Így kialakulhatnak egymásnak szögesen ellentmondó, párhuzamos valóságok – ahogy Nelson Mandeláról máig sokan hiszik, hogy „meghalt a börtönben”, aztán sokként éri őket a felismerés, hogy nem így történt (1990-ben szabadon bocsátották, ezután még 95 éves koráig élt).
No, nem azért, mert mind egy zacskóban/buborékban/zárványban élünk, ahová nem jutnának el (igény függvényében) bárkihez a hírek és információk, különösen az internet korában, hanem mert az agykutatók magyarázata szerint hasonló hibákat ejtünk az emlékeink eltárolásakor és előhívásukkor is. A hamis memóriánk pedig olyan hihetetlenül erős, az elménk alig tud különbséget tenni e között és a valós emlékeink között.
Elképzeltük hát, mi lenne, ha egy év múlva egy fiktív lapzártánkra készülne a szokásos Heti abszurd, méltán közkedvelt – és néha meg nem értett – kordokumentum-rovatunk, és
készítettünk Kedves Olvasóinknak egy jövőbeli emléket, mely talán jobb is lehet, mint az igazi.
