Fidesz;újév;animációs film;jókívánság;művészek;

Gróf Balázs alkotása

- Kezükben van Orbán Viktor is: akik egy tollvonással írják le e NER-t

Sírva vigadás a legvidámabb barakkban, hangos röhögés a kínjainkon – tépjen bármennyire a balsors, az önirónia nagyon megy nekünk. Ha rendszert nem is tudunk váltani vizuális művészettel, maró kritikával készült rövidfilmeket nézegetve néhány percre elmerülhetünk egy olyan valóságban, egy olyan világban, ahol a brüsszeli pénzeket összeharácsoló NER-emberek önkritikusak, és ahol tényleg kijár a tockos annak, aki megérdemli. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de a humor valóban kinyit egy szelepet, amelyen át távozhat a gőz, és ilyenkor enyhül kissé a nyomás odabent. És hogy ezt első kézből megtapasztaljuk, így év vége felé elmerültünk a közéletre is rezonáló magyar animátorok világában.

Utolérhetetlen varázslók. Nemcsak élénk észlelésük és karcos véleményük van a közélet és a politika történéseiről, de meg is tudják azt jeleníteni. Mozgógépeket állítanak elő rajzokból, és az animációiknak gyakran több köze van a dolgok, emberek és közösségek lényegéhez, mint amit három dimenzióban van szerencsénk megélni úgynevezett valóságként a NER-cirkusz előadásában például. Így megkönnyebbülhetünk, nem az érzékeink játszanak velünk: a látszat nem csal, a csaló viszont nagyon is látszik.

Megszaladt…

Nyári konyha helyett véletlenül egy bazilikát húzott fel a kert végében a hátsóját zavartan vakargató overallos mester (ihletője és hangja, Scherer Péter, Pepe), merthogy: „Megszaladt”. A telek tulajdonosa (Mucsi Zoltán, Kapa) kivörösödött fejjel ordít vele. Gróf Balázs grafikus, képregényrajzoló, rajzfilmes Bödőcs Tibor felkérésére készítette el egy éve a Félreértés című rajzfilmet a szerző Prímszámok hóesésben kötetének egyik szkeccse alapján. Ha letakart monitorral nézzük a filmet, lelki szemünk előtt akkor is szinte biztosan korunk két jellegzetes közéleti figurája jelenik meg. De nem vagyunk ezzel egyedül. A YouTube-kommentelők is a bazilika és a felcsúti stadion közötti hasonlóságot vélik felfedezni, más azt írja, Lölő karakterét tisztán ki­érezni.

„Tudod, a főni se akart egy arénát a háza mellé, de egy kicsit megszaladt” 

– így az egyik hozzászóló. A Mosolyogj… Orbán Viktorral! című Gróf-animációban pedig három hátborzongató percen át hitetlenkedünk azon, hogy Schmidt Mária az orosz demokrácia mellett kardoskodik, tetézve mindezt olyan bizarr, ólsötét humor(talan)kodással, hogy az ablakból kizuhanó ellenzékiekről az jut eszébe: a nyílászárókkal lehet baj Keleten. Ugyanebben az animációban többen is megkapják a beosztásukat. A gigantikus bajszának diadalíve fölött trónoló Kövér László (Én még Magyart Péter sem gyűlölöm) Kovács Gergelyt (MKKP) veszi a szájára: „Aztán megválasztottak egy drogos csövest.” Az alkotót Gyurcsány Ferenc is meg tudta ihletni: a DK-elnök és a hatalom érintkezése maradandó képet rajzol a retinánkra. Ahogy a Magyar Péter, az ördögűző című opusban Jeszenszky, Bayer, Gulyás és mások megszállott őrjöngése is.

Miután a KDNP politikusa el akarta távolíttatni a pestszentlőrinci kiállításának több festményét, köztük a Schmidt Szűz Mária és kisdede, Ungár Péter a NER templomában címűt, és elmondása szerint az MTI is kitiltotta, belső emigrációba vonult. Olyan sorsok foglalkoztatták, ahol a származásuk, politikai véleményük, művészetük miatt üldöztek alkotókat. Azóta álnaiv népmesesorozatot indított a közbeszédre reflektálva. DrMáriás bizakodó, mert a káosz és a turbulencia helyet csinálhat a szabadságnak.