– Az idén még termeltünk primőrt a fóliasátrakban és az erre épülő savanyító is működött, jövőre viszont már feladjuk, egyszerűn nincs emberünk. Ha a falugondnok és én nem állunk be dolgozni, már ebben az évben sem lett volna termés – sóhajtott Süle Tibor, a cirka 250 fős külső-somogyi zsákfalu, Alsóbogát polgármestere.
– Ha úgy nézem, szerencsés a helyzet, hiszen az elmúlt esztendőkben egyszerűen elfogytak a közmunkások, a két helyi kastélyban, illetve Kaposváron munkát talált, aki normális pénzért akart dolgozni. A csúcsidőben 26-an dolgoztak közmunkásként, mostanra három asszony maradt, nekik kellene nemcsak a mezőgazdasági programban dolgozniuk, de a faluban is ellátni a feladatokat, ami egyszerűen képtelenség.
A helyi férfiak jó része az építőiparban helyezkedett el, korábban, míg a piacon nem találtak munkát, az önkormányzat által a közmunkaprogramban létrehozott betonlap- és utcai betonbútorgyártó kisüzemében dolgoztak. A helyiség már évek óta zárva, a gépek magukra hagyva amortizálódnak. Ez vár a három fólia-, illetve az egyetlen polikarbonát sátorra is a jövőben, bár talán valamelyik környékbeli gazda kibérli majd.
– A pontos összeget most nem tudnám megmondani, de úgy 150-200 millió forintot költöttünk a közmunkaprogramban, hogy ne csak kaszáljanak és gereblyézzenek, hanem valódi, hasznos munkát végezzenek az érintettek
– tette hozzá Süle Tibor. – Jövő február végére azonban kifut nálunk a program, a három asszonyt megpróbálom majd valami hosszútávú projektbe bevenni, nehogy munka nélkül maradjanak. Ám nemcsak ez a baj, hanem, hogy a falu is megsínyli, hogy nincs közmunkás. Amíg volt elég ember, olyan rendben tartottuk a közterületeket, mint valami közparkot. Mostanra viszont legyőz minket a természet. És nemcsak innen hiányoznak az emberek:
be kell látni, hogy közmunkások nélkül ma nem lehet üzemeltetni egy települést, amelynek nincs saját bevétele.
Persze, az lenne a legegyszerűbb, ha önkormányzati alkalmazásba tudnám venni az embereket, de a 60 milliós büdzsénkből még két embert sem tudnék kigazdálkodni, nemhogy azt a hat-nyolcat, akikre valóban szükség lenne.
– Bejárhatnék Barcsra dolgozni, de ez nyugodtabb, rugalmasabb, lehet mellette maszekba járni dolgozni, mert jó fej a polgármester, nem hajtja szét az embereket – indokolta őszintén egy középkorú férfi Homokszentgyörgyön, miért is elégséges számára a közmunkaprogram.
A bő ezres, dél-somogyi településen tízen dolgoznak közfoglalkoztatottként, s a dicsért faluvezető, Czinke János szerint elégséges a létszám, hogy gondozzák a temetőt, a közterületeket, kihordják a szociális tűzifát, vagy éppen rendbe tegyék a virágágyásokat.
– Elég nagy az önkormányzati terület, de tényleg nem kell belehalnia senkinek a munkába, ha lenne forrásunk, s a falu alkalmazni tudna embereket erre a feladatra, hárman-négyen megbirkóznának vele
– mondta Czinke János.
Homokszentgyörgyön a csúcsidőben, úgy szűk tíz éve még 95-en vettek részt a programban, vagyis a mai létszám a múltból nézve elképesztő fejlődés, ám a polgármester árnyalta a képet, hiszen az eltelt időben vagy 150-nel csökkent a település népessége, s sokan éppen a munkalehetőség vészes hiánya miatt döntöttek a költözés mellett. Vagy más megoldásuk nem lévén, kihasználták a nyugdíj előtti álláskeresési segélyt, a NYES-t, amely a minimálbér 40 százaléka, azaz még mindig jobb bevétel, mint a közmunka.
– Vannak, akik nem akarnak normálisan dolgozni, nekik éppen jó a közmunka
– legyintett egy férfi a templom előtt. – Néhányukat elvittem idénymunkára, de nem sok haszna volt, inkább kerestem embereket az Alföldről, mert a közmunkások csak úgy tessék-lássék dolgoztak, épp úgy, mint a faluban.
Hasonlóak a tapasztalatok a Dráva menti Heresznyén is, ahol éppen a szociális fát osztották a közmunkások. Most kevesebb a munka, év közben azért több akad az önkormányzat egyhektáros mezőgazdasági területén, illetve a két, összesen 600 négyzetméteres fóliasátorban.
– Jelenleg nyolcan vannak, ami harmada a csúcskorszak létszámának
– számolt Rengel László polgármester. – A létszám állandó, de az állomány fele folyamatosan cserélődik, ha valakinek akad jó idénymunka, akkor elmegy, aztán ha végzett, próbál visszajönni. Négyen-öten vannak a faluban, akiknek valóban semmilyen munkájuk nincs, de ők a közmunkát sem szeretik, mert dolgozni kell valamennyit.
A faluvezető szerint, ha tovább csökkenne a létszám, a mezőgazdasági programot le kellene állítani, bár valamennyi bevételük lenne a terület bérbeadásáról, ám a faluüzemeltetés megsínylené a közmunkások eltűnését, hiszen senki sem venné át a munkájukat, ami meglátszana a környezeten.
– Amíg nincs erre forrás, addig nagy szükség van rájuk – állította Rengel László –, s szerintem így van ezzel vagy kétezer település Magyarországon. Ahogy a dolgok most állnak, mindig lesznek, akik normál állásban nem tudnak elhelyezkedni, így a közmunkára még sokáig szükség lesz, főleg az ilyen szegényebb vidékeken.
Megfagynak vagy fát lopnak, ez a két a lehetősége van a legszegényebbnek Északkelet-MagyarországonNyílt piaci elhelyezkedésük „korlátokba ütközik”
„Az önkormányzatok számára jelenleg két típusú közfoglalkoztatási program érhető el: a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatási programok, illetve a járási startmunka mintaprogramok. Ezekre a 2024-es költségvetésben 125 milliárd forintot terveztek, ezt év közben 5 milliárd forinttal egészítették ki, míg a 2025. évi költségvetési törvény tervezete ennél összességében több, 140,8 milliárd forintot irányoz elő ilyen típusú foglalkoztatásra” – tudtuk meg a Belügyminisztériumtól.
Közfoglalkoztatási programokban decemberben országszerte közel 64 ezer ember vett részt. A legfrissebb adatok alapján egyharmaduk – 23 ezer 450 fő – az Észak-Alföldi régióban, ezen belül a legmagasabb létszám – 14 517 fő – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgozott. Ugyanebben az időszakban a legalacsonyabb közfoglalkoztatási létszámot a Közép-Dunántúli régióban regisztrálták, itt 1 712 főt, s ebben a régióban Komárom-Esztergom megyében volt a legkevesebb közmunkás, mindössze 284 fő. Az idei esztendőben 2 767 településen indult legalább egy közfoglalkoztatási program, amelyen 2 909 település lakói vettek részt: az eltérés oka, hogy egyes munkahelyeken más településeken lakó közfoglalkoztatottak is dolgoznak. A tárca megjegyezte: a nyílt munkaerőpiacra történő „kiáramlás” jelentős mértékű volt az elmúlt hét évben, így mostanság elsősorban azok jelennek meg a közfoglalkoztatásban, akiknek nyílt piaci elhelyezkedése „korlátokba ütközik”.
A vendégmunkások nyertek
A Belügyminisztériumtól kapott adatokból az is kiderült, hogy míg 2019-ben a közfoglalkoztatási programokból kilépők 17 százaléka volt fél évvel később még állásban az elsődleges munkaerőpiacon, addig ez az arány a 2023-ban kilépők esetén 9,5 százalék volt. Ennek egyik oka lehet, hogy a közfoglalkoztatottak létszáma az utóbbi évekre drasztikusan visszaesett:
míg például 2016-ban közel 224 ezren dolgoztak ebben a szektorban, addig 2023-ban már csak közel 68 ezer fő.
Vécsi István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ricse polgármestere, a Közmunkás Szakszervezet leköszönő elnöke szerint egyéb oka is van annak, hogy az elsődleges munkaerőpiacra nehezebben jutnak vissza ebből a rendszerből az emberek. Kisvárda térségében például nagyon sok vendégmunkás jelent meg az utóbbi években, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból vagy éppen Mongóliából.
Ők a tapasztalatok szerint jellemzően szorgalmasabbak, mint a leszakadó térségekből munkára jelentkező honfitársaink, s ha lejár a műszak, szívesen túlóráznak is, ezért elsődlegesen inkább őket alkalmazzák, nem pedig a kevésbé tevékeny magyarokat.
Arra a kérdésünkre, vajon melyik ágazatban bukkannak fel a támogatott foglalkoztatásból kikerülök, de a valódi munkaerőpiacra be nem kerülők, azt felelte: jellemzően a fekete vagy a szürke zónában dolgoznak, az építőiparban vagy a mezőgazdaságban. De olyan is előfordul, hogy valaki három hónapot nagy nehezen csak-csak kibír például a kisvárdai baromfi-feldolgozó üzemben, aztán ennek leteltével újra jelentkezik a településen, hogy vegyék fel ismét közmunkásnak. Az ezerhatszáz lelkes településen egyébként jelenleg nagyjából nyolcvan közmunkás dolgozik, fele részük Start-munkaprogramban.
A 2012-ben alapított Közmunkás Szakszervezet egyébként éppen megszűnés előtt áll, a tagok kezdeményezték annak feloszlatását. Vécsi István szerint ennek oka, hogy egyrészt a korábbinál jóval kevesebb az ilyen státuszban foglalkoztatottak aránya, de a szakszervezet érdekérvényesítő képessége sem volt túl erős, főképp, mert maguk az érintettek sem álltak ki önmagukért. Az elmúlt 12 évben elért legnagyobb vívmányuknak egyébként azt tartja, hogy sikerült elérniük a közfoglalkoztatás kiterjesztését a téli hónapokra, amikor ugyanis elindult ez a rendszer, épp ezekben a leghidegebb hónapokban maradtak munka nélkül a leginkább rászorulók, akik így sem élelmet, sem tüzelőt nem tudtak volna venni e kereset nélkül. - D. J., V. A.
Csődbe vitte a falut a kitűnő fideszes kapcsolatokkal rendelkező expolgármester, nem lesz közmunka és ingyen tűzifa sem