felsőoktatás;Erasmus; NER;

- Magyaros jövő

Beugró

Az egyik szappanopera, amelyet hűséges nézőként követek részről részre, évadról évadra, az Az Erasmus család története vagy a Kórház a Horizont szélén. A két főszereplő az EU és a NER. Az eddigi részek története: az Európai Tanács döntése értelmében az alapítványi fenntartású egyetemek nem férhetnek hozzá az Erasmus- és a Horizont-programokhoz. A kormány e helyett indította el a hangzatos, ám teljesen üres Pannónia programot. December közepén ott tartott a látványos, ám cseppet sem fordulatos sztori, hogy az Európai Bizottság közölte: a tiltó intézkedések továbbra is fennmaradnak a 21 modellváltáson átesett magyar egyetem kapcsán, amíg a magyar kormány végre nem hajtja a kért módosításokat.

Ebben a helyzetben érezte úgy Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter, hogy meg kell szólalnia. „Úgy tűnik, mintha azért lennénk bűnösök, mert magyarok vagyunk. Ez a hozzáállás próbálja belénk nevelni a bűnös nemzet képét, amit már jól ismerünk a történelemből.” Annyi rutinunk már van, hogy tudjuk, a hasonló érvelés (azért büntet a külvilág, mert magyarok vagyunk) voltaképpen beismerés: elszúrtuk, és jelentős arcvesztés nélkül képtelen vagyunk megoldani az általunk előidézett problémát. Ezért kell még idejében szétkenni a felelősséget. Lehetőleg úgy, hogy mindenkire jusson.

Holott ha gond van a „magyarságunkkal”, akkor csak azzal lehet a baj, amit a NER ebben a helyzetben képvisel és felmutat.

Azt a fajta „magyarságot”, amely nem akarja érteni az egyetem autonómiájának fogalmát, amely a saját embereivel akar ellenőrzés alatt tartani mindent, és amikor erre a turpisságra felhívják a figyelmét, úgy tesz, mintha semmit sem értene a figyelmeztetésből.

Rátarti, gőgös és pökhendi, aki ráadásul mindig másban keresi a hibát. Miközben maszatol és hárít. Látszólag az egyetemisták, vagyis az „áldozatok” mellé áll, akik így nem juthatnak hozzá a továbbtanulásnak, világot látásnak ehhez a kulcsfontosságú ösztöndíjához, ám a valódi megoldást (a kért kiigazítások elvégzését) amíg lehet, késlelteti. Hiszen addig is hány egyetemista gyűlöli meg az akadékoskodó Brüsszelt, amely folyton bele akar szólni a dolgainkba?

Igazából már csak egyet nem értek. Hankó szerint a Pannónia program „jobb logikájú” és népszerűbb, mint az Erasmus. Ha ez tényleg így van, akkor miért kell nekik az igazán magyaros, hazafia­sabb, öntudatosabb, jobban átgondolt, nem kevés pénzzel megtoldott saját program helyett a kozmopolita, sorosgyörgyös, migránssimogató, gendermániás, szakállasnős, leszakadva rothadó, libsis nyugati verzió? Miért kell nekik az, amit amúgy folyton leszólnak, lenéznek és megvetnek? Miért löknék a mi ártatlan magyar fiataljainkat idegen pénzből idegen érdekek közé? Miközben az igazi Pannónia program az lehetne, ha senki sem mozdulna ki ebből a barátságos barakkból, s reggeltől estig a két Orbán elő­adásait hallgatnák a tanulni vágyók szuverenitásról, békéről és a magyar gazdaság elpusztíthatatlan sikereiről.

Miért adnánk el aprópénzért a pántlikás, magyaros jövőt?