film;interjú;Barry Jenkins;oroszlánkirály;

„Nem hiszem, hogy azért kaptam ezt a munkát, mert nem vagyok fehér – vagy mert éppen fekete vagyok”;

- A Sátántangótól a Disney-ig – Exkluzív interjú Barry Jenkinsszel, a Mufasa: Az oroszlánkirály rendezőjével

Az év egyik nagy meglepetése volt, hogy a Holdfény Oscar-díjas író-rendezője, Barry Jenkins készítette el a Disney-nek a legújabb Oroszlánkirály-produkciót. Az amerikai filmest, aki nagyon szereti Tarr Bélát, Zoomon értül utol.

Üdítő volt hallani, hogy Mads Mikkelsen adja a hangját a főgonosznak, Kirosnak.

Hát ő triviális választás volt, mert Mads egyszerűen a modern filmtörténet legikonikusabb gonosztevő szerepeit formálja meg. Nem tagadom, azonnal rá gondoltam, amikor először olvastam a forgatókönyvet. Nem tudom, ön mennyi időt töltött vele, de ő egy abszolút örömbomba. Ám mindemellett nagyon komolyan veszi a munkáját. És amikor megkerestem, nem csak elfogadta a szerepet, hanem meg akarta érteni, hogy Kiros miért viselkedik úgy, ahogyan, miért akarja elpusztítani az élet körforgását. És rendkívül érdekesnek találtam a karakterről való gondolkodását. Sosem felejtem el, Hong Kongban voltam a világjárvány idején, és hihetetlenül kora reggel volt egy beszélgetésünk a Zoomon. Alig voltam ébren, de az azonnal lejött, hogy milyen Mads elragadó fickó. Mindemellett persze tudtam azt is, hogy a hangja néha olyan, mint egy oroszlánüvöltés! Azt mondtam, egyszerűen tökéletes. Aztán láttam egy Youtube-videót, amin valami dán varietéműsorban táncolt a húszas évei elején. Hát, akkor eldöntöttem: újra énekelni fog.

Akkor ő énekel a filmben? Nem kellett neki támogatás?

Ember, hogyne ő énekelne! Volt még egy teljes ballada, amit felénekelt, de sajnos ki kellett vennünk a játékidő optimalizálása miatt, de később majd elérhető lesz Mads extra nótája.

Az eddigi Oroszlánkirály-filmek alkotói fehérek voltak, pedig egy afrikai történet. Ön mit gondol erről?

Értem a kérdést, és nagyon könnyen lehetne erre valami hangzatos választ adni, de nem lenne érdemes és így nem is fogok. Nem hiszem, hogy azért kaptam ezt a munkát, mert nem vagyok fehér vagy mert éppen fekete vagyok. Úgy gondolom, a stúdió meglátott Jeff Nathanson forgatókönyvében néhány olyan témát, amelyek nagyon is kapcsolódtak azokhoz a témákhoz, amelyeket már érintettem a korábbi munkáimban. Azt nem tagadom, hogy véleményem szerint ideális, hogy ha valaki afrikai származású, és olyan filmet készít, amelynek a története az afrikai kontinensen játszódik. És úgy gondolom, az Oroszlánkirály sok szempontból az első alkalom, amikor sok gyerek először találkozik az afrikai kontinens kultúrájával. És így ezt igazán nagy felelősségnek tekintettem. De aztán olyanokra gondolok, mint Julie Taymor, aki nem afrikai származású, és megalkotta az Oroszlánkirály Broadway-musicalt. És egyértelmű, ezt ő is nagy felelősségnek is tartotta, tekintve, hogy milyen mélyen gyökerezik a színpadi musical és a hangzás az afrikai kontinens kultúrájához.

Az animációs film és a musical egyaránt nagyon szigorú műfaj, ezek megkötik a kezét a rendezőnek. Milyen volt belevágni egy ilyen produkcióba a normál élőszereplős filmek után, amikor sokkal nagyobb szabadságot kapott, mint alkotó?

Valójában egyáltalán nem kötik meg a kezed. Van egy ide passzoló mondás: „A félelemben összezsugorodunk, a szeretetben kitágulunk.” És ha a műfajt vagy a stílust korlátoknak láttam volna, akkor talán összezsugorodtam volna. De sokkal inkább úgy láttam, hogy ez egy csodálatos lehetőség arra, hogy a történetmesélés módját „egy másik homokozóban játsszuk el”, hogy őszinte legyek. De ebben a filmben teljes mértékben a te kezedben van az irányítás. Végtelen szabadságod van. Bármilyen képet létrehozhatsz. Nincs kameraárnyék, sőt a kép át tud mozogni a falakon is. Több ezer mérföldet képes megtenni egy másodperc alatt, ha akarja. Tehát valójában arról szólt, hogy saját korlátokat, saját szabályokat alkossunk. Például meghatározhatod a Nap helyét az égen, és felvételről felvételre mozgathatod, ha szeretnéd, hogy minden kép tökéletes ellenfényt kapjon. Minden kép a tökéletes varázslatos pillanat. Mindezeket a dolgokat megteheted. És a feladat valójában az volt, hogy kitaláljuk, hogyan korlátozzuk magunkat úgy, hogy olyasmit alkossunk, ami nagyon textúrált, ami szükség esetén nagyon is megalapozott valósággal rendelkezik. És ez ugyanolyan kifejező lehet, mint például a Disney legendás filmje, a Fantázia esetében, ahol a felmosórongyok és a szappanos vödrök piruetteznek. Próbáltuk megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy kihasználjuk a technológia adta lehetőségeket, de közben belevisszük ezeket az élőszereplős elveket, hogy a kamera mozgása közben úgy érezzük, hogy valamilyen elv motiválja, ami a karakterek kommunikációjához vagy a jelenet energiájához kapcsolódik.

Mennyi ideig tartott a film létrehozása?

Négy évig tartott, ami számomra hosszú idő, nagyon hosszú idő. És mit most fogok csinálni ezután? Az biztos, hogy szabadságra megyek, pihenni fogok.

De addig is, beszéljünk tovább az Oroszlánkirály franchise-ról, mely a Disney egyik ékköve. Befolyásolta az első rész?

Igen is, és nem is. Természetesen megnéztem az eredeti filmet, csak hogy megragadjam az energiáját. Ha valami harminc éve kitart, akkor van benne valami, ami működik, amihez az emberek nagyon mélyen kötődnek. Megnéztem Jon Favreau 2019-es élőszereplős filmjét is, csak azért, hogy megint csak kitaláljam, mit lehet a technológiából kihozni. Aztán ami igazán meghatott, az az volt, hogy elmentem és megnéztem a Broadway-musicalt, amit korábban még nem láttam. És abból sok inspirációt merítettem.

Azért az, hogy megnézte újra az eredetit, egy kicsit szerény nyilatkozat. Ha jól tudom, vagy nyolcvan alkalommal látta fiatalon. VHS-en? Mit gondol a fizikai hordozók filmrajongói fontosságáról?

Mindannyiunknak, akik annak a generációnak a tagjai voltunk, nagyon mélyen kötődünk ahhoz, hogy kézbe vegyük a fizikai médiumot, és beletegyük a lejátszóba. És a VHS-nél nagyon szeretem, hogy amikor előre- vagy visszatekerem, akkor a képet úgy látom, mintha gyorsított előretekerés lenne. Hullámos, karcos, de időben utazom vele, erős emlékeim vannak a textúrájáról. Én arra használtam az Oroszlánkirályt, hogy az unokaöcséimre vigyázzak. Szerintem van valami nagyon szép abban, amikor úgy döntesz, hogy valamit fizikailag birtokolsz, és aztán kiválasztod, mit szeretnél megnézni ebből a nagyon, mondhatni, korlátozott, de nagyon meghatározott gyűjteményből. Szóval hiányzik ez az idő. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy most már szeretem, hogy ha egy fiatal meg akar nézni valamit Tarr Bélától, akkor valószínűleg fel tud menni a netre, és azonnal meg tudja nézni. Annak idején fel kellett mennem az Ebay-re, és kitalálni, hogy a fenébe szerezzek egy elfogadható tévés vagy bootleg másolatot a Sátántangóról, hogy ha most azonnal meg akarom nézni. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy valaki rögzítette, és ha szerencsés voltál, kaptál valami karcos DVD-t vagy VHS-t. És ezzel boldog voltál.

Arról, hogy független rendezőként bevállalt egy Disney-produkciót, sokan azt gondolják, hogy mégis kompromisszumot kötött.

Vagy megbénít az elvárásoknak való megfelelés vagy egyszerűen csak úgy látod, ezek csak szimpla választások. Ha elolvastam volna a forgatókönyvet, és nem tetszett volna, és mégis elvállaltam volna a filmet, akkor azt hiszem, nagyon hosszú lett volna az említett négy év és nagyon korrodált a munkafolyamat. Lehetetlenné tette volna, hogy megtaláljam a módját annak, hogy az intuíciómat, a szenvedélyemet beletegyem a jelenetekbe, ezekbe az előadásokba. És ezért kellett olyan forgatókönyvvel kezdenem, ami igazán megérintett. Aztán minden más, ami ezzel együtt járt – a munka egy nagy stúdióval, amit korábban nem csináltam, a munka egy örökölt projekten, amit korábban nem csináltam, az animációs munka, amit korábban nem csináltam, a munka egy ilyen méretű projekten, amit korábban nem csináltam – másodlagos volt ahhoz képest, hogy a forgatókönyvet nagyon meghatónak találtam. És itt van az a helyzet, hogy igen, aki a Holdfényt készítette, az jellemzően nem csinál olyan filmet, mint a Mufasa, Az oroszlánkirály. De az az ember, aki tizenévesként nézte az Oroszlánkirályt, nem az, aki a Holdfényt készítette. És mégis: mindkettő én vagyok. Ezért nagyon jó volt, hogy az életemnek ezt a két elemét ötvözhettem a történet elmesélésében. És remélem, amikor az emberek megnézik a filmet, még mindig érzik annak az embernek az energiáját, aki a Holdfényt készítette, de ugyanakkor annak a fiatalnak az energiáját is, aki egyszerűen csak szereti a filmeket, legyenek azok nagy Disney-animációs filmek, vagy olyanok, mint a Die Hard vagy a Terminátor 2.

Infó: Mufasa: Az oroszlánkirály. Bemutatja a Fórum Hungary

Névjegy

Barry Jenkins Los Angelesben élő Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer és forgatókönyvíró, 1979.ben született Miamiban. Nevét az Orvosság búbánatra (2008) és a Holdfény (2016) című film tette ismertté. Utóbbi alkotás több tucat díjat nyert, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a 74. Golden Globe-gálán a legjobb filmdrámának adott díj, a legjobb filmnek járó Oscar-díj, továbbá a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában nyert díj, amelyet Tarell Alvin McCraney társszerzővel közösen kaptak.

A sárga csillag terhe és egy százados rendíthetetlensége – Zágoni Balázs zsidóüldözésekről szóló ifjúsági regénye a magyar holokauszt 80. évfordulójára íródott.