Mindenesetre az amerikai kormányzati illetékesek bizalmasan kezelik, hogy mit keresett a karácsonyt követő napokban a washingtoni repülőtéren az orosz kormányzati légiflotta egyik nagy személyszállító gépe. Az IL-96-300PU december 25-én New York érintésével érkezett az amerikai fővárosba, négy nappal később, 29-én ismét New Yorkban tűnt fel, majd onnan repült vissza Moszkvába.
Az biztos, hogy a repülőgép fedélzetén helyet foglaló utasok nem bevásárlótúrán vettek részt. Hogy a küldetés sikerrel zárult, vagy sem, azt természetesen a legnagyobb titok övezte. E cikk írásakor csak annyit lehetett tudni, hogy az első körben nem sikerült egyezségre jutni a szilveszterrel kezdődő tűzszünet és a békekötés legfőbb pontjairól. Oroszország elutasította a következő amerikai elnök javaslatcsomagját, aminek állítólag része a késleltetett ukrán NATO-tagság és az európai békefenntartók jelenléte. Most többen azt feltételezik, Trump keményebb érveléssel fogja megtörni Putyin rutinos blöffölését.
A tárgyalások bizonyosan folytatódnak, de az érintettek az utolsó pillanatig mindent megtesznek, hogy erősítsék az alkupozícióikat. Az ukránok lépései arra irányultak, hogy egyértelművé tegyék nyitottságukat a háború tárgyalásos lezárására. Zelenszkijtől ügyes húzásnak tűnik, hogy nem elutasító Trumppal szemben. Sőt, akár még ukrán gesztusnak is felfogható, hogy a közvetlen harctéri reagáláson túl, napokon keresztül nem mértek csapásokat orosz hátországi célpontokra.
Ezzel szemben Moszkva más utat választott. Minden fronton erőt és eltökéltséget mutat. A folyamatos donyecki és kurszki ostrom mellett cáfolják az eleve hamisan hangzó békeszólamaikat. A korábbiaknál is hevesebb rakéta- és dróntámadást intéztek szenteste napján polgári és energetikai célpontok ellen. A világ felháborodott, de meg már nem lepődött ezen a cinizmuson; az elmúlt hónapokban Putyin más frontokon is, néhol túllépve az észszerűség határait tett kísérletet a zavarkeltésre.
Az orosz titkosszolgálat és a propaganda-gépezet az ezer sebből vérző birodalom két leghatékonyabb fegyvere. El kell ismerni, Oroszország ezen a téren a vártnál sokkal sikeresebb.
Ez különösen akkor szembeötlő, amikor látjuk, hogy milyen önpusztító módon szerencsétlenkedik az ukrajnai harcmezőn az orosz hadsereg, és a nemzetközi fórumokon a moszkvai diplomácia. Putyin meglepően sokakkal hitette el, hogy harctéri sikereit legfeljebb az orosz gazdasági csoda példátlan eredményei képesek felülmúlni. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a terveknek megfelelően halad – hallani orosz politikusoktól, udvari szakértőktől, sőt, sokszor még az utca emberétől is. Egyre többször hangzanak el a moszkvai érveléssel rímelő vélemények Európában, különösen a kontinensünk keleti felén. Ott is kiemelkedik Pozsony és Budapest, ahol minden történelmi előzmény dacára tapintható a kormányok kritikátlan egyetértése az agresszor Moszkvával, és a napról napra ingerültebbé váló szembefordulásuk Kijevvel.
A Mandiner szerint maguknak köszönhetik az ukránok, hogy az oroszok karácsonykor is támadják őket, emberek halnak megA kényszerűnek mondott barátkozás legfőbb érvének az energetikai kiszolgáltatottságra való hivatkozást szokták használni a magyar és a szlovák politikusok. Az uniós egységre törekvő nyugat-európai partnerek állítólag többször emlékeztették a két országot, hogy az orosz energiafüggőség csökkentésére bőségesen volt idő az utóbbi húsz évben. És arra is, hogy a kiépült alternatív szállítási útvonalak már most is kínálnak biztonságos megoldást.
Az európai egységet gyengítő oroszpártiság erősödése mellett Moszkva a propaganda más területein is jelentős sikereket tudott felmutatni. Ilyen volt az Oresnyik rakéták köré épített mítosz, és az arra alapozott félelembuborék. A fő cél az volt, hogy az amerikai elnöki átadás-átvétel épp zajló folyamatához időzítve, felmutassanak egy olyan fegyvert, ami fordulatot képes hozni Oroszország javára a háború menetében. Méghozzá úgy, hogy az Oresnyikre való hivatkozással kiváltották az atomfegyverrel való riogatást. Akár még zseniálisnak is lehetne értékelni ezt a kommunikációs trükköt, csakhogy közben homok került a gépezetbe és lelepleződött a nagy ámítás.
A lelőhetetlennek és rettenetesen nagy pusztítóerejűnek mondott fegyverről több szakértő is kimutatta, hogy közel sem az, aminek mondják. Egyrészt a már rendelkezésre álló rakétaelhárító rendszerekkel lelőhető, másrészt hagyományos robbanótöltettel felszerelten eljutva a kijelölt célig kisebb romboló erejű, mint a hétről hétre Ukrajnára kilőtt Kinzsal, és Iszkander rakéták. A haditechnikai elemzők végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy még kísérleti eszközről van szó, ami legfeljebb a függőlegesen zuhanó, izzásig hevült alkatrészeinek a becsapódásával tud kárt okozni. Ezzel az Oresnyik nemzetközi karrierje véget is ért. Célcsoportjának megmaradt az orosz közvélemény. Elképesztő fordulatszámra pörgették fel az Oresnyik kultuszt. Ma már a Putyin vágyálmában dédelgetett orosz haditechnikai fölény szimbólumaként használják ezt a márkanevet. Olyan képességeket tulajdonítanak az Oresnyiknek, amiknek köszönhetően Oroszország már nagyrészt el is érte a kitűzött célokat. Vagyis lassan kijelenthető lesz, hogy Oroszország ismét győzött!
Mindenkit megelőzve a magyar kormányfő sietett közölni, hogy Európa elvesztette, Oroszország pedig megnyerte ezt a háborút. Hogy a valóság mennyire fogja igazolni Orbán Viktor szavait, az hamarosan kiderül. Vannak, akik szerint a január 20-án hivatalába lépő Donald Trump, a legszélsőségesebb esetben akár úgy is dönthet, hogy furcsa külön-alkut köt Putyinnal és beáldozza Ukrajnát. Addig viszont nekünk nem marad más, mint hogy a várakozás hátramaradt három hetében a csupasz tények jelentőségét mérlegeljük.
Például azt az információt, miszerint Oroszországban megtették az első lépéseket a jegyrendszer bevezetésére. Erre először Kalinyingrád térségében kerül sor, amit elkerülhetetlenül követni fog a többi régió is. Ez önmagában is fájdalmas bizonyíték arra, hogy drámai, rendszerszintű válságban van az orosz gazdaság.
A Kremltől független pénzügyi és ágazati szakemberek gazdasági katasztrófát emlegetnek. Olyan folyamatokat, amik a 80-as évek szintjére rántják vissza a kizárólag csak az olaj- és gázeladásoktól függő országot. Nem egyik napról a másikra bekövetkező összeomlásról beszélnek, hanem az élet minden területén alapokig ható leépülésről. Az agresszióra válaszul bevezetett, tévesen hatástalannak mondott szankciók nyomán Oroszország lassan kivérzik.
Hihetetlennek tűnik, de a több tudomány fellegvárának gondolt ország nem gyárt semmit, szó szerint semmit, aminek köze van a modern technológiákhoz. Mindenből importra szorul, legyen szó gyógyszerekről, orvosi és egyéb műszerekről, gép- és fémipari megmunkáló eszközökről, az olaj- és gázipar bányászati és feldolgozó technológiáiról, az elektronikáról és informatikáról nem is beszélve. Jellemző, hogy az Oresnyik rakétát nyugati alkatrészek, és finom-megmunkáló gépek nélkül elő sem tudnák állítani.
Hogy mennyire nagy a baj és milyen drámai az elszegényedés az orosz lakosság 90 százalékának körében, azt a legjobban a rubel értékvesztése jelzi. Még a fájdalmasan sokat gyengült forinthoz képest is döbbenetes zuhanást produkált az orosz fizetőeszköz. Például 2022 októberében 1 rubel még 7-8 forintot ért, addig ma már csak 3,9 forintot. Ennyit a szárnyaló gazdaságról. Nem véletlenül mondják, hogy Putyin a blöff nagy mestere.
