A moziüzemeltetés arany korszaka országtól vagy régótól függetlenül a karácsonyi és újévi időszak, tengerentúli nevén a holiday season: ekkor pörög fel annyira a piac, hogy az ínségesebb hónapokat a feledés homályába taszítva lehet örülni a kasszák csilingelésének. Magyarországon az ünnepi időszak pedig igencsak jól alakult, ahogy Buda Andrea, a piacvezető Cinema City marketing és PR- igazgatója szerint 2024 lecsengése olyan forgalmat hozott, amely még a Covid-időszak előtt is kiemelkedőnek számítana nézőszámban és bevételekben. Ennek oka, hogy a Sonic, a sündisznó 3. része egy hét alatt több mint 120 ezer nézőt hozzott, és persze ott van a két egymással versenyző magyar film, a független keretek között készült, Herendi Gábor rendezte Futni mentem és a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával készült, Orosz Dénes jegyezte Hogyan tudnék élni nélküled? című, röviden csak Demjén-musicalnek becézett produkció. Ez a három film olyan időszakor generált a mozikban, amely Buda Andrea szerint a Star Wars mozik karácsonyi időszakait idézték meg. Csak éppenséggel Star Wars szintű film nélkül.
Az abszurd része a szituációnak, hogy a 2024-es év vesztese és győztese egyaránt a magyar film.
Ha 2024 december 31-ét egyfajta szimbolikus határnak tekintjük, akkor kijelenthető: a Futni mentem több mint 400 ezer nézőnél tart, így már megelőzte az NFI korszak eddigi rekorederét, az Oscar-versenyből első körben kipottyant Semmelweist (346 ezer néző). Tegyük hozzá: a kampány totális hiánya sem segítette a sikert, például a Golden Globe-ra nem is nevezték a Koltai-filmet. A miért megválaszolása költői kérdés marad örökre.
Kiesett a Semmelweis, nem lesz új magyar Oscar-díjas filmTehát egyértelmű ténymegállapítás: az NFI-korszak eddigi legnagyobb közönségsikere egy nem NFI támogatott mozifilm. A nagy kérdés, hogy ez így is marad-e, mert a Demjén-musical 276.237 ezer nézőt hozott össze az év utolsó napjáig és továbbra is jobban pörög, mint a Herendi film, amely ugyanakkor három héttel korábban nyitott a konkurensénél. Buda Andrea szerint a Futni mentem jelentős előnyt szerzett azzal, hogy a díszbemutató előtt szerepelt napi egy előadásban a Cinema City Filmünnepen ezzel megalapozva a jó hírét, jelesül, hogy egy szórakoztató, élvezhető családi film – a szakember szavai szerint ez egy klasszikus „smart döntés volt”. Arra a kérdésre, hogy vajon amelyik film szerez majd a végén több mozinézőt, még Buda Andrea is nagyon kíváncsi, hiszen ezen a ponton professzionálisan ez nem megjósolható. Szavai szerint, ő a legkíváncsibb a végeredményre.
Felvetődik a kérdés, hogy ha egy NFI által állami támogatással kitömött produkció vagy egy független és vakmerő alkotás esetében mennyire különbözött a marketing és reklám kampány Buda Andrea első sorban azt állapította meg, hogy a Futni mentem esetében a gyártó-forgalmazó Vertigo Media mindent elkövetett annak érdekében, hogy minden alkotót bevonjon a promócióba, akik még a saját közösségi platformjaikon is nyomatékosították a Futni mentem szerethetőségét. Sőt, ennek a filmnek a kapcsán még „kapcsold ki a telefonod” is gyártottak. Noha ugyanakkor el lehet mondani, hogy a forgalmazó InterCom a Hogyan tudnék élni nélküled? mögé is beletette a megfelelő kampányt. Ugyanakkor az már filmkritikusi észrevétel, hogy az Orosz Dénes-film sokkal nehezebben elhelyezhető alkotás, mind minőségben, mind a célközönség szempontjából. Míg a Futni mentem egy kifejezetten sikeres, ám középszerűnél gyengébb cseh film pazar remake-je, a Demjén-mozi afféle klasszikus magyar hakni, egészen vállalható forgatókönyvvel (a jól megcsinál vígjátékok mezőnyében), de témaválasztását tekintve avítt (vissza a múltba, már megint), múltábrázolása hamis, a magas költségvetés ellenére hamiskás, és zeneileg totálisan félreértett. Akik Demjén Ferenc dalaira voltak kíváncsiak, azok az énekes decemberi Aréna-koncertjére mentek el, ezt pedig igazolja, hogy Buda Andrea szerint sokkal több idősebb film rajongó töltötte meg a Futni mentem vetítéseit a Cinema City vetítőiben, amely egy kortárs történet, nem múltba tekintés – igaz, utóbbi megjegyzés már a kritikus hozzászólása.
Angelina Jolie a Népszavának: Nagyszerű volt eljátszani, hogyan nevette ki Maria Callas azokat, akik kérdeztékMíg 2023 attól az üzenettől volt hangos, lám, független – azaz a jelenlegi magyar értelmezés szerint, NFI-által nem támogatott – produkció tud érdekes, nemzetközileg sikeres (fesztivál díjak) lenni és kézzelfogható nézőszámot mutatni, nem sikkadt el a mezőnyben. Hiszen ott vannak az „igazi függetlenek”, mint például a Szimler Bálint rendezte Fekete pont, amely csaknem 150 ezer nézőt ért el és ez is több mint hangos siker. Sőt, voltak többen is margó felett: Till Attila És mi van Tomiva című drámája, de a Mi vagyunk Azariah című dokumentumfilm is látható eredményt ért el. Nem annyit, mint egy Aréna koncert, de tisztességeset. A helyzetet igen jól elemezte Konkol Máté filmrendező, aki Facebook oldalán tette ki kutatást: tulajdonképpen az állami szerv kevesebb filmet mutatott be, mint az egyéb finanszírozású alkotócsapatok. Az NFI hatot, független producerek tízet, a szorzó másfeles. Ráadásul az NFI-seket 561.277 néző látta, a kilenc függetlent 589.145 ember az elmúlt év utolsó napjáig. Hangsúlyozom: ebben benne van a Rákay Philip elsőfilmes producer által jegyzett, mintegy hétmilliárdos állami támogatással készült Petőfi „nemzeti minimum” mozija, a Most vagy Soha!
Totális vereség, mohácsi vész, ha stílusos, akarok lenni.
Nem is tudom, mi lenne erre a jó szó? Kínos? Arról nem is beszélve, hogy súlyos kérdéseket vet fel a helyzet. Kinek érdemes és főleg mennyi állami támogatást adni? És csak nagyon halkan: kik is döntsenek erről?
