Mindig kihívás összefoglalni, amelyek voltak egy adott év legjobb kortárs kiállításai, hisz a válogatás önkéntelenül is személyes lesz. Mi mégis tettünk egy próbát, és megkérdeztük Lázár Eszter művészettörténészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensét, ő melyeket tartotta jelentősnek. – A külföldi kiállítások közül Agnès Varda belga születésű, francia filmrendező életművét bemutató tárlat tetszett leginkább, amelyet a Barcelonai Kortárs Kulturális Központban (CCCB) láttam. És bár alapvetően a filmes munkásságáról szólt, kortárs művészet kiállítás volt, amelyen fotókat, kollázsokat és installációkat is bemutattak, sőt Andy Warholtól a művészről készített polaroidokat, illetve Niki de Saint Phalle francia szobrásztól egy kisebb művet is – meséli a művészettörténész. Hozzáteszi, utóbbi azért is fontos, mert Saint Phalle alkotásai Varda 1969-es Lion's love című filmjében is szerepeltek, a rendező számára pedig azért is voltak izgalmasak, mert a színpompás, felnagyított testrészekkel bíró, groteszk nőszobrok teljesen eltértek a divatvilág által hirdetett női szépségideáltól, és a női szabadságot fejezték ki.
– Ha a francia új hullám nevű filmes mozgalomról esik szó, akkor általában Truffaut, Godard és Resnais nevét említik, Vardát viszont kevésbé. Ő volt az egyetlen női alkotó ebben a csoportban, a filmjeiben pedig női szemszögből mutatta be a mindennapokról szóló történeteit, és rendezett dokumentumfilmeket is, A gyűjtögetők és én például ökológiai szempontból is érdekes: olyan emberekről szól, akik a természetben található gyümölcsöket vagy a mások által kidobott ételeket hasznosítják újra.
Lázár Eszter szerint a magyar tárlatok közül a 2020-ban elhunyt Loránt Anikó még február 2-ig látogatható „Minden szépből van” című kiállítása volt kiemelkedő.
– A művész 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán, a munkásságát pedig leginkább alkotó- és élettársával, Kaszás Tamás képzőművésszel kapcsoljuk össze, akivel Ex-Artists Collective néven többször állítottak ki együtt – mondja a docens. A mostani tárlat szerinte azért jelentős, mert Loránt Anikó eddig nem látott műveit is bemutatja. – A művész a gyerekei születését követően sok időt töltött a Szentendrei-szigeten az otthonukban, ami meghatározta az anyagválasztását is. Papírral dolgozott, grafikákat és akvarelleket készített, de azokat többnyire a fióknak, így számos művét ki sem állította. Sokat gondolkodott a természetről, az újjászületésről és a fenntarthatóságról, ezeket a témákat pedig meseszerű, varázslatos lények formájában jelenítette meg – mondja Lázár Eszter, hozzátéve, a tárlaton láthatunk mackófejú és maszkokat hordó figurákat is. – Ami nagyon tetszett, hogy a tárlat nem egy emlékkiállítás, Páldi Lívia kurátor és a koncepció kitalálásában is közreműködő Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián mindent teret úgy épített fel, mintha Anikó maga is bekapcsolódott volna a munkálatokba. A rajzokat installációkba helyezték, és felépítettek egy osztálytermet is, amely A remény óvóhelye, eszperantó osztályterem címet kapta, és különböző, eszperantó nyelven írt szavakat, mondatokat tartalmazott.
Harmadiknak a Bura Galériát emelte ki Lázár Eszter, de nem egy kiállítását, hanem a helyszín egész éves tevékenységét, mert kivált fontos, a romákat érintő tematikák köré építik fel programjaikat. – Ez a nyolcadik kerületi hely korábban a Roma Parlament Roma Gyűjteményét mutatta be, majd Oláh Norbert képzőművész megkapta a teret, aztán Lakatos Nikoletta és Fedorkó Bogi aktivistákkal létrehozták a Bura Kollektívát, egy informális roma csoportot, majd kiállításokat rendeznek. Mindegyik rendkívül népszerű, fontos társadalmi témákkal foglalkoznak, és azokat roma perspektívából közelítik meg – mondja Lázár Eszter. A kiállítások közül izgalmasnak tartozta a Te nem vagy olyan címűt, amelyen négy női képzőművész munkáit mutatták be, festményeket, rajzokat és fotókat. – Az alkotók a műveiken keresztül a nőiséggel és a roma identitásukkal foglalkoztak, Galyas Denerák Dóra például saját magáról, készített portrékat, míg Horváth Anita egyes testrészeiről készített lenyomatokat, amelyekre Bari Károly roma költő egy-egy versrészletét írta fel.
