Vajon meddig csapják még be a kritikusokat a kereskedelmi csatornákon jelentkező teleregények, más néven szappanoperák? Vagy inkább kérdezzük úgy: önmagukat meddig csapják be a kritikusok, mikor leülnek egy szappanopera elé? Képesek maguk elé tenni egy jegyzettömböt, izgatottan várakozni, koncentráltan figyelni, nem veszik fel a telefont, családtagjaikat elhessegetik maguk mellől, ha kommentelnek. Meg tudnak lepődni, mi több, felháborodnak, ha gagyi terméket látnak, fel-alá járkálnak feldúltan a lakásban, morognak, majd hegyezik a tollukat, és jól kiosztják a produkciót. A tizediket, századikat, ezrediket is.
Minek? Igen, minek az erőfeszítés? Mire számítottak? Vagy komolyan ezektől a bárgyúságoktól féltik a kultúrát? Esetleg élvezik, hogy az esztétikai kifinomultság magasából keményen lekezelő mondatokat fogalmazhatnak meg? Akárhogy is, az egésznek semmi értelme. Teljesen felesleges kielemezni a dramaturgiai hibákat, a karakterek gyengeségét, a dialógok csikorgását, rámutatni az elkoptatott panelekre. Ezeken a sorozatokon állítólag nagy írói stáb dolgozik, úgynevezett forgatókönyv-doktorokkal, csak észreveszik a gyenge pontokat, mint ahogy a filmes csapat is tudja, hova kell letenni a kamerát. Csak nem nagyon érdekli őket. Mert a portéka hibásan is eladható. Akkor meg miért kell kritikai szinten komolyan venni a dolgot?
Múlt héten például elindult az RTL-en a Pokoli rokonok. A pesti milliomos (vagy inkább milliárdos?) Guba-család fejét, Antalt fia hülyesége miatt sikkasztással vádolják, a család teljes vagyonát lefoglalják. Meglepetésükre Antal vidéken, Pantallóson élő keresztapja, Fejes István egy módos helyi nagygazda leteszi érte az óvadékot, mehetnek hozzá az isten háta mögötti szülőhelyre. Nehezen barátkoznak meg vele a luxusélet után, hahaha. Na de miért volt nagyvonalú a keresztapa? Hát mert Antal a fia, a nemrég elhunyt, egykor szép Gubánéval folytatott szerelem gyümölcse, húha. A törvényes Fejes fiúnak, Lacinak ez nagyon nem tetszik, a féltestvérek percenként egymásnak esnek, ajjaj. És van még egy polgármester, aki akkugyáras buliban érdekelt, amihez meg kell szereznie Fejes földjét, de kőkemény ellenállásba ütközik, a mindenit. Persze szerelmi szálak is szövődnek, méghozzá ellenséges családok gyerekei között.
Mit várunk egy ilyen panelsorozattól? Izgalmas drámát? Sziporkázó vígjátékot? Társadalomkritikai szatírát? És meglepődünk, mérgelődünk, hogy helyette kapunk egy tisztességesen összetákolt bóvlit? Hát én inkább hátradőlök, nevetek, amin lehet, meg azon is, amin nem, a sutaságokon, bármin, és közben rágcsálok valamit. Nem akarom nézni ezt a sorozatot, de ha úgy adódik, majd nézem. Nem fogom oktatni az alkotót és producert, Hámori Barbarát, hogyan kell ezt jobban csinálni, meg hogy ennyi a saját kútfejéből is kipattanna, nem kell hozzá egy horvát sorozat, a Kumovi (Keresztapák) mintája.
Bármennyire igyekszem azonban lazítani, egyetlen fájdalmam mégis van. A színészi játék színtelensége. Köztudott, mennyit tudnak jó alakítások lendíteni az olcsóbb szórakoztatóipari termékeken is. A Pokoli rokonokban erre eddig szinte semmilyen erőfeszítést sem láttunk. A többség lötyög a szerepében, a manírok is esetlegesen bukkannak elő. Leginkább a Fejes nagygazdát alakító Szalma Tamás igyekszik, nem csoda, hiszen talán az ő figurája a legízesebb. Egy másik kérdés, hogy kedvelt celebek mennyire erős színészegyéniségek. A sorozat két húzóneve Dobó Kata és Árpa Attila. Egyikük sem képes a hátán vinni a produkciót, izgalmassá csiholni karakterét. Dobó Kata túl mereven, szinte már görcsösen óvja szépségét, Árpa Attila pedig egy közepes karakterszínész eszköztárával tudja le a melót. De csitt, ne tovább, vérlázító baj velük sincs, Ne csináljunk egy ártalmatlan szappanoperából gondot magunknak! A nézőszám dönti el, kellenek-e.
Infó: Pokoli rokonok. RTL
