Széttöredezett az ellátórendszer, egyre erősebben érezhető a humánerőforrás, ezen belül is a szakdolgozó-hiány, valamint a köz- és a magánellátás viszonyának rendezetlensége – ez a három talán legfontosabb probléma, amelyre a kormányzatnak 2025-ben megoldást kellene találni – mondta lapunknak Kincses Gyula, egészségügyi szakembert, a Magyar Orvosi Kamara előző elnöke. Arra a kérdésünkre, mire számít, gyorsul vagy lassul az egészségügy átalakítása a választást megelőző utolsó évben, azt felelte: a politika korán váltott kampány üzemmódra, így a hátralévő időt a botránykerülő lázas semmittevés foga jellemezni. Általános szabály, hogy a ciklus vége felé komolyabb dolgokba már senki nem mer belevágni. Az egészségügyben bármilyen szükséges és szakmailag megfelelő átalakítás is szokásokat sért, konfliktushoz vezet az elején, miközben az eredmény vagy jön, vagy nem, illetve az csak később érezhető. Másrészt az átalakításhoz, átszervezéshez pénzre van szükség, az meg nincs – mondta. Sok pénzért balhét venni: ez nem a választás előtti időszak vágya. Szerinte legfeljebb közérzetjavító intézkedések – mint volt a kórtermek kampányszerű kifestése – történhet, illetve kisebb, amúgy hasznos, de pénzbe nem kerülő korrekciók várhatók.
Kincses Gyula szerint a köz- és a magánellátás viszonyában egy szabályozott, tisztességes együttműködésre lenne szükség, amelyben a két szektor nem konkurense, hanem kiegészítője egymásnak. Azaz lehetővé kellene tenni, hogy legálisan oda-vissza lehessen egymáshoz utalni beteget. Például a magán lehetne a gyorsítósáv, de attól, hogy átment valaki oda egy vizsgálatra, a magánorvos még utalhassa be a közellátás megfelelő szintjére is, és ne kelljen a daganatgyanús beteget visszaküldenie a startvonalra, a háziorvoshoz. Szükség lenne arra is, hogy az állami egészségbiztosító szabadabban vásárolhasson szolgáltatásokat a magánszférától. Az már politikai bátorság, vagy rendszerszemlélet kérdése, hogy megengedi-e az állam, hogy a befizetett járulékának valamekkora részét valaki magával vigye a magánellátóhoz, ahol a szolgáltató kérhetne tőle kiegészítő díjat is. Hasonló rendszerek működésére külföldön is van példa, és ennek van realitása. Ez tudna kiskapuk nélkül működni, mert ugyanannyi pénzből jobb ellátást a magán sem tud nyújtani.
Menekülnek a magyarok az állami egészségügytől, tavaly 15 százalékkal több időpontot foglaltak a magánegészségügybenA magánszektorban sincs elég orvos, de vannak, akik már itthon is elérték az amerikai fizetéseketÉrdemes lenne végig gondolni azt is, hogy a közegészségügyben is meg lehessen vásárolni az orvosválasztást, mint személyes szolgáltatást. A szakember szerint innentől kezdve a professzor úr vagy az osztályvezető orvos sem rohanna el a magánegészségügybe pénzt keresni, ha a munkahelyén operálhatna extra díjért többet. Ezzel így az orvos és a kórház pénzénél maradna, de a beteg így csak töredékét fizetné a magánegészségügyi díjaknak.
Kincses Gyula további gyorsan megoldandó problémának ítélte, hogy a hazai egészségügyben ellátások zöme egy szinttel feljebb történik, mint ahol szakmailag indokolt lenne.
Sok problémával feleslegesen megyünk egyből orvoshoz, és az alapellátásnak alacsony a kompetenciája, hiába van szakvizsgája egy adott szakmában a háziorvosnak, nem végezhet szakellátási feladatot, tovább kell utalnia a betegét. Szerinte vannak biztató jelek, a kormány tárgyal a szakmával arról, hogy az alapellátásban is elismerjenek bizonyos kompetenciákat. Azaz, akinek van szakorvosi végzettsége is, az háziorvosként is ugyanúgy írhasson beutalót és receptet is, mint egy szakrendelőben dolgozó reumatológus, diabetológus kollégája. Hasonló, előrelépést sejttető gondolkodás van a szakdolgozók kompetencianöveléséről is. Ha minden ellátás, egy szinttel lejjebb, a helyére kerülne, akkor azt is ki kellene mondani, hogy nincs szükség ennyi kórházra és telephelyre De ide nem úgy kell eljutni, hogy bezárom fent, és lesz ami lesz, hanem úgy, hogy elkezdem fejleszteni a rendszert lent, a járó beteg ellátásban. Ám ebben is nagyon-nagyon lassan halad a kormány, az alapellátás megerősítésével máig is adós maradt. Jelenleg 940 betöltetlen praxis van, ami azt jelenti, hogy a körzetek 14 százalékában nincs állandó orvos. Az érintett területen élőknek így vagy úgy megoldott az alapellátása, de mindez sokkal bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb, mintha lenne ott állandó orvos. Ebben kellene valami rendet rakni. Vagy a praxisok méretét úgy növelni, hogy ez a bevont orvosok, diplomás ápolók miatt ne jelentsen elviselhetetlen munkaterhet az orvosoknak, vagy olyan praxisösszevonásokkal kell megoldani a problémát, ahol nem járj rosszabbul se a beteg, se az orvos. Ugyanakkor körzetek megszüntetéséhez megint politikai bátorság kell, ami nem a választási időszak sajátja.
Arra a kérdésünkre, hogy miért ennyire nehéz az említett felhatalmazást megkapniuk az szakorvos végzettségű alapellátóknak, Kincses Gyula azt felelte:
régi, több évtizedes félelme az egészségpolitikának, ha szabadabbá teszik a háziorvosok receptírási és beutalási lehetőségeit, akkor ők élnek is majd vele. Ez pedig lyukat üthet a gyógyszerkasszán, és megismétlődhet a decemberi krízishelyzet,
amikor nem tudtak időben fizetni a patikáknak. „Változatlanul azt gondolom, hogy tisztességes szakmai szabályokra van szükség. Tehát meg kell tudni mondani, hogy milyen kivizsgálás után, milyen paraméterek mellett van jogosultsága az érintett gyógyítónak az adott gyógyszert rendelni, és ha ezek a feltételek megvannak akkor miért ne írhatná fel.”
Utal a NEAK a patikáknak, a késedelmi kamat összegét ráér utána kiszámolniKincses Gyula szerint nehezíti a betegek sorsát a szakemberhiány is. Ugyan a kormánykommunikáció szerint nincs kapacitásszűkítés, intézménybezárás, a gyakorlatban viszont ez magától megtörténik. Csak nem valamilyen látható, az egyenlő hozzáférést biztosító kormányzati terv alapján, hanem spontán. Ahol ugyanis nincs orvos, nincs nővér, műtősnő, ott akkor átmenetileg szüneteltetik az ellátást, és ha az elég régóta szünetel, akkor meg be is zárják. De a kapacitásszűkítés így nem megváltozott szükségetekhez, hanem a humánerőforrás krízishez igazodik és növeli a hozzáférési egyenlőtlenségeket. Nincs nyilvánosan megismerhető mesterterv, amihez lehet igazodni, amiből kiderülhetne, hogy ezt miért csináljuk, itt most rosszabb lesz, de ott meg javulnak majd a körülmények, azaz kiegyenlítődés zajlik. Az egészségpolitikának szüksége lenne egy vízióra, ám a kormány ezzel makacs módon adós maradt. A spontán folyamatok nyomán egyre inkább sérül az egyenlő hozzáférés. Ennek lett tavaly év végén az a következménye, hogy például egy teljes megye maradt karácsonyra fül-orr-gégészeti ügyeleti ellátás nélkül. Ez pedig aligha megengedhető.
A volt MOK-elnök szerint 2025-re már az ügyeleti ellátás problémáját magunk mögött hagytuk. Az alapellátási ügyelet átszervezésével egy nem túl súlyos problémát oldott meg a kormányzat, de összességében az eredménye is jó, a hozzáférés egyenletesebb, biztosabb. Sajnálatos, hogy megint feleslegesen sok botránnyal, erőszakkal történt, és a bosszú eszközeként ennek vált áldozatául a kötelező kamarai tagság is.
