A nagy filmes vagy zenei díjátadó gálákon manapság már legalább akkora figyelmet és publicitást kapnak a résztvevők ruhakölteményei, mint a győztesek névsora. „Az elmúlt két évtizedben a hírességek vörös szőnyegen viselt ruhái egyre nagyobb figyelmet, következésképpen jelentőséget kaptak” – nyilatkozta Lucy Bishop, a Sotheby’s aukciósház táskákra és divatokra szakosodott szakértője a CNN-nek. Fordulópontnak nevezte az 1997-es Oscar-gálát, amikor Nicole Kidman egy John Galliano által tervezett, Dior hímzett ruhát viselt. Ez volt az egyik első példa a nagy divatházak és a hírességek közötti partnerségre, ami azóta valóságos iparággá nőtte ki magát. Gyakori, hogy maguk a divatházak kérik fel a sztárokat a ruhájuk viselésére, ugyanis ezeket a kreációkat az egész világon láthatják a nézők, így óriási reklámértékkel bírnak. A ruhák egy részét aztán megvásárolják a viselőik, vagy visszaadják a tervező divatháznak, de arra is van példa, hogy eleve csak kölcsönbe kapják meg arra az egy estére.
,,A legelső dolog, ami egy esemény után a vörös szőnyeges ruhával történik, egy alapos tisztítási folyamat" – mondta Sarah Scaturro, a Clevelandi Művészeti Múzeum főrestaurátora. ,,Mivel az emberek testápolókat, olajokat, parfümöt, sminket viselnek, ezek nyomot hagyhatnak az anyagokon. Ez általában vegyi úton történik, a kényes anyagok ugyanis nem mindig moshatók.
A ruhadarabok a tisztítás után szinte mindig egy speciális tárolóhelyiségbe kerülnek, ahol szabályozott hőmérséklet, páratartalom és gyenge fényviszonyok gondoskodnak arról, hogy akár évekig is megőrizzék a szépségüket.
Vannak olyanok, amelyek vállfán lógnak, de olyanok is, amelyeket fektetve, dobozban kell tárolni. Így várakoznak arra, hogy újra viseljék őket, vagy kiállítsák valamilyen alkalomból. Persze arra is van példa, hogy egy ruha még azt az egy estét sem éli túl. Sokan emlékezhetnek még a tavalyi MET gálára, amikor Tylát öt férfi vitte fel a lépcsőn, mert a dél-afrikai énekesnő gyakorlatilag képtelen volt felfelé lépkedni a Balmain által tervezett ruhájában. Amikor megkérdezték, hogy képes lesz-e leülni a kreációban, ennyit felelt: „Kit érdekel, ha ennyire cukin nézek ki?” Később az est folyamán a tervező, Olivier Rousteing ollóval levágta a ruha alját, hogy a nő szabadabban mozoghasson".
Kövesdi Rita stílustanácsadót arról kérdeztük: hogyan lehet egyáltalán mozogni ezekben a ruhákban, illetve mennyire van beleszólásuk a sztároknak abba, mit viselnek. „Amikor látunk egy ilyen gyönyörű ruhakölteményt, tökéletes sminket és frizurát egy őrülten csinos színésznőn, elfoghat minket a sárga irigység, hogy mi sosem fogunk úgy kinézni, de azt ne felejtsük el, hogy egy ilyen megjelenéshez csak az eseményen egy 8-10 fős stáb is hozzátartozik, akik minden apróságban segítenek. Itt nemcsak a sminkigazítására gondolok, hanem például egy uszály elrendezgetésére fotózás előtt vagy épp gyors vetkőzésre, amikor hív a szükség. A hatalmas kiterjedésű ruhákat tényleg csak az antréra, a fotózásra, a díj átvételére veszik fel, amikor viszont mozogni vagy ülni kell benne, néhány réteg lekerül vagy rövidül, hogy kényelmesebb legyen. Az afterpartira pedig már egy másik ruhában érkeznek a sztárok.” A szakember hozzátette: manapság rengeteg eszköz áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy tündöklően nézzünk ki, ezért jogosan bosszankodunk, ha épp egy szuperhírességet „csúfítanak el” egy kevésbé hozzáillő ruhával, furcsa színválasztással vagy kevésbé előnyös szabásvonallal. „A szomorú hír az, hogy a cél nem feltétlenül az, hogy a sztárunk minél gyönyörűbb legyen, hanem a hatáskeltés, a kattintás, a háttérben húzódó szponzorációs és reklámszerződések. Az extremitások világában egy egyszerűbb, de rém elegáns ruha labdába sem rúghat, pedig sokaknak épp az állna a legjobban. A sztár sok esetben csak a divatház próbababája. Persze van az ellenkezőjére is példa, amikor tökéletes szimbiózis alakul ki a divatház és a művész között, olyankor születnek az igazi ruhacsodák.”
