„Franciaország egy paradicsom, amit olyan emberek laknak, akik a pokolban hiszik magukat”, idézte Sylvain Tessont minap lapunkban megjelent interjújában a Párizsban élő világhírű román drámaíró, Matei Vişniec. Ez az idézett életérzés azonban nem valami francia sajátosság, ugyanez igaz az író szülőhazájára, Romániára, és tulajdonképpen egész Európára, Észak-Amerikára is.
A 2008-tól kezdődő gazdasági-pénzügyi világválság óta sorjázó krízisek világszerte meghonosították ezt a pokol-effektust. Választások sora igazolja, hogy a lakosság olyan országokban is, ahol minden, a válságokból adódó nehézség ellenére a történelem során még sosem volt a jelenlegihez hasonlítható életszínvonal, fejlődés és szabadság, szentül hiszi, hogy pokolban él, és hogy ezt a poklot a liberális demokráciáknak köszönheti. Amit minden áron lebontani és megszüntetni kész.
A Ceausescu rezsimtől alig 35 éve megszabadult Románia e tekintetben valóságos állatorvosi ló, a megismétlésre váró elnökválasztás nemcsak szomszédunk, hanem az egész Európai Unió szakítópróbája lesz. Ha ez esetben valósnak bizonyulnak a közvélemény-kutatások, akkor az összeesküvéshívő, neofasiszta, demokrácia- és Európa-ellenes jelölt, bárki is legyen az, immár mindenféle külső beavatkozástól mentes választáson is könnyedén győzni fog. Győzni fog, mert a románok tekintélyes része pokolban érzi magát, és inkább a múltat választja, mintsem az emberi jogokra, a mások és másság tiszteletére, a szabad mozgásra és békés együttműködésre alapuló közös Európát. De nem lehet mindezt kizárólag a válságok terhére írni. Kellett hozzá az amerikai és európai oktatási rendszerek totális csődje, amely lehetővé tette, hogy a közösségi média bugyuta összeesküvéselméletei és gyűlöletkeltő uszításai irányítsák életünket, megágyazva a jelen és a jövő diktátorainak. Talán még nem késő visszatérni az iskolapadba és a józan észhez.