„Karsai Dániel visszatérő és megbecsült szerzője volt a Fundamentumnak. Írásai mindig arról az attitűdről tanúskodtak, ami az ő állampolgári minőségéhez kapcsolódott. Olyan ember volt, aki egy jelen pillanatban jogilag nem létező köztársaságban köztársasági módon viselkedett. Úgy tett, mintha a resbublika jelen lenne, és az ő szakmai hozzáállása a közügyekhez természetes lenne” – mondta megemlékezésében Halmai Gábor, az ELTE Társadalomtudományi Karának – amely a lap kiadója – egyetemi tanára.
Kazai Viktor alkotmányjogász, szerkesztő arról beszélt, hogy a Karsai Dániel által az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) benyújtott kereset ügyében megszületett elutasító döntés kihirdetésekor határozták el, hogy az eutanáziának szentelik ezt a lapszámot. A szakma képviselőinek akartak lehetőséget biztosítani arra, hogy reflektáljanak erre, hiszen óriási várakozások voltak az üggyel kapcsolatban. Egy jól felépített kommunikációs kampánynak köszönhetően a téma nagy nyilvánosságot kapott, és bekerült a közbeszédbe. „Emberi jogi folyóiratként nagy szabadságunk van, nemcsak jogi oldalról közelíthetünk meg kérdéseket, hanem tudunk nyitni más társadalomtudományok és reáltudományok irányába is. Ennek a lapszámnak a szerzői között vannak olyan jogászok, akiknek erős egészségügyi, bioetikai hátterük van, vannak hospice szakértők, orvosok és filozófusok.
A Karsai-ügy legnagyobb hagyatéka az lehet, ha nem hagyjuk elülni a társadalmi vitát arról, hogy mit jelent a minőségi, az emberhez méltó élet, és mit jelent az emberhez méltó halál.
És nem hagyjuk, hogy a jogalkotó sokadszor is lesöpörje az asztalról ezt a kérdést.”
Meghalt Karsai DánielTóth Gábor Attila jogász a szakdolgozatát már az eutanáziáról írta, témául az azóta szintén elhunyt Dunavölgyi Erzsébet esetét választotta, aki ugyancsak ALS-betegségben szenvedett, és szintén nyújtott be keresetet Strasbourgban. Ügyében még nem született döntés. „Volt egy fontos különbség a két eset között: Erzsébet még inkább függött az egészségügyi és szociális ellátórendszertől, még kiszolgáltatottabb helyzetben volt. Harciasabb álláspontot is képviselt az állam közjogi vezetőivel folytatott egyoldalú kommunikációjában. A cikkben próbálom az eutanázia mellett és ellen szóló érveket ennek az esetnek a fényében újragondolni.” Kiemelte a legfontosabb gondolatot: a szűkös erőforrások szerepét az eutanázia kapcsán, ami Karsai esetében nem volt exponálva, Dunavölgyi Erzsébet esetében azonban igen. Hozzátette: amikor az eutanáziát elutasító államok az életvédelemre hivatkoznak, nagyon képmutató álláspontot képviselnek, hiszen egyfelől megtagadják az önrendelkezést, de másfelől nem teljesítik a saját életvédelmi kötelességüket.
Eutanázia-vita: életvégi döntések most is születnek, csak éppen senki nem ellenőrzi őketSzenteczki Zita, a Karsai betegségéről szóló, Egy tökéletes nap című színdarab rendezője arról vallott, hogy nagyon ritka, hogy olyasmiről beszélhetnek a színházban, ami ennyire aktuális téma. Arra törekedtek, ne egy propaganda-előadás szülessen. Megemlítette: Karsai Dániel ragaszkodott ahhoz, hogy a figurája csak „beteg” megnevezéssel szerepeljen, ezzel is érzékeltetve, hogy a darab nem csak róla szól. „Rendezőként abban hiszek, hogy a színpad egy fórum arra, hogy vitázzunk” – jelentette ki Szenteczki Zita.
Muszbek Katalin pszichiáter, a magyar hospice mozgalom megalapítója bevallotta: kicsit tehetetlennek érzi magát az ideg-izom bénulással járó betegségek ügyében, mivel nagyon nehéz jól segíteni ezeket a betegeket. „Amikor azt mondom, hogy bizonyos sikereket lehet elérni az életvégi betegellátásban a tünetek enyhítésével, a lelki, spirituális támogatással, ezekben az esetekben ez nem megy.” Mint mondta, a végstádiumú rákbetegek körében gyakran felmerül: miért nem kaphatnak egy olyan szert, amitől gyorsan meghalhatnak. Viszont nekik az a tapasztalatuk, hogy akik bekerülnek a hospice ellátásba, azoknál szinte 100 százalékban megváltozik ez a hozzáállás a jó tüneti kezelésnek, a fájdalomcsillapításnak, valamint az empatikus betegellátásnak köszönhetően.
Stánicz Péter ügyvéd felidézte, milyen fantasztikus vitákat lehetett folytatni Karsai Dániellel, mert senki nem sértődött meg azon, hogy a másik mást gondol egy témában. Ő is tagja volt annak az ügyvédi csapatnak, amelyik kidolgozta a strasbourgi bíróságra benyújtott keresetet. Egy teljesen új nézőpontot hozott azzal, amikor kijelentette: az EJEB elutasító döntése egyáltalán nem tekinthető vereségnek. „Aki a jogi eljárás sikerességét egy helyt adó döntésben méri, az keveset foglalkozott stratégiai ügyekkel. Önmagában az, hogy állami szerveknek ki kellett nyilvánítani az álláspontjukat ezekről a kérdésekről, hogy korábban tabunak minősülő ügyek felmerültek, és egyáltalán beszélünk róla, ez az eljárás sikere. A siker a társadalmi hatásban mérhető. Az, hogy a jog mikor fog erre jogszabály-módosítással reagálni, egy másik kérdés. De a jognak előbb-utóbb követnie kell a társadalmat.” Az ügyvéd azt is megjegyezte: a strasbourgi bíróság még soha nem bírált el pozitívan egyetlen beadványt sem az életvégi döntésekkel kapcsolatosan.
