A közeljövő várható történéseit az eddigi események folytatásaként képzeljük el, mert azt gondoljuk, jól ismerjük, ami történt, és ezekből az ismert tényekből építkezve rakjuk össze az ismeretlent: a jövőt. Valójában azonban szinte semmit sem tudunk arról, hogy mi és miért történt. Éppen ezért lenne helyénvaló, ha a Donald Rumsfeld amerikai hadügyminiszter által - az ismert és az ismeretlen megkülönböztetése kapcsán - elfogadottá tett kifejezéseket is figyelembe vennénk, mielőtt az ismertnek hitt jelenről határozott kijelentésekre ragadtatnánk magunkat.
ORBÁN MINDIG ELMEGY A FALIG. A magyar maffiaállam főnökének várható viselkedése annyiban ismert (known knowns), hogy mindig számítani kell arra, a végsőkig feszíti húrt, „elmegy a falig”; azonban hogy hol van a fal, azt biztosan nem tudja, csak azt, hogy van (unknown knowns). Ez azonban nem Kovács András Falak című filmjének metaforája, amellyel arra utalt, hogy a kádári szocializmusban sokszor azért nem változnak a dolgok, mert a szereplők nem tudják, legfeljebb kitapogatják, hol vannak a falak, és ezért gyakran a tudatlanságukkal álcázzák a gyávaságukat.
Sok elemző számára érthetetlen, hogy ugyanaz az Orbán, aki 2011 és 2019 között – látszólag – leszokott a „fiskális alkoholizmusról” (Kopits György kifejezése), és a Medgyessy-Gyurcsány időszakhoz képest „fegyelmezett” gazdaságpolitikát folytatva kisebb államháztartási hiányt és mérséklődő államadósságot produkált, 2020 után miért vált fiskális alkoholistává, és miért döntötte meg évről-évre az államháztartási hiány magassági rekordjait, a hihetetlenül galoppozó árszínvonal és az egyre gyengülő forintárfolyam mellett.
Pedig egyszerű a magyarázat. A 2020 előtti időszakban csak akkor tudta megkaparintani az Európai Unió adófizetőinek pénzét, ha a fegyelmezett politika színfalait (maastrichti kritériumok megközelítése) fenntartja, amibe persze beletartozott a magánnyugdíjpénztárak kirablása is - főleg, hogy sem a megtakarítás, sem a pénztárba történt befizetés formálisan nem számít bele a maastrichti követelményekbe. Ráadásul a maastrichti követelmények merev, bornírt rendszerével elméleti vitában álló tekintélyes közgazdászok fel is hívták erre a közpénzrablástól már akkor sem idegenkedő maffiafőnök figyelmét.
Amikor - a jogállamisági követelményeknek történő megfelelés hiányában - a magyar maffiaállam már nem számíthatott arra, hogy fegyelmezettséget színlelve maradéktalanul hozzájuthat az európai adófizetők pénzéhez, már nyakló nélkül, Bis Gromoboj szórta a pénzt az Orbán-rendszer megőrzése érdekében. Igaz, a „falak is kitágultak”, hiszen a Covid miatt 2020-tól az Unió hozzájárult, hogy a kormányok népeik és vállalataik védelmében, egészen 2024. december 31-ig átlépjék a hiányszintre vonatkozó korábbi szigorú határokat. Igaz, idén már újra élnek a korábbi szabályok, de ezek érvényesítésének a szankciói puhák - ráadásul a magyar maffiaállam úgysem tud hozzájutni az európaiak pénzéhez.
VABANK (MINDENT VAGY SEMMIT). Orbán igazi szerencsejátékos, aki mindig vabankra játszik. Szemben az eddig ismert kormányokkal, amelyek érzékelték a kockázatokat, ám mivel nem voltak képesek előre értékelni azok mértékét, inkább nem vállalták a döntést, ő inkább belevág, mert tudja, hogy a döntést követő zavaros helyzetből mindig ki lehet VALAHOGY mászni, és a következményeket nem ő, hanem a megtakarítók, a jövedelemtulajdonosok, a vállalkozók, azaz a nép viseli.
Vakmerőségét szolgálják, sőt kiszolgálják azok a szakemberek, akiknek nem remeg a kezük, akik meg tudják ítélni, hogy az asztalnál ülő többi játékos számára a 45 milliárdos devizatartalék elég meggyőző ahhoz, hogy ne kezdjék el kimenekíteni a pénzt, s akik tudják, hogy a valuta értékének hullámzása még akkor is bekövetkezhet, ha mindig igyekeznének a „biztonságos oldalon maradni”. Addig, amíg a külföldi fizetési mérleg hiánya nem válik kétszámjegyűvé, legfeljebb az államháztartási deficitet nem lehet lefaragni, addig – majdnem kockázat nélkül – lehet vabankra játszani. Az amatőrök, vagy ami rosszabb, a dilettánsok keze ilyen helyzetekben megremeg, felidézik azokat az időket, amikor a múlt század hetvenes éveiben Kádárékat - Havasi Ferencet, Faluvégi Lajost - az eladósodás réme fenyegette és az akkori vezetés pánikreakciói ismerősebbek, mint a mai valóságos helyzet. Az akkori vabank játékot egy akkori profi, Fekete János szolgálta ki.
A mai helyzet valóban más. Most Magyarország az Európai Unió tagja, amelyik akkor sem engedi – a többi európai országra esetleg átterjedő pánik miatt – Magyarország bedőlését, ha a maffiaállam kormánya olyan gazdaságpolitikát folytat, ami miatt nincs és nem is lehet gazdasági növekedés, ismétlődően nő az államháztartás hiánya, a forint folyamatosan gyengül és a nép egyre nagyobb hányada keresi másutt a szerencséjét. A profi ezt nem látja kezelhetetlen válsághelyzetnek, sőt a profi azt is látja, hogy néhány határozott húzással a hanyatlás megállítható. A profi ugyanis nem azzal törődik, hogy a válsághelyzetről válsághelyzetre való evickélést a maffiaállam bűnszervezetként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelései és csalásai idézték elő, hiszen „lopikálást” (Sárközy Tamás kedves kifejezése) mások is elkövetnek és elkövettek már. Ezek olyan tudott, ismert dolgok, amelyeknek rövidtávú makrogazdasági következményei nem azonnal válnak ismertté. „Hosszútávon pedig mindannyian halottak leszünk” - mondta a makroökonómia atyja, J. M. Keynes angol közgazdász.
A profi – aki szívén viseli a nép sorsát (bár vállára venni nem bolond) – elfogulatlanul, érték- és szenvedélymentesen számol, és az eddig ismert történésekből levont következtetések alapján, higgadtan nyilvánít véleményt. A maffiavezér vabank játékának elítélése már politizálás lenne, pedig – az ismert tények alapján – nincs ok a pánikra. A külső fizetési mérleg pozitív, a devizatartalék magas, a magyar állam mindig fizetőképes, az államháztartás hiánya nem verdesi az eget, a gazdasági növekedés nem negatív. A vabankra játszó maffiavezér fülének ezek az elfogulatlan, higgadt kijelentések biztatóan csengenek.
MINDEN ELADÓ! A 2022-es újraválasztása érdekében helikopterről a választók közé szórt pénzeső (kb. 2000 milliárd forint, a GDP 3-3,5 százaléka) első következménye az államháztartási hiány a GDP 6 százalékát is meghaladó szárnyalása volt. Ehhez érdemes hozzáadni a Magyar Nemzeti Bank által folytatott őrült pénzpolitika miatt bekövetkezett MNB alaptőkevesztést (1763 milliárd), továbbá az akkor még csordogáló európai uniós transzfereket (évente átlagosan a GDP 3-3,5 százaléka). Ezek együtt akkora többletkeresletet teremtettek (a GDP kb. 10-12 százaléka), hogy ebből nem pusztán Európa rekorder inflációnak és a tartóssá vált magas államháztartási hiánynak kellett volna következnie, hanem akár kétszámjegyű szárnyaló növekedésnek is.
Ha a 2026-os választásokra a kormány újraválasztása érdekében nem ismételhető meg ez a GDP 10 százalékával felérő többletkereslet teremtési mutatvány, akkor viszont arra kell irányt venni, hogy a család mindent megszerezzen egy állami végeladás keretében. A 35 éves állami autópálya- és hulladékhasznosítási koncesszió, a budapesti szállodák sora, a bevásárlóközpontok, a Balaton és a Fertő tó ősnádasai mellé a pályaudvarokat, a repülőteret is.
Az ugyanis egyelőre nem ismert ismeretlen (unknown unknowns), mi történne akkor, ha a maffiaállam lebontása során a bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett csalások és hűtlen kezelések jogállami keretek közötti feltárásával, bírósági elítélésével megkezdődne a megszerzett vagyon visszavétele. A profi tanácsadók ezt az ismeretlen helyzetet nem tudják kalibrálni, így inkább abban a mederben maradnak, ami kicsit drágábban, kicsit terhesebb feltételekkel, de továbbra is finanszírozható.
A vabank folytatásának 2026-ban is megvan minden feltétele: devizatartalék, pozitív fizetési mérleg, még kordában tartott valutagyengülés, lépegető infláció, makulátlan hiteladósi előélet. Addig is énekeljük Koncz Zsuzsa nyomán: „Bárhogy lesz, úgy lesz, / A jövőt nem sejthetem, / A sors ezer rejtelem, / Ahogy lesz, úgy lesz,/ Bárhogy lesz, úgy lesz.”
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.