Az arany lélegzetelállító pályát futott be tavaly. Az évet még unciánkénti 2000 dollár köröli szinten kezdte, majd egészen 2800 dollárig kúszott fel a jegyzés. Egy éven belül ilyen jelentős emelkedés nem nagyon akadt a nemesfém történetében, pedig válságok azért bőven akadtak az elmúlt évtizedekben. A fejlemények egyik markáns háttere, hogy a jegybankok által vezérelt vásárlási láz nem nagyon látszik kifulladni. Ebből pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) sem maradt ki. Bár az MNB az 1990-es évek elejére 3,1 tonnára olvasztotta a készleteit, ám ezt már Matolcsy György alatt, 2018-tól kezdődően történelmi csúcsra, 110 tonnára tornászták fel.
De nézzük meg, mi is fűti ezt a nagy vásárlási lázat, ami jellemzően a feltörekvő piaci országok részéről erős. Közülük számosan gazdaságuk dollártól való függetlenségének, leválásának egyik elemeként tekintenek az aranyra.
Általános vélekedés körükben, hogy az amerikai monetáris politika a dollár révén lényegében leuralja a világ többi részét, s az erős amerikai fizetőeszköz egyszerűen túl drága a feltörekvő országok számára. A oroszellenes nyugati szankciók pedig országok soránál gyújtottak fel piros lámpát, hogy államok között bizony hirtelen elhidegülhetnek viszonyok, s ez akár Washingtonnal kapcsolatban is megtörténhet. Ebből kiindulva egyéb tartalékvalutákat igyekeznek használni a dollárral szemben, illetve növelik az arany súlyát a tartalékjaikon belül.
Ezen a terepen is vannak azonban nagy játékosok, akik a passzátszelet fújják, így Kína vagy India. Ehhez méretük és gazdasági erejük is van. A többiek jellemzően csak társutasok ezen a vonaton. Magyarország is ezek közé tartozik. Egy ilyen nyitott gazdaságú és súlyát tekintve nem túl jelentős ország ezen a téren nem is tud lényegi szereplővé válni. Akkor sem, ha olykor az aranypiac egyik legnagyobb üzletét hozza össze, mint tavaly az MNB.