Ha valaki eddig még abban a naiv hitben ringatta volna magát, hogy a kisgyerekek számára nem káros, ha naponta „párszor” leültetjük a különféle kütyük elé, akkor egy friss kutatás eredményei igencsak kijózanítják majd. A világjárvány és a karantén alatt, amikor távoktatással és távmunkával csökkentettük a pandémia következményeit, sokan, nem lévén más eszközük, okostelefonnal és tévénézéssel oldották meg az óvodáskorú gyermekek felesleges energiáinak levezetését. Ennek lett az a következménye, az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzó véleménye szerint „az elmúlt két-három évben drasztikusan elkezdett romlani a gyerekek nyelvi teljesítménye. A mai óvodáskorúak nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az öt évvel ezelőtti óvodások vagy akár a három évvel ezelőtti óvodások”- foglalta össze a vizsgálatok igazolható és mérhető eredményét Pogány Ákos etológus adjunktus.
Persze tudjuk, a világjárvány nem úgy talált ránk, hogy épp kiélveztük egy jól működő, innovatív és rugalmas oktatási rendszer áldásait, hanem pont fordítva: szépen felmutatta az összes létező problémát. Csakhogy mindez nem veszi le a felelősséget rólunk, szülőkről. Ráadásul a korai évek kisiklásáért nagyon nehéz lenne azt az oktatási rendszert hibáztatni, amelyik még nem is találkozott a gyerekkel. Márpedig a vizsgálat nyomán világossá vált: „a szakemberek által virtuális autizmusnak nevezett jelenség a túl korai vagy túl nagy mértékű eszközhasználat eredménye: a gyerekek az autizmussal diagnosztizált gyerekekre jellemző tüneteket mutatnak.” Vagyis kissé profán megfogalmazással:
mi magunk hülyítjük el az utódainkat azzal, hogy nem foglalkozunk vele eleget, nem olvasunk neki, hanem a „nevelést” továbbpasszoljuk a kütyüknek, hiszen az olyan szépen elcsendesíti a mindig hangos, mindig izgága kicsiket.
Ráadásul még „tanul” is a mesékből, a szeme előtt vibráló videókból.
Holott már azzal is szép eredményeket érnénk el, ha minden nap este (vagy bármikor) olvasnánk vagy mesélnénk a gyereknek, olykor meg is beszélve a hallottakat. Persze nem könnyű mindezt akkor, amikor szinte minden elképzelhető helyről az ömlik, hogy a könyv már rég lejárt lemez, a boldoguláshoz egészen más képességek kellenek. Lassan már arra is legyint mindenki, hogy az északi országok többet olvasnak mint mi. Egy szintén nemrég végzett felmérésben, amely azt vizsgálta, hogy az elmúlt egy évben hány könyvet olvasott el a kérdezett, már ha egyáltalán, az első nyolc helyet a megszokott északi országok foglalták el (nem számítva a beékelődő Észtországot). Igen sokatmondó viszont, hogy jócskán megelőz minket e tekintetben Csehország és Ausztria is, pedig ők amúgy nincsenek olyan messze. Amíg mi az EU-s átlag alatt vagyunk (egy százalékkal lemaradva az 53-as százalékaránytól), addig ők jelentősen felette, de előttünk végzett Szlovénia és Lengyelország is.
Baj van, és e tekintetben már nincs kire vagy mire mutogatni. Az eredmény világos: nem kell minket lebutítani, most már megtesszük ezt mi a rendszer helyett is.