Jókai Mór annak idején Szegény gazdagok címmel írta meg egyik népszerű regényét. Az alábbiakban kis körképet nyújtok a szegény országok gazdagjairól és a gazdag országok szegényeiről. (2022 decemberében már írtam e téma más aspektusairól az Akinek van, annak adatik című esszémben az Élet és Irodalom hasábjain.)
Hadd kezdjem a legátfogóbb ténnyel. A XIX. századnak és a XX. század első felének örökös háborúskodása hatalmas emberi és anyagi veszteségekkel járt. A XX. század második felétől napjainkig eltelt háromnegyed, viszonylag békésebb és hatalmas technikai fejlődéstől kisért évszázad azonban nagyot lendített a világ gazdagodásán. Dél-Korea 32-szer, Románia 20-szor, Kína 16-szor gazdagabb ma, mint 1950-ben volt. A világ lakosságának egy átlagos polgára ma majdnem négy és félszer (4.4-szer) gazdagabb, mint 1950-ben volt. Míg a világ lakossága több mint háromszorosra – 2,5 milliárdról 8 milliárdra növekedett ezekben az évtizedekben, a jövedelem növekedése ezt lényegesen meghaladta.
A világ lakosságából ma 62 millióan dollármilliomosok. Az Egyesült Államokban és Kínában él a világ milliomosainak majdnem fele, ehhez társul Japán 3,4, Anglia és Franciaország 2,8-2,8 millió milliomosa. Ebben az öt országban találjuk a legnagyobb számban a szupergazdagokat. Ők megtalálták a módját, hogy - mint az amerikai multimilliárdos Warren Buffett mondta - akkor is pénzt csináljanak, amikor alszanak.
Nem kell szocialistának lenni ahhoz, hogy felháborodjon az ember a világ ijesztő és taszító egyenlőtlenségén. Napjainkban a világ lakosságának mindössze 1,1 százaléka milliomos vagy milliárdos, de az ő kezükben van a világ vagyonának fele. Ugyanakkor a világ lakosságának 44 százaléka, vagyis 3,5 milliárd ember szegény, kevesebb, mint napi 7 dollárból él. A nemzetközi nyomorszint ma szokásos meghatározása szerint azok tartoznak oda, akik napi 2,15 dollárból élnek meg. Idesorolható a világ lakosságának majd minden tizedik embere. Napjainkban 713 millió ember mély nyomorban él.
India taszító példa. Ebben a nagyon szegény országban az egy főre jutó jövedelmi színt (2,7 ezer dollár) alig haladja meg a magyar színt egytizedét, és a lakosság több mint 16 százaléka nyomorban él. Sokfelé jártam, így láttam taszító szegénységet Kína falvaiban és kis csónakokon élő családokat Kambodzsában, de
olyan ijesztő, kiabáló nyomort, mint Indiában, sehol sem tapasztaltam. Ugyanakkor Indiában 167 milliárdos lakik, ami a világon a harmadik legtöbb egy országban, az USA és Kína után.
Egy maroknyi dúsgazdag ember, a leggazdagabbak – mint Mukesh Ambani, Gautam Adani, vagy Savitri Jindal – vagyona fejenként meghaladja a 40-60 milliárd dollárt.
Dél Afrika is kiemelkedik a jövedelmi egyenlőtlenség terén: a lakosság 10 százaléka teszi zsebre az ország jövedelmének kétharmadát. A városi munkások kétszer annyit keresnek, mint a vidékiek, és a nők egyharmaddal kevesebbet, mint a férfiak. Az ázsiai Afganisztán sem jobb: az egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze 353 dollár, az észtországi jövedelmi színt egy százaléka, és a lakosság 55 százaléka mély nyomorban él. Venezuelában 3,7 ezer dollár az egy főre jutó nemzeti jövedelem, azaz az olaszországi szint alig több mint egytizede - a lakosság 80 százaléka nagyon szegény, a fele mélyen nyomorog. De a gazdag Amerikában is mellbe vágja az embert az utcán élő, helyenként kis sátortáborokban meghúzódó hajléktalan emberek nyomora.
Ha valaki azt hiszi, hogy ez a világ rendje, akkor téved. Európa leküzdötte a szélsőséges egyenlőtlenséget. A kontinens lakosságának leggazdagabb 1 százaléka itt csak az összjövedelem 12 százalékával rendelkezik. A lakosság szegényebb fele az összjövedelem 22 százalékát nyeri el. Európa jóléti államai nem engedik meg ugyanis, hogy a piacgazdaság az oktatást, egészségi ellátást, vagyis a társadalmat is alárendelje a piacnak.
Európában vannak nagyon gazdag országok, hiszen Svájc és Luxemburg jóval (Luxemburg másfélszer) gazdagabb, mint az Egyesült Államok. Mindkettő lakosságának több mint 16 százaléka milliomos, és ezzel e két ország vezet a világon a milliomosok népességbeli arányát illetően. Nyugat-Európa országaiban átlagban egy főre több mint 73 ezer dollár nemzeti jövedelem jut, a közép-európai és kelet-európai, balkáni térségben ez csak 24 ezer, illetve 11 ezer dollár.
Ha ezt vesszük figyelembe, akkor igazi sikerként könyvelhetjük el, hogy közel 31 ezer magyarnak van legalább egymillió dollárnyi vagyona, és 235-re tehető azok száma, akik több mint 30 millió dollárnyi vagyonnal rendelkeznek. A 300 millió dolláros vagyont birtoklók száma pedig 25-re emelkedett, és van már hét dollármilliárdos is. Nincs tehát ok a szégyenkezésre. Igaz, a lakosság több mint 12 százaléka a hivatalos szegénységi küszöb alatt található, de ez kedvezőbb, mint a térség jónéhány országában. Bulgária, Észtország és Lettország képviseli a másik végletet a térségben a maga 22-23 százalékos szegénységi rátájával.
Szegénység és gazdagság nincs igazságosan elosztva. Nem követhetjük Jókait, nem beszélhetünk szegény gazdagokról, de gazdag szegényekről sem igazán: a világ nagy részén és Európában is sokkal inkább a szegény szegények jelenléte a szembeötlő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
