Békés Itala valóban sokkal több volt, mint egy színésznő. Művészcsaládban nőtt fel, édesapja író, édesanyja színésznő, nővére a szintén jelentős színésznő Békés Rita volt, ikertestvére pedig a rendező és sokak tanára Békés András. Édesapja azt vallotta, hogy mindenben elsőnek kell lenni, aminek a gyerekek igyekeztek is megfelelni. Bandi bátyjával három évesen elszökött otthonról és kalapozva végigtáncolta Debrecent. Öntörvényűsége aztán még csaknem száz évig, élete végig megmaradt. Többször interjúztunk, rengeteg anekdotája volt. Meg is írta egy részüket a három kiadást megért Hogyan lettem senki? című kötetében. Minden történetét csak ő rá jellemzően tudta elmesélni. Ugyanez volt rá jellemző a színpadon. De bármit eljátszott és aztán az adott feladatot saját magára szabta. Négy évtizeden át a Madách Színház tagja volt, később az Örkény Színházban játszott és egészen kilencvenöt éves koráig színpadra lépett. Csehov Meggyeskert című darabjában Firszet, az idős inast játszotta. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében pedig a rá jellemző szarkasztikus bájjal egy takarítónőt alakított.
Hosszú pályáján tudott nagyon sokféle lenni. A kilencvenes években megalapította a Gondolatiskolát, ahol tanított, de tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is. Imádott és nagyon tudott élni. Rendszeresen sportolt, idős korában is minden nap tornázott. Nagyon szeretett és tudott mesélni. Nem annyira rég volt egy estje az Örkény Színházban, ahol Mácsai Pállal beszélgetett. Hosszú műsorvázlattal érkezett, mindig pontos akart lenni, a maximalizmusából sohasem engedett. Nehéz elképzelni, hogy időnként nem ír egy levelet, vagy nem hív fel és nem rakja helyre valamelyik írásomat. Figyelme, kíváncsisága kortalanná tette őt. Szelleme, provokatív, bohócos lénye és a színházi felvételeknek köszönhetően az emlékezetes színpadi alakításai (volt belőle bőven) pedig most már örökké velünk maradnak.
