Már tizennyolc éve dolgozunk együtt Batykó Róberttel, így kijelenthetjük, hogy nagykorú lett a kapcsolatunk – mondta lapunknak Fenyvesi Áron, az acb Galéria kurátora, aki egy retrospektív kiállítást rendezett az alkotóval. Az acb Plus kiállítótérben látható tárlat a művész elmúlt húsz évének festői evolúcióját mutatja be, és kapcsolódik a 2021-es retrospektív kiállításához, melyet a Paksi Képtárban rendeztek meg, ám a pandémia alatt azt kevesen tudták megnézni. A jelen tárlat ezért is hiánypótló, másfelől Batykó több, eddig nem látott munkáját is prezentálja, és végigvezet minket azon az alkotói úton, mely során a művész fókusza a hétköznapi valóságról egyre inkább a digitális világ felé fordult.
A legkorábbi munka egy graffitit ábrázol, melyen még megtaláljuk a hagyományos festészeti megoldásokat, vagyis felismerhetőek az ecsetnyomok és gesztusok, melyek idővel kezdenek eltűnni Batykó művészetében. – Ilyen képeket már ritkán látni tőlem, mivel a festészeti programomban jó ideje az ecsetnyom teljes felszámolására törekszem, és a hagyományostól eltérő jelhagyásokat dolgozok ki – mondta a festő.
A 2006-os munkái már erről tanúskodnak: ezeken a művész multinacionális cégek logóit használta fel, és helyezte el azokat rikító sárga, homogén terekben. A 2008-as Betonkeverő kép már önéletrajzi jellegű, utalva a művész miskolci származására és gyerekkorára. – Édesapám gépészmérnökként építőipari gépeket üzemeltet, mely nagyban inspirált, hogy gépeket ábrázoló portrékat fessek – mondta a művész, hozzátéve, ezeken a képeken helyenként már visszakaparta a festéket, mely technikát a későbbi művein még inkább használt. A 2012–13-as, Amszterdamban készült Szemét-sorozata nagy méretű vásznakon mutat be egy-egy, az utcán elhagyott bebarnult banánhéjat vagy egyéb szemetet. – Ennél a szériánál olyan tárgyakat kerestem, melyek túlmutatnak magukon, és egy történetet mondanak el. Egy piac mögött laktam, így amikor a műtermemből délutánonként mentem haza, mindig „vadásztam” a környéken a témát.
Batykó újabb sorozatában már elhagyta a realitást, és az inspirációt a digitális világból merítette. Ezeken a művein megjelentek az operációs rendszerek ablakait idéző téglalapok, a pixeles figurák, képi hibák és a rajzprogramokban látható vektorgrafikus formák is. – Az inspirációt innentől fogva már máshol kerestem. A „vadászterületem” a hétköznapi valóság helyett a virtuális valóság lett, így már nem az utcán sétálva kerestem a témákat, hanem az interneten barangoltam, és kutattam a különféle motívumok, látványok iránt.
Képein a digitális hiba, az úgynevezett glitch is megjelent, melyet egy speciális festőgéppel hozott létre. – Egy préshez csatlakoztattam egy széles festőkést, amit rászorítottam a vászonra, majd görgők segítéségével azt elhúztam, mely lekaparta a festéket. A korábban precízen felfestett képnek így megjelenik a dekonstruált mása, egy szellemkép, mely jól rímel a digitális képek áradatára, mellyel az interneten nap mint nap szembesülünk. A művemen másrészt a gép válik az alkotóvá, mintha egy protézis lenne, a testem kiterjesztése – mondja a művész. Fenyvesi Áron kurátor szerint ebben az esetben felcserélődnek a szerepek: a művész mint „gép” felfesti a vászonra a digitális jeleket, majd a konkrét gép folytatja a munkát, és az emberre jellemzően gesztusokat hoz létre a képmezőben. Vagy ahogy Madách Imre írta Az ember tragédiájában: „A gép forog, az alkotó pihen”.
Infó: Batykó Róbert: Replay. acb Plus (Budapest, VI. kerület, Király utca 76.). Megtekinthető február 21-ig
