Amikor 1939 tavaszán Teleki Pál külügyminiszterével, Csáky Pállal Mussolininél és Cianónál, az olasz diplomácia akkori vezetőjénél jártak, a két ország harsogva ünnepelte a nagy barátságot. Jóval később, az 1944-ben kivégzett Ciano naplójának közzétételekor derült ki, hogy az olasz vezetés ki nem állhatta Csákyt, ellenszenves alaknak tartották. Így működik a diplomácia. Készülhetnek képek egymás mellett pózoló, mosolygó politikusokról, az még mit sem jelent.
Fenntartásokkal kell fogadni azokat a kijelentéseket is, amelyek szerint Donald Trump segítségével a Fidesz által fémjelzett patrióták majd elfoglalják Brüsszelt, s ők lesznek a mainstream Európában, ha egyáltalán már most nem azok.
A szélsőjobb pártcsaládhoz tartozó politikai erők közötti szimbiózis valóban erősnek tűnik addig, amíg az LMBTQ, a woke elutasításáról, a menekültek kiutasításáról, a „keresztény” családmodellről van szó, de mihelyst a nemzeti érdekek kerülnek szóba, a patrióták egységéről rögvest kiderül, hogy az csak mítosz.
A napokban a „hazafiak” képviselőcsoportjához tartozó dán képviselő, Anders Vistisen egyértelmű szavakkal küldte el melegebb éghajlatra Trumpot, mivel az amerikai elnök meg akarja kaparintani hazájától Grönlandot. Ugyanez a honatya novemberben még azt közölte, Trumpra szavazna.
És ez csak a kezdet. Hamarosan további „hazafias” torzsalkodások várhatóak. Ha létrejön Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezette kormány, Herbert Kickl leendő osztrák kancellár követelni fogja, hogy az olasz régióban, Dél-Tirolban élők vehessék fel az osztrák állampolgárságot. Amikor pár éve már felmerült ennek a lehetősége, Róma hevesen reagált, s Matteo Salvini akkori belügyminiszter azt mondta, kizárólag hazája dönthet a kérdésről. Az ügy pikantériája, hogy Salvini pártja, a Liga – az FPÖ-höz hasonlóan – a patrióták tagja. Ennyit a patrióták keresztény szeretetéről.