- Változatok lomtalanításra

Szakmailag előremutató felvetés, hogy két év múlva a fővárosi porták elől megrendelésre évente legalább egyszer ingyen vinnék el a lomokat – vélekedett lapunk megkeresésére Nagy László, a települési hulladékszállítókat képviselő Köztisztasági Egyesülés igazgatója. A Mohu által változatlanul javasolt „kontrollált gyűjtőpontos” megoldás szerinte családi házas térségekben akár kivitelezhető is, de társasházakkal és szűk utcákkal szabdalt körzetekben komoly fennakadásokhoz vezethet. Mindkettő fontos előfeltétele lenne ugyanakkor a lakosság alapos felkészítése, valamint az érintett helyhatóságokkal folytatott, érdemi egyeztetés – vélekedett Nagy László.

Mint emlékezetes, január közepén az Energiaügyi Minisztérium bejelentette, hogy az előzetes hírekkel ellentétben egyelőre nem válik kötelezővé a fővárosban a Mohu egy hónappal azelőtt kiszivárgott terve, miszerint az évi legalább egy, térítésmentes, alanyi jogú, „házhoz menő” lomtalanítás helyett ingyen évente három napot nyitva lévő, a lakhelyekhez közeli, ideiglenes gyűjtőpontokra lehetne behordani a lomok eddiginél szélesebb körét. Ha ez bárkinek túl nagy teher, és az önkormányzat rászorulónak minősíti, úgy egyeztetett időpontban, személyesen és ingyen viszik el tőle a lomokat, nem rászorulóknak pedig fizetniük kellene a szállításért. A szakminiszter bejelentése szerint mostantól a kerületek választhatják ezt a megoldást, de az elkövetkező két évre megtarthatják az eddigi, megszokott rendszert is. 2027-től viszont a tervek szerint évente legalább egyszer, ingyen, szintén egyeztetett időpontban, minden ház elől elvinnék a lomokat.

Nagy László ez utóbbi elképzelést mindenképp továbbgondolhatónak ítéli. Az évi egyszer, házankénti, ingyenes lomtalanítás kiküszöbölheti a jelenlegi rendszer hátulütőit: a beazonosíthatatlan hátterű lomok széthordását, a tetemes utótakarítási költségeket és a nem engedélyezett hulladékok jelentős arányát. Mivel a változtatási felvetések egyik fő mozgatórugója a lomizás visszaszorítása, ha a házak egyedileg állapodnak meg a Mohuval, úgy az időpontokat nem hirdetik ki, ami így nem jut el kézen-közön a hulladékgyűjtő csapatokhoz- vélekedett. Másrészt szerinte ebben a rendszerben a Mohu fő célja, vagyis a leválogatás is megvalósulhat, akár eddig tiltott hulladékok, így elektronikai eszközök vagy épp háztartási vegyianyagok bevonásával. Ezeket ugyanis a megállapodás szerint külön kupacokban lehetne a ház elé helyezni. A – Nyugaton szintén bevett – eljárást nehezítheti, hogy társasház esetén az időpontról vélhetőleg lakógyűlésnek kell döntenie. A hatékony begyűjtés érdekében az igazgató nem zárta ki, hogy a Mohu egy-egy körzet számára hasonló időpontokat javasolhat. Mindezért is lenne kiemelten fontos a váltás kapcsán az érintett lakók és önkormányzatok alapos és érdemi felkészítése.

Bár az igazgató a különböző lomtalanítási elképzelések szakmai színvonalát, korábbi szavaitól eltérően, immár nem „méregetné”, úgy vélte, hogy az eredeti, „kontrollált gyűjtőpontos” megoldás társasházas, illetve szűk utcákkal szabdalt térségekben szinte megoldhatatlan lenne. Családi házas körzetekben, ott, ahol a személyautó-használat is elterjedtebb, illetve gyűjtőpontok is könnyebben kialakíthatók, nagyobb lehet az eredeti elképzelés létjogosultsága. De ennek sikere is múlhat az önkormányzati és lakossági egyeztetések alaposságán – tette hozzá. Nem hallott olyan esetről, hogy a bejelentés óta bármely önkormányzat a kontrollált gyűjtőpont mellett tette volna le a voksát. (A mohus felvetés a legélénkebb politikai hullámokat a vétójoggal elvileg nem rendelkező fővárosi közgyűlésben vetette.)

Felvetésünkre az érdekképviseleti vezető előremutató megoldásnak ítélte a jelenleginél jóval több állandó, a különböző lakossági hulladéktípusok ingyenes átvételére szakosodott hulladékudvar kialkítását is. Ugyanakkor egy ilyen, minden egészségügyi és biztonsági előírásnak megfelelő egység kialakítása meglehetős drága – jegyezte meg Nagy László.