Azon kezdtem el töprengeni Majka dalának elképesztő sikere kapcsán (az írás pillanatában már kilencmillió megtekintésnél vagy belehallgatásnál járt), hogy milyenek voltak a lázadó dalok az átkosban. Más diktatúrához más dalok illenek, ráadásul máshol volt még az ingerküszöbünk. (Csak egy példát mondjak: az a film, amelyben kettőnél több gyilkosság volt, már kimondottan „véresnek” és brutálisnak számított Derrick vagy Columbo tempójához képest.) Ezért olykor árnyaltan vagy virágnyelven kellett kimondani a megsemmisítő, rendszerkritikus véleményt. „De itt sem maradunk sokáig, / mert tele van a tokunk most már!” énekelte az Utcai zenekarban a KFT a nyolcvanas évek közepén a Moszkva téren zenélő, és a pénzt gitártokba gyűjtő zenészek kapcsán, de mi tudtuk, hogy a sor sokkal többet jelent ennél, igazi összekacsintás. „Nyaljuk a fagylaltot, / A mézesmadzag elfogyott” – ez már a Bikini örökzöldje volt nem sokkal később, amelynek dalai szintén tele voltak hasonló, finoman csipkelődő sorokkal. Ennél karakánabb volt a Beatrice, bár ők is éltek az áthallásos szövegekkel, hiszen amolyan „szerelmes” dalba csomagolták az utolsó szovjet katona búcsúztatását (Azok a boldog szép napok). A kétezredik év felé refrénje viszont már szókimondóbb volt: „Mert aki hazudik, az csal, / Aki hazudik, az lop, / Hazudni, csalni: csúnya dolog!” (Ma is simán lehetne sláger belőle.)
Voltak ennél finomabb, rétegzettebb kritikák (Hobo Blues Band vagy az alternatív színtér), és jóval nyersebb verziók is a betiltott vagy a betiltás szélén egyensúlyozó zenekaroktól (Aurora). Akkoriban tehát körmönfontan, szőrmentén kellett beszélni egy jóval nyíltabb diktatúráról, hogy mindenki értse. Majka Csurran, cseppenje már a rap karcosságát és köntörfalazástól mentes stílusát használja egy jóval furfangosabb, a látszatra sokat adó rendszerrel szemben, hogy mindenki értse az üzenetet. Ennyit változott a világ.
Ám nem ettől igazán szép ez a történet, hanem attól, hogy megszólalt Nagy Feró is, a Beatrice egykori „kérlelhetetlen” frontembere. Egyrészt értetlenkedett, hogy miért „ilyesmire” használja Majka a tehetségét és a „piaci értékét”, majd finoman azzal az elmélettel rukkolt elő, hogy a rapper eladta magát az RTL-nek. Pontosabban ez a dal, ez a hozzáállás volt az ára az átigazolásnak, miközben szerinte Majka a lelke mélyén nem oda tartozik, hanem a jóval szervilisebb TV2-höz. Ha a megfelelő szavakat behelyettesítjük (az RTL helyére például a romló kapitalizmus kerül) akkor ezt simán el lehetne adni egy nyolcvanas évekbeli tanácselnök reakciójának. Akinek eleve gyanús, ha valaki magától, saját indíttatásból bírálja a fennálló rendszert, holott az minden rendszerek legjobbika.
Nagy Feró nem hazudik és nem csal. Ez már olyan mértékű önáltatás, amellyel az 1984 végződik. Ő már tiszta szívéből szereti Nagy Testvért, és nem is érti, hogyan nem szerethetik mások. Ebből a csapdából pedig már nincs menekvés. Se dallal, se prózával. Csak a kép marad meg bennünk: az öregedő rockzenész, aki saját fejének trófeáját bámulja a hatalom falán.