Néhány perc múlva odajött hozzám kedvenc íróm. Kistermetű, szemüveges, vékony ember volt, arcán a zsenik átszellemültségével - emlékezett vissza Szerb Antalra Görgey Guidó magyar katonatiszt, aki a második világháború ideje alatt az ellenállási mozgalom tagjaként, németek ellen intézett szabotázsakciókban vett részt és zsidókat bújtatott. Így próbált segíteni az írónak is, akivel a munkatáborban találkozott és aki végül azért döntött a fogság mellett, mert nem akarta hátrahagyni barátait.
Görgey visszaemlékezésének egy részletét Olasz Renátó színművész, rendező osztotta meg a közönséggel Szerb Antal halálának 80. évfordulója alkalmából, a budapesti Írók Boltjában. A január 27-én, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján rendezett teltházas eseményen Urbán Dániel ügyvéd, popzenész és Turai Barnabás tartalomkészítő, korábbi riporter-újságíró beszélgetett az író életéről, munkásságáról és arról, hogy művei és tragikus sorsa, mit üzennek a mai kor embere számára. Merthogy Szerb Antal - ahogy Urbán kiemelte - sok minden volt: magyar és európai polgár, katolikus és zsidó is - de mindenek felett a végsőkig derűs, termékeny alkotó a neki megadatott mindössze 43 év alatt.
A beszélgető felek egyetértettek abban, hogy kortalan műveinek hála valószínűleg nehéz olyan embert találni, akinek ne lenne valamilyen kapcsolódása az író, műfordító és irodalomtörténész Szerb Antalhoz. Ugyanúgy szólhatna a mai kor emberéről is a világégésben önmagát kereső Mihály története az Utas és holdvilágban, az író olaszországi utazásairól készült A harmadik torony című útinapló, vagy az író főművének tartott, számos kiadást és fordítást megélt Pendragon-legenda. A világirodalom története című, több politikai cenzúrát megélt műve emellett 80 évvel megjelenése után is frissnek hat és kötelező olvasmány bárkinek, aki az irodalom iránt érdeklődik.
Szerb Antal tragikus sorsa ellenére meglepően derűs személyiség is volt, akire kortársai úgy emlékeztek, mint egy állandóan mosolygó emberre. Urbán ennek kapcsán felidézte, hogy Szerb volt az, aki 1944. szilveszterén még Shakespeare-ről, József Attiláról adott elő a rabtársaknak vagy hogy állandó jókedélyét bizonyítják a munkatáborból írt - a Petőfi Irodalmi Múzeum által méltatlanul kis példányban megjelentetett - levelei is, melyeket 1944-től kezdve egészen haláláig küldött barátainak és feleségének, Bálint Klárának. Ezek a levelek a mostoha körülmények ellenére rendkívül jókedvűek, még a tábori munkáról és a maréknyi kosztról is meglepő optimizmussal ír egy-egy levélben.
Az élet tragikus iróniája, hogy Szerb Antalnak úgy kellett meghalnia a zsidósága miatt, hogy nem élt zsidó életet: gyerekkorában megkeresztelték, katolikusként nevelték, s bár a zsidótörvények miatt kénytelen volt otthagyni a Vas utcai iskola tanári állását, idővel pedig írásai, cikkei sem jelenhettek meg, csak jóval később, halála után, naplóiból kezdett körvonalazódni, milyen kapcsolódása is volt zsidó identitásával. Mégis a balfi munkatáborban érte a halál, felesége, Szerb Antalné gyászjelentése szerint végelgyengülésben, 80 éve, 1945. január 27-én.
Az eseményen Mórocz Tamás dalszerző az Urbán Dániellel közösen alapított Bermuda zenekar Utas és holdvilág című albumáról egy dalt is előadott. A lemezen szereplő dalokat teljes egészében az azonos című regény ihlette. Az együttes ma este a Művészetek Palotájában Az Utas: Szerb Antal című koncerttel emlékezik meg az íróról.
Tábla a felejtés ellen
Az évforduló alkalmából, Urbán Dániel kezdeményezésére és saját finanszírozásával emléktáblát avattak Pasaréten, a Torockó utca 6/b. alatti ház falán, ahol az író a 1930-as évek javát töltötte és számos alkotását is itt vetette papírra. Az utca környékén élt egykor Szabó Magda, Örkény István és Konrád György, illetve Jávor Pál színművész is.
