Első alkalommal mutat be kizárólag női alkotók műveiből álló válogatást a gyűjteményéből a harmincöt évvel ezelőtt alapított Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. A kiállítás ráadásul kétrészes: tavaly, az első fejezet elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkozott, míg a nemrég nyílt, második részben a női alkotók által választott műfajokat, témákat mutatják be, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban, a múzeumban őrzött műveiken keresztül.
A két tárlat másfelől „rímel” egymásra: míg a Női kvóta 01 első termében azt nézhettük meg, hogy a férfi alkotók hogyan ábrázolják a nőket, addig a második részben a női alkotók férfiábrázolását láthatjuk. A képeken az alanyok katonaruhában, harckocsiban és kiégett házak között jelennek meg. Az ukrán Homenko Leszja például az országában zajló háborúra reflektál megfestve egy, kezében fegyvert tartó, arctalan katonát, míg a Jenny Holzer és Lady Pink által készített Ne lőjj civilekre! (Don’t shoot civilians!) című, graffitiket idéző kép általánosságban beszél az erőszakról.
E téma ellenpontját képezi a szomszédos terem, melyben az otthon, a család és a gyermekek világa jelenik meg. Hajdú Kinga babaarcokat ábrázoló olajképei realistán ábrázolják témájukat, ugyanakkor a képmezőbe festett fekete és fehér pontok hangsúlyozzák, hogy a néző nem a valóságot, hanem egy képet lát. Ioana Bătrânu, Bukarestben élő festőművész Bankett című munkáján egy terített asztal tűnik fel fehér abrosszal, tányérokkal és gyertyatartókkal, ám ember nem szerepel a képen, így fejezve ki az elidegenedés érzését.
A többi teremben már számos alkotó és téma váltakozik, mellyel a tárlat jelzi a nőművészet gazdagságát. Az idősebb, absztrakt mesterek közül láthatjuk Keserü Ilona munkáit, az 1966-os Piros kép erős gesztusokkal megfestett teret mutat, míg a Sírkövek című szitanyomaton megjelenik az alkotó egyik fontos motívuma, a balatonudvari temető szív alakú sírkövei ihlette hullámos formák. Maurer Dóra 1996-os Görbült sík, szárnyas című, négyszögekből felépülő képe egy képzeletbeli teret formáz, Reigl Judit 1978-as Prelúdium (A fuga művészetéhez) című képe festői gesztusokkal idézi meg a zenei struktúrákat, míg Vera Molnárnak mint a számítógép-művészet úttörőjének munkáin redukált, geometrikus formák sorakoznak.
A kiállítás többi részén nemcsak a témák sokszínűsége, de az alkotáshoz felhasznált anyagok változatossága is szembetűnő. Lovas Ilona 1995-ös Stáció No. 26. című installációjának mennyezetről lelógatott orsó alakú formái kiszárított marhabélből készültek, mellyel a művész szimbolikusan a belső világot, az érzéseket, vágyakat jelenítette meg. Imre Mariann 2000-ben készült Szív című munkája szív alakú betondarabokból épül fel, melyekbe a művész érrendszert varrt piros színű pamutfonállal, a munkát a római templomokban látott fogadalmi szívek inspirálták.
A Női kvóta 02 a fiatal művészgeneráció tagjainak munkáit is bemutatja. Barabás Zsófia 2020-as Január elseje, reggel című festményén erős és lágy színű, geometrikus és organikusnak ható formák találkoznak, melyek folyamatos „mozgásban” tartják a képet. Keresztes Zsófia 2022-es Combat Car című szobra egy groteszk lényt formáz, melyet a művész polisztirolhabból készített, majd annak „testét” üvegmozaikkal fedte be, és egy guruló konténerkocsira applikálta, melyen fémláncokon lógtak mozaikból épült könnycseppek. A munka a szobrásznak ahhoz a nagy méretű, tizenkilenc szoborból álló installációjához tartozott, melyet az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén a Magyar Pavilonban mutatott be. A munka az identitáskeresés stációiról szólt, a szobrokon megjelenő szemek pedig arra készítették a látogatót, hogy nézzen szembe a félelmeivel.
Infó: Női kvóta 02. Kurátor: Szipőcs Krisztina. Ludwig Múzeum. Megtekinthető 2025. március 16-ig
