Balparti menedékekben vészelhetjük át az egyre zordabb közéleti telet. Ezek védelmére, de szilárd támaszra is szükségünk van, itt készülhetünk fel a majdani jégzajlásra, az áradó tavaszi vizekre is... Tehát rajtunk a sor, kedves politikai hajléktalanná vált balparti polgártársaim! Ha már a IV. Magyar Köztársaságért a TISZA partján kötöttünk ki átmenetileg, be kell rendezkednünk ezen a szokatlan vidéken. Ha úgy véljük, hogy valóban leváltható a kormány forradalmi felfordulás és véráldozat nélkül, akkor nekünk, akik politikai észszerűségből elfordultunk a kudarcra ítélt óbaloldali pártoktól, el kell döntenünk, hogy most hogyan tovább.
Mikor, milyen formában, mit kell tennünk, merre kell indulnunk, hogy jussunk is valahová? Hogy akik az államhatalom legfőbb fórumain a mi nevünkben lépnek majd fel, ránk hasonlítsanak, a mi „képünket viseljék”. Ami biztos, megrögzött baloldaliként helyemet a jobboldali TISZA Párt szavazói között átmenetinek tekintem. Útitársként, szövetségesként, mintegy demokrata népfrontos összefogásban képzelem a további építkezést. Egészen a választás másnapjáig. De csak addig. Utána pedig széles társadalmi bázisra épülő egy vagy több baloldali pártot kell szervezni, hogy a valódi választásokat lehetővé tevő következő ciklusra készen álljon egy plurális, tagolt politikai mező. Lehet azon bosszankodni, hogy négy évre eltűnik – ahogy mostanában emlegeti az óbaloldali pártelit – a „baloldali szavazók hangja” a parlamentből. De kérdezem én: 14 évig ott volt ugyan, és mire mentünk vele? Mármint mi, a választók. Hiszen a képviselőink csak elvoltak valahogy. Nem is annyira rosszul – ezt abból gondolom, hogy a jelek szerint nagyon ragaszkodnak ehhez az áldozatos szerephez. Lehet, hogy kissé igazságtalan vagyok, de nagyon dühös is a megalázó parlamenti cirkuszt rezzenéstelen arccal tűrő választottjainkra.
A felkészülésre, az építkezésre sok jó megoldás, de még több tévút kínálkozik. Először is kérdés, hogy hol kezdjük. Felülről lefelé, ahogy eddig is, a politikai zsibvásáron, ahol lejárt szavatosságú politikusok kínálgatják a kampányok során a portékájukat? Mi meg rábökünk valamelyikre, és utóbb már késő a bánat. Vagy vásárlóból, passzív fogyasztóból próbáljunk aktív megrendelőkké avanzsálni, eldönteni, hogy mire van szükségünk, mi az érdekünk minden fontos közös kérdésben, és ehhez kell találnunk alkalmas, elszámoltatható pártot és egyéni képviselőket? Én a baloldali térfélen most az állandó rohamozás és feszültségkeltés, a politikusok vehemens akciózása helyett a türelmes alapozást, építkezést ajánlom a következő módon.
Két irányból is elindítanám a Balpart mozgalmat.
A TISZA Párt olyan új „társadalmi szerződés” megkötését ajánlja még a választások előtt, amilyet egy kormány köt az alkotmányos rendet igenlő társadalommal, és amely szerződés tételesen számonkérhető. A Balpart mozgalom szervezetten kapcsolódjék be ennek az előkészítő munkájába! Átfogó, távlatos társadalompolitikai szinten a baloldali szellemi műhelyek, civil szerveződések, értelmiségi elemzők keressék a közös nevezőt a demokratikus parlamentáris működés visszaépítésének tartalmi és módszertani, technikai feltételeinek megteremtéséhez. Mi, köznapi demokrata civilek pedig a legsürgetőbb napi túlélés érdekében a helyi, legégetőbb gondjainkra találjunk megoldásokat. Saját erőnkből és eszközeinkkel hozzunk létre minden házbokorban Balparti Társulásokat! Feltételezzük, hogy ezekben a hasonló lakókörzetekben, belvárosban, külvárosban, alvégen, felvégen, lakótelepen, kertvárosban, tanyabokrokban többnyire hasonló anyagi helyzetű, kulturális hátterű és igényű polgártársaink élnek és küszködnek nagyjából azonos gondokkal. Van bőven baloldali, szociáldemokrata, balliberális szervezkedési, szövetkezési hagyomány, de mindennapi népi, kalákás gyakorlati tudás is. A közhit szerint ötletes népség vagyunk, keressük meg a módját, hogyan segítsünk magunkon és egymáson. Példaként három lehetséges program:
Mentőövtársulás
Mindannyiunkat mindennap érhet baleset. A megfelelő ellátáshoz jutás mondjuk egy súlyos lábtörést követő műtét(ek) esetén még a mentőszolgálatokkal többnyire megoldott, de már a továbbiak sok kérdést vetnek fel. Milyen materiális segítségre, támogatásra, beszerzésre, a szükséges személyes holmik bejuttatására van szükség, ezt kitől, kiktől várhatjuk, ha egyáltalán van erre képes és vállalkozó hozzátartozó, ismerős? Ha nincs ilyen, hová fordulhatunk, és főként mennyiért? A bajok az otthoni lábadozás, utógondozás, rehabilitáció idején a családokra is súlyos terhet rónak. Családi háttér nélkül mindebbe belegondolni is rossz, ha nincs heti félmilliós keretünk az ellátásunk tárgyi és személyi biztosítására. A Mentőöv társulás civil társaságként önkéntesekkel segítheti a szakmai, kórházi, utógondozási intézmények, háziorvosi ellátást végzők munkáját. Egyeztetetten, ellenőrzött kereteket biztosít a rászorulók támogatására.
Mindenes szolgálat
A háztartásokban felmerülő igények és a helyben elérhető megbízható szolgáltatók számontartására, összekapcsolására vállalkozó információs bázis – önkéntesekkel és hivatásosokkal, a lakossági és a piaci szereplők érdekeinek összehangolásával.
Harmadik harmad társulás
Életünk utolsó harmadában sok gond akad, amivel egyedül nehezen birkózunk meg. Sokunknak van annyi szellemi-anyagi ereje, hogy közösen próbáljunk meg eseti társulásokkal, kalákákkal könnyíteni a magunk és a sorstársak mindennapjait. A keretet az Életet az éveknek és más idősklubok adhatják, itt a szabadidős elfoglaltságokon túl az életvezetési gondok megoldása és a hiányok pótlása is szóba jöhet.
Nyilván ezek és a hasonló kisközösségi programok külön-külön nem orvosolhatják az általános szinten feszítő gondokat, de sok egyéni terhen könnyíthetnek, és tanulást is jelentenek. A közös gondolkodáshoz, a kölcsönös bizalom kialakulásához, az együttműködés, a szolidaritás baloldali értékeinek megbecsüléséhez kínálhatnak utat. Alapozásul szolgálhat mindez a későbbi szervezett balpárt(ok) felépüléséhez.
Az eddigiek alapján biztosra veszem, hogy a Magyar Köztársaság helyreállításáért akár a kamikaze-kormány szerepére is vállalkozó TISZA Párt érdekeivel és törekvéseivel teljes mértékben egybeesik ez a párhuzamos építkezés, a balspirál-elképzelés. Szóval, itt az idő. Most!
Utóirat. Az eredeti cikket december 21-én írtam, s a felgyorsult időben azóta sok víz folyt le a TISZÁN is. Rövid kiegészítés kívánkozik így a végére, a választások időpontjáról, a civil szféra ebben vitt szerepéről – előtte és utána. Úgy vélem, akármikor lesznek az országgyűlési választások, nem szabad a demokratikus népfrontos tömböt belső helyosztó vetélkedőkkel megosztani, a pártpolitikusoknak vállalniuk kell eddigi kudarcaik következményeit, hozzá kell járulniuk, hogy tiszta lappal indulhasson az újabb ciklus. Vonatkozik ez a részvételi demokratikus, civil szférának nevezett, ha lehet, még a képviseleti politikai mezőnél is ellentmondásosabb, kuszább szerveződések világára is. Ha joggal emlegetjük a megélhetési politikusokat, mit mondjunk a sok tízezer egyesület világának megélhetési civiljeiről? Az önzetlen képviselők mellett a számos politikai machináció révén felpumpált szervezetekről, mellettük a szemfüles ügyeskedő „emberbarát” szélhámosokról és az oltásellenes, az úristen rovásírásos magyar nyelvű üzeneteit közvetítő csoportokról?
Sajnos, az eleve alkalmatlan jogszabályi környezet, a szervezeti, képviseleti és a részvételi-mozgalmi működés strukturális feltételrendszerét összezagyváló egyesületi szabályok rendbetétele nélkül nem várható a köznapi demokraták felelős részvétele a demokratikus közéletben. Tehát van tennivaló bőven – jó, ha négy év alatt értékelhető eredményekre jutunk. Ha sikerülne sokunk sokféle tapasztalatát, tudását, erejét közös nevezőre hozni, lenne esélyünk egyéni megélhetési, napi gondjaink könnyítésére, távlatosan pedig egy élhető közélet alapjainak lerakására. Mert akárhogy alakul is a nagypolitikai erőtér, ha váratlanul kormányváltás lenne is, akkor sem röpködne hirtelen több sült galamb mifelénk. Akkor kell csak igazán a polgári kurázsi. Mert rajtunk már csak mi segíthetünk.
