Az első kislemez – Eddy Arnoldé, az A oldalon a Texarkana Baby, a B-n a Bouquet of Roses című számmal – 1949. március 31-én jelent meg több színben. (Nem a borítóról van szó, maga a korong volt például türkiz.)
Az első olyan sláger, amely kislemezen látott napvilágot, 1949. május 7-én került a Billboard-slágerlista élére: a You're Adorable-t Perry Como és a Fontane Sisters adta elő. A vokál felmondta az ábécét, Como pedig betűrendben áradozott dalbéli kedveséről: adorable (imádnivaló), beautiful, cutie (csinibaba), darling, exciting (izgató), és így tovább.
Nem mellesleg: 1949-ben megszólaltak az első rockszámok, jóllehet Bill Haley 1954-es Rock Around the Clockjától szokás számítani a rock and roll korszakot. Roy Brown a Good Rocking Tonightot nyomta – dalát 1954-ben Elvis Presley is feldolgozta –, míg a lényeget a becenevében hordozó Ernie „Rock and Roll” Harris a Rock and Roll Blues-zal aratott.
Ugyanezen a nyomvonalon haladt Harris másik dala, a Jump and Shout, amely hatással lehetett a Twist and Shout szerzőire, Phil Medleyre és Burt Russellre. Az utóbbi mérföldkövet előbb a detroiti Top Notes, majd a cincinnati Isley Brothers tette le, mielőtt a Beatles – a hangerőt tekintve és általában is – minden addiginál zajosabb sikerre vitte.
Hogy a Fab Four első nagylemezén is megjelenhetett a dal, abban múlhatatlan szerepet játszott egy magyar mérnök-fizikus, Goldmark Péter Károly. A forradalmi technológiát ő fejlesztette ki a Columbia Recordsnál, amely 1948. június 21-én bocsátotta ki az első mikrobarázdás albumot.
Goldmark családja 1920-ban, a numerus clausus évében hagyta el Magyarországot. (A kezdettől fogva áldásos Horthy-korszak nulladik zsidótörvénynek is nevezhető jogszabálya korlátozta a tudományegyetemekre felvehető zsidók számarányát.) Goldmark 1933-ig Bécsben, Berlinben, majd újra Bécsben élt, s Hitler hatalomra jutásának esztendejében az osztrák fővárosból ment New Yorkba, ahol Benny Goodman szomszédja volt.
De nem csupán lemezileg írt történelmet, hiszen a CBS (Columbia Broadcasting System) főmérnökeként ő találta fel 1940-ben a színes televíziót. Az más kérdés, hogy Magyarországon a mikrobarázdás korongok csupán 1958-tól kezdték kiszorítani a 33-as fordulatszámúakat, míg színes kísérleti televízióadás 1969 áprilisában zajlott először. (Ezt az abban az időben a Magyar Posta főmérnökeként dolgozó Egri János közreműködésével importált néhány száz francia készüléken lehetett csak fogni.)
Hol jártunk akkor a kislemezek megjelenésének évében, 1949-ben! – gondolhatnánk. Ám a Szabad Nép abban az esztendőben arra figyelmeztetett: „A rádió a könnyűzene terén nem vet elég erős gátat a nyakatekert ritmikájú, fülledt légkört vagy híg érzelgősséget árasztó amerikai jazz áradásának.”
Majd Váradi László, a Fővárosi Operettszínház karnagya arról írt 1950-ben: „Segíti-e mai tánczenénk dolgozóinkat az élet szépségének, örömének a tudatosításában? Erre egyelőre tagadólag kell válaszolni. Üzemeink táncos összejövetelein, a szórakozóhelyeken nem találjuk meg a tánczene hangjának, hangulatának és mondanivalójának azt a nagy változását, ami kulturális életünk minden más területén már végbement. Mindössze annyi történt, hogy a meglévő tánczenék kirívó amerikanizmusát igyekszünk többé-kevésbé tompítani és a slágerszövegeket próbáljuk »demokratizálni«, ami a legtöbb esetben csak azt eredményezi, hogy a szöveg mást fejez ki, mint a zene, s így a legjobb szándékú szövegek is értelmetlenül hatnak.” A dirigens konklúziója az volt: „A nyugati jazz öncélú harmonikus vagy hangszerelési hatásait, rikító hangzásait, dekadens ritmikai tobzódását el kell hagyni, és a széles tömegek előtt közérthető, melodikus tartalmat kell vinni a tánczenébe.”
Ebben a szellemben született meg a Dalolva szép az élet című film és annak zenéje vagy A boldogságot minden ember könnyen szokja meg című Bágya András–Szenes Iván szerzemény, amelyet Hollós Ilona tolmácsolt a szirup szerelmeseinek.
Alan Freed, a rock úttörő lemezlovasa nem ezzel debütált 1951-ben Clevelandben.