Ilyet még nem látott a világ. A technoipar óriásai szinte mind részt vettek az új amerikai elnök, Trump beiktatásán, így Jeff Bezos (Amazon), Mark Zuckerberg (Meta), Elon Musk (Tesla), Tim Cook (Apple), Sundar Pichai (Google), Shou Zi Chew (TikTok). Azt, hogy valójában ők győztek, félreérthetetlenné tette Elon Musk győzelmet köszöntő karlendítése.
ÁLLAMFOGLALÁS = ÁLOMFOGLALÁS. Az angolszász politológiai/szociológiai/közgazdasági irodalom jól ismert kifejezése az állam elfoglalása, a „state capture”. Azt fejezi ki, hogy egy csoport nemcsak megszerzi a politikai főhatalmat (győz a választásokon), hanem azt kizárólag a saját érdekében működteti – beleértve az állami kényszerítőeszközök alkalmazását is, így uralja a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, a bíráskodás, a politikai intézmények működése feletti ellenőrzést is, ezzel a gazdasági, a politikai, a kulturális élet irányítását.
Az állam elfoglalása nem jár szükségképpen együtt a korábbi intézmények lerombolásával és helyettük újak építésével. Gyakrabban fordul elő, hogy a főhatalmat megszerző csoport a "megfelelő" személyek kinevezésével anélkül gyakorol ellenőrzést az állam minden intézménye fölött, hogy azok korábbi hatáskörét vagy nevét megváltoztatná. Látszatra továbbra is van hatalommegosztás, továbbra is léteznek fékek és ellensúlyok, csak a személyes összefonódás, az egy központból való irányítás miatt „alakul úgy”, hogy minden út, minden jövedelem, minden vagyon, minden képzőművészeti vagy irodalmi alkotás egyfelé mutat, egy akaratot, a vezér akaratát érvényesíti. A díszletek a régiek, csak a darab és a főszereplők változtak meg.
Most már csak egy kérdés marad: a politika tette-e rá a kezét a gazdaságra, vagy a gazdaság a politikára? Kinek az álma foglalja el az államfoglalás révén a közösség többi csoportjának, személyiségének álmait? A népjólét közös céljának megvalósítása helyett kinek az érdeke érvényesül?
„BŰNÖZŐK EGY CSOPORTJA”. Három emberöltővel ezelőtt Németországban valósult meg először az állam elfoglalása a „bűnözők egy csoportja” által, ahogy erre Jackson, az USA főügyésze, a nürnbergi törvényszék egyik fővádlója rámutatott. Jackson nem kertelt, amikor kimondta: „a vádlottak olyan tisztségeket töltöttek be, olyan rangokat viseltek, hogy nekik maguknak nem kellett vérrel beszennyezni a kezüket. Olyan emberek voltak, akik tudták, hogyan kell felhasználni alantasaikat eszközül. A tervezőket és a kiagyalókat, a bujtogatókat és a vezetőket akarjuk sújtani, akiknek ördögi szervezetei nélkül a világ nem szenvedett volna el oly hosszú időn át tartó erőszakot és jogtalanságot, és nem rendítették volna meg ennek a szörnyű háborúnak borzalmai és megrázkódtatásai.”
A náci párt vezetői ugyan egységes akarattal mozgatott bűnszervezetként működtek, de ez a működés nem lett volna lehetséges a gazdaság vezetőinek igyekvő támogatása nélkül. Jackson szerint „a pénzemberek, közgazdászok, nagyiparosok csatlakoztak a tervhez, és ipari, valamint pénzügyi téren elősegítették azoknak a gondosan kidolgozott változtatásoknak bevezetését, amelyek az erőforrások és az energia háborús előkészületekre történő példátlan koncentrációját szolgálták.”
Arról keveset tudunk, hogy vajon Hitler kancellárrá történt kinevezésekor ott ültek-e az első sorokban a német nagyipar és nagytőke képviselői - mint Trump eskütétele alkalmával történt. Annyi azonban tény, hogy a náci háborús főbűnösök nürnbergi perében perbe fogták Albert Speert, a birodalom főépítészét és fegyverkezési miniszterét, dr. Hjalmar Schachtot a német jegybank, a Reichsbank elnökét, illetve gazdasági minisztert, Walther Funkot, a másik gazdasági minisztert, dr. Gustav Krupp von Bohlen und Halbach gyárost. Ám tudunk arról, hogy Fritz von Thyssen, a Thyssen konszern elnöke pénzéből épült a nácik pártközpontjának épülete Münchenben, és az IG Farben, a Krupp, a Siemens művek, a BMW is a támogatók és - a fegyverkezés miatt – a haszonélvezők közé tartoztak. A német „ipar kapitányai” tulajdonát nem, csak az államot foglalták el a nácik. Megtarthatták tulajdonukat, de vállalataikat, a bankjaikat a nácik kedve szerint kellett működtetniük, amit „nem bántak meg”.
ORBÁN IPAR KAPITÁNYAI. A Trump beiktatásán győzelmüket ünneplő amerikai ipari kapitányokhoz képest egészen más magyar testvéreik viszonya az államhoz.
Amíg Trump kapitányai valóban kísérletet tesznek arra, hogy az államhatalom megszerzésével elsöpörjék a profit- és piacszerző éhségüket korlátozó szabályozási korlátokat, addig Orbán maga teremti meg „ipari kapitányait”, kezdve a „saját lábán álló” királyi vővel vagy a „nemzet gázszerelőjével”.
A főhatalmat megszerző csoport Orbán vezetésével a klímapolitikai, munkavédelmi vagy környezet- és műemlékvédelmi szabályokat nem azért rombolja le – amint azt Trump kapitányai az elnöküknek előírják -, mert azok a versenyképesség fenntartását költségesebbé teszik, hanem azért, mert korlátlan és zabolátlan szerzésvágyuk útjában állnak.
Amíg Trump ipari kapitányai saját tulajdonuk biztonsága érdekében rongálják a jogbiztonságot, addig Orbán a jogbiztonság lerombolásával a tulajdonbiztonság maradékát is szétveri „kapitányai” érdekében. Egyetlen „nemzeti céljuk”, hogy kisgömböcként mindent befaljanak. A gátlás és félelem nélküli rablásban a Baross Gábor Tőkeprogram, a turizmusbeli Kisfaludy pályázat pénzei, a Magyar Fejlesztési Bank hitelei révén Tiborcz István (a Válasz online gyűjtése szerint) több mint 30 darab nagy értékű ingatlanra tett szert, így Budapesten a Dorothea Hotelre, a Gellért Hotelre, a Sofitelre, a D8. Dorottyára, az Adria-palotára, a MÁV irodákra, az Alkotás Pointra, az IBS office-ra, Tokaj-Hegyalja néhány udvarházára, köztük az Andrássy, a Patrícius birtokra, a turai kastélyra, a Grandhotel Galyára, a Mövenpick Szántód hotelre, a Port Hotel Hévízre, a sárvári Modero Health Hotelre stb.
Orbán a saját „Aladárjaiként” használja ipari kapitányait. Ahogy a vészkorszakban a zsidó vagyont először megbízható, keresztény Aladárok révén próbálták átmenteni, most a korlátlan hatalmú nemzeti nagyfőnök bújik be a tulajdon- és jogbiztonságot vele vállvetve leromboló kapitányai mögé. A hulladékgazdálkodás-körforgásos gazdálkodásban ez a MOL (Hernádi Zsolt); az autópályaépítés és -fenntartás 35 éves koncessziója által a Mészáros–Szíjj páros alakította konzorcium; a bankiparban a minden csatornán támogatott MBH, farvizén a Gránitbank; a telekommunikációban az adófizetők pénzén a 4IG-nek (Jászai Gellértnek és Mészáros Lőrincnek) nemzeti ajándék gyanánt megszerzett Vodafone. És még ott van a GDP 1 százalékáért visszavásárolt Liszt Ferenc repülőtér.
A tulajdon és a vagyontárgyak megszerzéséért folytatott küzdelem hevében fel sem tűnik, hogy azért a folyó támogatásokból is csurran-cseppen az "ipari kapitányoknak”, hiszen az Európai Uniótól származó támogatásokból finanszírozott közbeszerzések 21 százalékát, egyötödét ugyanahhoz a 12 személyhez (Balásy Gyula, Csetényi Csaba, Garancsi István, Hámor Endre, Homlok Zsolt, Kun Tibor, Mészáros Lőrinc, Paár Attila, Simicska Lajos, Szíjj László, Tiborcz István, Varga Károly) kötődő 42 cég nyerte el.
Orbán Magyarországán nem az „ipari kapitányok” szerezték meg maguknak az államot, hanem egy önmagát jól szervezetten politikainak álcázó, nemzeti és keresztény tömjénfüstöt árasztó, egységesen az egyetlen vezéri akaratot megvalósító bűnszervezet, amelyik a vezére által kijelölt tulajdonosok „álnevén” szállja meg az ipar, a kereskedelem, a bankszektor parancsnoki magaslatait, és vezére engedélyével szedi be a járadékokat.
KIS- ÉS NAGYKIRÁLYOK. Hol van már a monopol- és oligopol tendenciákat eredményesen korlátozó amerikai Sherman szenátor által 1890-ben beterjesztett Sherman-féle antitröszt törvény szelleme! Sherman szenátor így indokolta a határozott monopolellenes szabályozás létjogosultságát: „Ha nem tűrünk meg királyt a politikában, akkor nem tűrhetünk meg királyt a kereskedelem, az ipar, a pénzügyek terén sem.”
Ma már látjuk, hogy nem csupán a királyságellenes ideológia veszett oda, hanem a köztársasági eszme is. Nemcsak Trump viselkedik királyként, hanem "ipari kapitánya", Elon Musk is meg akarja határozni, hogy mi történjék nemcsak az USA-ban, de bárhol a világon. Ez a másik kis- és nagykirályok elleni, a világbéke megőrzésére fél évszázadon át képes intézményrendszert, a Pax Americanát is szétrombolja.
A Pax Americana intézményi-eszmei tartóoszlopait azonban nem pusztán az USA, hanem a világ országai együtt hozták létre, amikor megalkották az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és a Helsinki Értekezlet záróokmányát. Ezek együtt alkották eddig a béke talpkövét, mert elismerik és vallják az államok szuverén egyenlősége, a beavatkozás tilalma, a nemzetközi viták békés rendezése, az erőszak tilalma, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése, az államok közötti együttműködés, a népek önrendelkezési jogának elismerése, az emberi jogok tiszteletben tartása, a határok sérthetetlensége követelményét. Mára már az ENSZ egyik alapítójából, a Szovjetunióból agresszor Oroszország, a béke védelmezőjéből, az USA-ból a minden irányba támadóháborút hirdető őrjöngő követelődző vált, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjaként Kína pedig a legnagyobb veszélyt jelenti a világ biztonságára.
A REMÉNY = EURÓPA. Európa minden ellenkező híresztelés és törekvés ellenére még szabad államok szövetsége. Eddig csak Magyarországon sikerült egy bűnszervezetet alkotó politikai csoportnak elfoglalni az államot. Európában még él a Churchill által megerősített, a szabadság szeretetét és a szabadságért folytatott küzdelem érvényességét valló hagyomány. Európaiak a felvilágosodás vívmányai: a szabad személyiség, az egyéni szabadságjogok védelme, az ész tisztelete mind európai vívmány.
Most újra van néhány európai a németek, lengyelek, magyarok, hollandok közt, mert Van der Leyen, Donald Tusk, Markó Béla vagy Mark Rutte pontosan érzi, hogy mekkora a tét. A királyokkal, hercegekkel, grófokkal, azaz a sötétség modern erőivel szembeni szinte reménytelen küzdelmet ők vezetik, nem fogják hagyni, hogy államukat elfoglalják akár az "ipari kapitányok", akár a bűnszervezetbe tömörült politikai erők. Mert mindig van remény.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.