Elég néhány gyors pillantás, hogy az ember rájöjjön: ez minden NER-politikus álma. Hatalmas, átláthatatlan ingatlanüzlet, mindenütt beton és járólap, ráadásul a dubaji beruházón és a kezére játszó szerb politikusokon kívül a Belgrade Waterfront alighanem a légkondis cégek mennyországa: egyetlen hatalmas betontömbbé varázsolták a területet, olyan betontömbbé, amely nyáridőben várhatón brutálisan átforrósodik majd, különös tekintettel a felső emeletek luxuspanorámás, ám folyamatosan tűző napon lévő lakásaira.
Ez Belgrád, egészen pontosan a szertb főváros Savamala nevű negyede, ahol a Rákosrendezőn felépítendő új városközpont, a budapesti mini-Dubajban is érdekelt emírségekbeli cég, az Eagle Hills Properties húzhat fel 177 hektáron egy betonszörnyet. Miután a jelek szerint az Orbán-kormány biankó csekket adna dubaji emírség vezetője által kijelölt ingatlanfejlesztő társaságnak, az Eagle Hills Properties azt építhetne Rákosrendezőn amit akar, a terveikről sem a magyar nyilvánosság de még a fővárosi főépítész sem tud semmit, nem érdektelen megnézni, hogy a régióban máshol mi történt.
A belgrádi Száva-part „felújítása” a Beograd na vodi (Belgrade Waterfront) ötlete 2012-ben vetődött fel, az akkor választásra készülő Szerb Haladó Pártnak (SNS) tetszett meg Tomislav Nikolić és az akkor még pártelnök Aleksandar Vučić egyik választási ígérete volt, hogy átformálja Belgrád arculatát, például a Száva partjára egy hatalmas, 168 méter magas, jelenleg luxushotelként funkcionáló torony, a szerbül Kula Beograd felépítésével. (Ez nagyjából ez megegyezik a MOL-torony magasságával.) Ekkor derült ki, hogy az arab beruházó a rákosrendezői 85 hektárnál jóval nagyobb nagyobb, 177 hektáros területet kap Belgrád történelmi központjában, 2014-ben egy látványtervet is produkált, mielőtt 2015-ben hivatalosan a szerződést.
Mély csapdákat rejt a Rákosrendezőről szóló szerződés, az ügylet ingatlanfejlesztésnek álcázott pénzmosásként is értelmezhetőA beruházásnak kezdettől fogva meglehetős civil és politikai ellenállással került szembe, a Belgrade Waterfront ugyanis eléggé kilóg a környezetéből, megfojtja a várost. A beruházás elleni tiltakozásból nőtt ki a 2023-ig létező zöldpárt, a Ne Hagyd Megfulladni Belgrádot (NDB). Az ellenzők szerint a projektet kezdettől a vučići hatalom lopásra használta, a felhőkarcoló-bérházak iszonyú tömege agyonnyomja a belgrádi látképet, a felső középosztályt gyakorlatilag elválasztja a főváros többi lakójától. A SNS elfojtotta a tiltakozásokat, a rendőrség rendre betiltotta az NDB demonstrációit, a negyed eredeti lakóit pedig esetenként éjszaka bevetett símaszkos alakokkal kényszerítette távozásra. Az ilyetén „területrendezés” után az építkezések 2015-ben kezdődtek el és azóta is tartanak.
Mocskos alapokon épülhet a budapesti mini-DubajMáshol nem megy ilyen simán Mohamed Al-Abbar cégének. Horvátországban gyakorlatilag zátonyra futott a „zágrábi Manhattannek” keresztelt projekt, miután az értelmi szerzője, a pályafutása során korrupciós gyanúk övezte veterán polgármester, Milan Bandić 2021-ben elhunyt, az utódai pedig azonnal megálljt parancsoltak a szerintük megalomán, tájidegen beruházásnak.
Ugyanígy történt Lettország fővárosában, Rigában is, ahol az Eagle Hills Properties 57 hektáron akart építkezni, fél évvel szerződéskötés után azonban már magyarázatot követeltek a beruházótól, mondván, az emírségekbeli cég gyakorlatilag semmibe vette a megállapodás pontjait, illetve önkényesen túllépett a városvezetés feje felett.
Belgrádban jártunkkor a toronyházak jó része még felállványozva állt a körülötte nyüzsgő munkásokkal. Teljesen nyilvánvaló, hogy minden alárendeltek az ingatlanüzletnek. Zöldfelület jóformán alig csak mutatóba akad – hangulatilag képzeljük el mondjuk a Duna Arénát, csak szorozzuk meg ötvennel – a környéken egyetlen tessék-lássék játszótérszerűséget találtunk. Az arab beruházó láthatóan olyan sűrűn építette meg a 20-23 emeletes toronyházait, ahogy csak tudta, hogy minél több lakás adhasson el vagy ki. Erről azonban egyelőre nem igazán tudtak beszámolni a helyiek, mivel lakó alig-alig akad a már átadott házakban, esténként csak egy-két fény pislákol az ablakokban, éjjelenként inkább csak egy Phenjant idéző nagy sötét tömb az egész.
Az egyik toronyház tövében találunk egy ingatlanértékesítési irodát. Az árakból teljesen egyértelmű, hogy itt nem a szerb dolgozó nép bérházai épültek fel ahol a Forró Szélből ismert Šurda fogja kipihenni a fáradalmait. A nagyjából 60-60 négyzetméteres lakások zömének a bérleti ára 450 és 2500 euró között mozog havonta. Vételárat csak egyet találtunk egy nagyobb, szuperpanorámás (és nyáron vélhetőleg sütőként, télen hűtőként funkcionáló) apartman ára 1,5 millió euró.
„Itt mindenkinek elege van a korrupcióból” – Berobbant a szerb tavasz