Mínusz 29 °C volt Moszkvában. A fiatalember akadálytalanul haladt célja felé, hála a rendőrkabátnak. A bácsikájától lopta, akinél megszállt. Azt hazudta neki, eltávozást kapott a seregben. Igazából lelépett, de előtte, amíg az őrök aludtak, magához vett két Makarov-pisztolyt négy tár tölténnyel. A Pravdából tudta: a pártvezetők a vnukovói reptéren fogadják az űrhajósokat, majd együtt hajtatnak a Kremlbe. A Borovicki-toronynál várt a farkasordító hidegben 1969. január 22-én.
Viktor Iljin (1947–) geológusnak készült. „Akkoriban az számított a legromantikusabb szakmának a Szovjetunióban – expedíciók, új ismeretségek, felfedezetlen földek, dalok a tábortűznél. Földmérő technikumba mentem, eljutottam sok Leningrádtól távoli városba, vidékre. De amit láttam, nyomasztó volt. Szegénység, részegeskedés, lepusztulás; nem éppen az, amit a szovjet televízió mutatott. Megértettem, hogy így él az egész ország, a kommunisták szégyentelenül hazudnak.”
Az életkörülmények javítására merész ötlete támadt: az állam kőolaj- és földgázbevételeiből részesüljön mindenki alanyi jogon. Javaslatát elküldte az SZKP főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek. Választ nem kapott. „Ekkor határoztam el, hogy megölöm. Azt akartam, hogy mindenki ismerje meg az elképzeléseimet, és ehhez jelképértékű tett kellett. Úgy képzeltem, majd a bíróság előtt beszélek a reformtervemről, az utolsó szó jogán.”
Negyed 3-kor pillantotta meg a közelítő konvojt. A katonaszökevény egyszerre két kézzel tucatnyi lövést adott le a második autóra. A ZiL sofőrje meghalt, az egyik kísérő motoros rendőr megsebesült. Az űrhajósok közül Andrijan Nyikolajev és Georgij Beregovoj megúszta karcolásokkal. Velük utazott Valentyina Tyereskova és Alekszej Leonov is. Csak Brezsnyev nem, merthogy őt külön limuzinon szállították. Amikor ezt a merénylő megtudta, összeomlott.
A TASZSZ szűkszavúan úgy számolt be a „provokációról”, mintha az űrhajósok életére törtek volna, nem pedig a pártfőtitkáréra. De ez is kizárólag külföldi felhasználásra szólt, odahaza teljes volt a hírzárlat. A kihallgatásokat Jurij Andropov KGB-főnök vezette. Emberölés, terrorizmus, fegyverlopás és dezertálás vádjával Iljin halálos ítéletre számított, ám a hadbíróság felmentette – beszámíthatatlanság címén.
„Beismerni, hogy egy ép elméjű szovjet állampolgár rálőtt Brezsnyevre, egyúttal a beismerése lett volna annak is, hogy forr az elégedetlenség a kommunista rendszer ellen. Azt viszont nem lehetett. Ezért döntöttek úgy: csak egy őrült támadhatott az ország vezetőjére” – magyarázta csaknem ötven év múltán Viktor Iljin, immár jámbor, kedvtelésből verselgető szentpétervári nyugdíjasként, németjuhászát sétáltatva.
A Szovjetunió széthullásakor szabadult a pszichiátriáról, ahol kényszergyógykezelésként magánzárkában tartották fogva. Azt mondta a riporternek: „Ha visszamehetnék 1969-be, nem ölnék meg senkit. Istennek hála, ezt most elmondhatom. Amikor a kocsisorra lőttem, nem gondoltam, hogy lesz jövőm. Öngyilkos akció volt. Szerencsés vagyok, hogy adatott nekem második élet.”