Aliz ismét Csodaországba jön, mindjárt a jövő hét elején. Jó, ez egy másik Aliz, nem Lewis Carroll meseregényének aranyos kislány-hőse. Kissé kevésbé aranyos: ő Alice Weidel, a náci szimpátiáktól sem idegenkedő, az EU-ból és a NATO-ból való kilépést felvető AfD társelnöke és kancellárjelöltje. Itt a helye nálunk, nem vitás. Bár Alice itt nem a Szívkirállyal találkozik, mint az eredetiben, csak a Szívminiszterelnökkel. Azért az se semmi. A Szívkirálynőnél sem vizitálhat, azt egy sajnálatos malőr következtében eltávolították az elnöki palotából.
De hogy ez is Csodaország, azt Aliz (Alice) is érzékelni fogja. Már az is kész csoda, hogy itt van, hiszen pártja még Orbán európai frakciótársainak is vállalhatatlan volt. LePen kizáratta az övéi közül, amikor listavezetőjük a náci SS-t mentegette, mondván: ott is voltak rendes emberek - hát hogyne! Közülük többen pl. jól bánták az aranyhalaikkal. A rokonszenves úr ellen egyébként vizsgálat folyik, orosz kenőpénzek elfogadásának gyanújával. Alice már csak azért is csodálatosnak találhatja országunkat, hogy itt ilyesmi nem fordulhat elő. Ha nem is a kenőpénz elfogadása, de az ennek nyomán indított eljárás biztosan nem!
Szerencsére a mindenhonnan kiutált AfD új frakciót hozott össze magának, amelynek jóvoltából a Mi Hazánk sem maradt otthontalan. Hála istennek, fájdalmas lett volna őket csak úgy az út szélén hagyni, hogy ott magányos könyvdarálással tengessék szomorú napjaikat.
És ki tudja, meddig tart ez a különállás. Az MCC szakértője már elmagyarázta: a találkozón szó eshet „az európai jobboldal szorosabb együttműködéséről” Nahát! Én meg azt hittem, csak a savanyútüdő receptjét akarják kicserélni.
Már csak azért is Csodaország a miénk, mert a mi miniszterelnökünk tudja a legcsodálatosabban kimagyarázni magát. Egy svájci lapnak adott interjújában úgy próbálta megideologizálni az AfD-vel váltott (nem első) cvikipusziját: „Magyarországon nincsen politikai tűzfal.” (Nincs is, itt aztán szabadon terjedhet minden szélsőséges gyújtogató tüze.) ”Ha egy pártra szavaznak az emberek, azt mi komolyan vesszük.”
Hát tényleg. Erre belpolitikánkban is számos fényes bizonyíték van. Olyannyira komolyan vették és párbeszédre invitálták az ellenzéki pártokat -amelyekre mintha szintén emberek szavaztak volna -, hogy a mindenkori legnagyobbnak a vezetőjét, korábban Gyurcsányt, most Magyar Pétert nemhogy emberszámba nem vették, de minden eszközzel lejáratták. Magyar Péternek Orbán a nevét sem ejti ki, ami nyilván a komolyan vétel legbiztosabb jele. Szerencsére bűbájos ragadványnevekkel illetik, csak, hogy beazonosítsuk, kit szidnak éppen. A „brüsszelpeti” sem volt rossz, de nekem valahogy jobban tetszik Bayer Zsolt kreatív névadása, a „napon felejtett csokihörcsög”. Talán azért, mert a fiam gyerekkorában voltak aranyhörcsögjeink, bár napon sosem felejtettük őket. Valahogy nem jutott eszünkbe. Nem is kaptunk Lovagrendet soha, azt ki kell érdemelni.
Nem tudom, emlékeznek-e, de a regényben Aliz úgy jut Csodaországba, hogy álmában beleesik egy nyúlüregbe. Van ebben valami. Az az érzésem, hogy Csodaországunk egyre inkább nyúlüreggé változik. Bátor oroszlánunk, a nemzet hős védelmezője, kezd nyúllá változni. Most is nagy a hangja, de viselkedése inkább a védekezésre berendezkedett nyúléra hasonlít.
Nem tudom, hogy Trump Magyarországra is kedvezőtlen vámháborús tervei zavarják, vagy a gazdasági adatok, még inkább a hazai közvéleménykutatások eredményei, a Tisza párt emelkedése, de mintha új, immár a védekezésre összpontosító stratégiát alakított volna ki. Egyrészt próbálja villámgyorsan hatástalanítani a számára kedvezőtlen konfliktusok aknamezőit. Lehet persze, hogy az emírség lépett vissza, de az sem kizárt, hogy mint mindent, ennek fogadtatását is mérték, mindenesetre úgy otthagyták a mini Dubaj tervét, mint eb azt a bizonyos sivatagot. Közben sikerült jónéhány, eddig ellentétesen nyilatkozó miniszterből hülyét csinálni, de ezt Orbán sosem bánja nagyon.
A védelmi stratégia másik eleme a kritikus sajtó visszaszorítása. Itt az új „szuverenitásvédelmi” támadás, most a 444 ellen - velük szemben a legédesebb a bosszú, hiszen innen indult ki a „kegyelmi ügy” botránya. A mondvacsinált ürügy újabb határátlépést jelent. A lap azzal követett el hazaárulást, hogy egy általa vezetett médiaprojekt „brüsszeli pénzt”, értsd: uniós támogatást nyert el. Hát, nem lennék Mészáros Lőrinc helyében. Mintha ő is hozzájutott volna - igaz, a kormány osztogató kegyéből - ilyesmihez.
Támadás érte a Direkt 36-ot is, az Orbán-dinasztia birodalmát feltáró filmjük miatt. De ez már érinti a védekezés harmadik elemét: az új ellenségek kijelölését is. Az azóta cáfolt vád: a filmet nyilván ukrán pénzen csinálták. Szerintem az ukrán meleglobbi lehetett, csak ezt elfelejtették hozzátenni. Az ukrán összeesküvés célja Orbán nemzetközi tekintélyének lejáratása.
Ez esetben tuti, hogy a legtöbb ukrán hrivnya magához a miniszterelnökhöz gurult. A Direkt 36 sehol sincs ahhoz képest, mit tett meg ő maga a kívánt célért.
Mondom: ez itt Csodaország. Légy üdvözölve, Aliz!