Pihentek ezen a hétvégén az esetleges koalíciós partnerek, a szabadságpárt (FPÖ) és a néppárt (ÖVP) vezetői, szakértői. Annyira kiélesedtek ugyanis közöttük az ellentétek, annyira eltávolodtak egymástól az álláspontok, hogy jobbnak látták, ha lehiggadnak, s nem állnak fel végleg a tárgyalóasztal mellől.
Az elidegenedést elsősorban az FPÖ fensőbbséges viselkedése okozza, amely olyan lekezelően bánik tárgyaló partnerével, mintha a tavaly szeptember végi általános választásokon abszolút többséget szerzett volna, s nem csupán 2,3 százalék választaná el a voksolás második helyén végzett konzervatívoktól. „Miénk az elsőség, miénk a felelősség“ - hangoztatja a szélsőjobboldali párt vezetője, Herbert Kickl, akinek a magabiztosságát az előrejelzések is támogatják. Ha ugyanis előrehozott választások következnének kétpárti egyezség híján, akkor a jelenleg már a szavazatok 34 százalékával rendelkező FPÖ akár a 40 százalékot is megszerezhetné. „Na és akkor mi van?“ - teszi fel a kérdést a legtekintélyesebb osztrák újságírók közzé tartozó Anneliese Rohrer a Die Presse szombati számában. „Abszolút többséget a szélsőséges párt nem tud szerezni, újabb koalíciós partnert pedig az eddigiek alapján nem fog találni. Visszatérünk tehát a startvonalhoz!“
Már nem annyira biztos, hogy a szélsőjobboldali Herbert Kickl lesz az új osztrák kancellár, az FPÖ és az ÖVP nem bízik egymásbanA konzervatív, keresztény értékekhez való visszatérést tanácsolja az ÖVP-nek a néppárt egykori külügyminisztere, Ursula Plassnik, aki szerint árt Ausztriának Kickl csatlakozása a hétvégén Madridban tanácskozott patriótákhoz. „Nem akarjuk lecserélni nehezen kiharcolt parlamenti demokráciánkat a szélsőségesek által szorgalmazott játékformára“ írta a Pressében megjelent levelében. „Az FPÖ vissza akarja forgatni az európai integrációt, vissza akar térni a nemzeti államokhoz, ami kilépést jelent az Európai Unióból.“ De nem csupán Plassnik és más prominens osztrák politikusok tiltakoznak a szabadságpárt hatalomra kerülése ellen. Több mint ezer osztrák kutató nyílt levélben hangoztatta, hogy nem kér az FPÖ által szorgalmazott kormányzásból, amely megkérdőjelezi a jogállamot, az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét, a sajtószabadságot, a független igazságszolgáltatást, de a tudományos kutatás szabadságát is. A levél hangsúlyozza, hogy
a kutatók tudják, mit csinált Orbán Viktor Magyarországon: „Rasszista és emberi jogot sárba tipró politikát, kiközösítést, erőszakot a kisebbségekkel szemben, manipulációt és korrupciót.“
Az FPÖ vezére a tárgyalások kezdetétől keményen, követelőzően lépett fel, erőszakossága leginkább a múlt héten folytatott megbeszéléseken csúcsosodott ki, amikor az egyes hivatalok, minisztériumok szétosztása volt a téma a politikai erők között. Herbert Kickl egészpályás letámadást indított, arra hivatkozva, hogy pártja nem változtatgatni akar, hanem egészen más Ausztriát kíván építeni, mint amilyen a második világháború utáni évtizedek második köztársasága. Bejelen-tette igényét a kormány működését meghatározó pénzügyminisztériumra, a belügyminisztériumra, benne a titkosszolgálattal és a rendőrséggel, magának követelte az Európai Unióval, a médiával és a migránsokkal kapcsolatos hivatalokat is, valamint a külügyminisztériumot.
A hosszú évtizedek óta a pénzügyet vezető ÖVP, s élén a párt márciusi kongresszusán elnöki megválasztásra számító kijelölt pártvezér, Christian Stocker a súlyos követelésekről eleinte hallani sem akart, ő is, s az FPÖ-főnök is külön-külön az államfőhöz robogtak panaszkodni. Végül Stocker lehiggadt, s bejelentette, pártja átengedi a pénzügyi tárcát a szabadságpártnak. A belügyminisztérium elengedését azonban megtagadta, s ennek több oka van. Először is kulcsfontosságú a tárca, amelyet - nem mellesleg - elképzelése szerint ő vezetne. De az is köztudott, hogy Herbert Kickl már 2017-19 között vezette a belügyet, ahonnan irányítva az államvédelmi hivatalból kilopatta a szélsőjobboldal ott gyűjtött teljes személyi dossziéját, s mint nemrég kiderült, külön kis hadsereget szervezett magának, amelyet az államvédelemtől különálló épületben foglalkoztatott. Ez volt az a pillanat, ami-kor a nyugati titkosszolgálatok leállították együttműködésüket az osztrák test-vérszervezettel. „Mit csináltunk volna a partnereink nélkül az őszi Taylor Swift koncert előtt?“- tette fel a kérdést az ÖVP új csillaga, Wolfgang Hattmannsdorfer, a néppártban befolyásos is gazdasági kamara főtitkára, utalva az amerikaiak által lebuktatott ausztriai iszlamista merénylettervezőkre.
Még nagyobb teret nyer a szélsőjobboldal Ausztriában, népszerűbb lett, mint a két nagy hagyományos párt együttvéveA hétvégén elterjedt, hogy a néppárti politikusok hajlandók lennének kettéosztani a belügyminisztériumot, azaz az ő irányításuk alatt maradna a rendőrség és a 2020 után újjászervezett titkosszolgálat, a szabadságpárt pedig új hivatalt kapna a migrációs és menekültügyi témakörökkel. Állítólag fordítva is engedtek: a külügyminisztérium és az uniós ügyek a keresztény-demokrata néppárthoz kerülnének. Mindazonáltal nem csökkent a néppárt aggálya, hogy Kickl el tud szabadulni az uniós tanácsban, ahol szólóban képviseli országát, s előre nem egyeztetett kezdeményezésekkel, Nyugat-ellenes értékítéletekkel állhat elő.
A tervek szerint ezen a héten eldől, hogy kormányt alkot-e a két párt vagy szétválnak. De ha felülkerekedik is az együttműködés igénye, akkor is hatalmas a meg nem oldott ügyek száma, azoké a kérdéseké, amelyet a 13 szakbizottság átpasszolt a pártvezetőknek. Egy csokor az ÖVP által eddig elutasított követelésekből: Az FPÖ megszüntetné a menekültjogot, módosítaná az emberjogi konvenciót, kiléptetné Ausztriát a NATO Békepartnerségi programjából, a WHO-ból, leszedetné az uniós zászlókat az osztrák hivatali épületekről, hat hónapról tíz hónapra emelné a kötelező katonai szolgálat idejét, kötelezően két évre emelné a németül nem beszélő gyerekek óvodai idejét, 12 éves kortól tenné kötelezővé a gyerekek büntetőjogi felelősségre vonását, betiltaná a politikai iszlámot, s az elérendő klímacél időpontját 2040-ről 2050-re tolná ki, s véget vetne az Oroszország elleni uniós szankcióknak.
