A kulisszák mögött zajló tárgyalások olyan helyzetet teremtettek, melyben a világpolitika szereplőinek többsége is csak találgatja, hogy milyen irányt vesznek az események. Washington NATO-partnerei, az Európai Unió vezető gazdasági hatalmai nehezen leplezett aggodalommal várják, hogy felszálljon a köd. Varsóban az óvatos derűlátás jellemző, a lengyelek szerint Donald Trump úgy fogja kemény feltételeket támasztva kényszeríteni Moszkvát, hogy nem hagyja ki az alkuból az európai szövetségeseit.
Az új politikai stílus jegyében a Fehér Ház már tudatta: mindennek ára van. A biztonság, a béke érdekében a NATO tagállamai részéről az eddigi 2 százalékos költség-hozzájárulás helyett inkább a duplája lesz az elvárt. De a nagy üzletnek a kereskedelmi alkuk átszabása is része. Trump azt akarja, hogy Európa vásároljon több amerikai gázt, olajat, és fegyvert, vagyis korrigálja a jelenleg még látványos kereskedelmi egyensúlytalanságot. Erre ígéretet is kapott Brüsszeltől. Az amerikai kezdeményezések megismerésére és az egységes európai javaslatok átadására tökéletes lehetőség nyílik a müncheni biztonságpolitikai konferencián. J. D. Vance amerikai alelnök első európai körútján, február 14–16. között a NATO szövetséges tagállamok vezetőivel és az ukrán elnökkel egyezteti az álláspontokat.
Öreg kontinensünk nyugati felének két atomhatalma természetesen eddig is igyekezett erőt mutatni. Ukrajna katonai és pénzügyi támogatásában Párizs és London megelőlegezték, amikor időszerűvé válik, a létrejövő tűzszünet ellenőrzésére vállalják komoly katonai erő küldését az 1000 kilométeres frontvonalhoz. Katonai elemzők, reálisnak tartva egy megállapodás lehetőségét, igyekeznek lehűteni a túlzó várakozásokat. Kivétel nélkül mindannyian egy tűzszünetről szóló egyezséget látnak elérhetőnek, és nem egy átfogó békekötést. Szerintük az ukrán és az orosz hadseregeket egy 50-100 kilométer széles demilitarizált övezettel kell elválasztani egymástól. Ezzel válik ellenőrizhetővé a helyzet, és így tudják megelőzni a felek a tudatos provokációkat, és a véletlen félreértéseket.
Az ilyen módon bejelentett szerepvállalások is azt vetítik előre, hogy Európa nem hagyható ki abból az alkuból, ami javarészt az európai háború befejezéséről, és a harcokat követő rendezésről fog szólni. Minden érintett félnek megvannak azok a jól körülírható érdekei, melyek teljesülése nélkül Moszkva és Kijev is csak akkor kényszeríthető megegyezésre, ha felrémlik a totális katonai vereséget követő összeomlás rémképe.
A látszat ellenére most, a háború harmadik évében Vlagyimir Putyinnak van a legkényesebb helyzete. Oroszország vezetője úgy kezdett nyílt háborút Ukrajna ellen, hogy sokáig az sem volt világos, miért választotta ezt az utat. A háborút Moszkva már 2014-ben megindította; a 2022 februárjában az elnök parancsára támadást intéző hadseregnek a független Ukrajna leigázása és egy Moszkvából irányított bábkormány hatalomra segítése volt a célja. Kijev térdre kényszerítése csak egy lépése volt annak a folyamatnak, ami Putyin terveiben Oroszország birodalmi újjászületéséhez, és világpolitikai megerősödéséhez kellett, hogy vezessen. Hogy miért fontos minden egyes alkalommal erre emlékeztetni? Többek között azért, hogy ne mosódjon el a háború kirobbantásának a felelőssége. Továbbá, hogy a lehető legvilágosabban lássuk a háború három éve alatt megtett utat. Azt, ahogy a „Kijevet három nap alatt” jelszótól eljutottak odáig, hogy a pár kilométeres előrehaladást is dicsőséges győzelemként tálalják.
Ezekre a mondvacsinált sikerekre Putyinnak rendkívüli módon szüksége is van. Bármilyen alkut, megállapodást az orosz elnök csak akkor köthet meg, ha azt a birodalmi nagyságtól megrészegült hazai tömegeknek győzelemként tálalhatja. Az alternatív valóság építésének mestereként Putyin először elhitette, hogy Kijevben egy fasiszta nézeteket valló, Oroszországot megtámadni tervező, az orosz-ajkú ukránokat tömegmészárlásokkal sanyargató rezsim bitorolja a hatalmat. Ennek a beteges fantáziálásnak a sikeres kommunikációját olyan elemekkel színesítették, mint a NATO biológiai laboratóriumainak hálózata, a járványokat terjesztő szúnyogok fegyverként való bevetése, Donyeck bombázása és az „alsónadrágra vetkőztetett kisfiú keresztre feszítésének” rémtörténete. Jelenleg ott tartunk, hogy Moszkvában elkezdték adagolni a népnek, hogy a kitűzött célok nagy részét már sikerült elérni. Az természetesen senkit sem fog felháborítani, hogy a mondvacsinált célok kitűzése után, most azok elérésében sincs morzsányi igazság. Ha nagyon belelendülnek, akkor május 9-én a Vörös téren még meg is ünneplik az Ukrajna és a NATO felett aratott győzelmet.
Trumpnak ezek ismeretében kell tárgyalóasztalhoz és engedményekre kényszerítenie Putyint. Fontos, hogy a Kreml ura véletlenül sem látsszon sarokba szorított lúzernek. Oroszország hatalmi hagyományai olyanok, hogy az országnak csak erős cárja, pártfőtitkára vagy elnöke lehet. Mert, ha netán a birodalom csúcsán levőről kiderül, hogy gyenge, vagyis, hogy nem rendelkezik a hatalom megtartásához elengedhetetlen erővel, akkor bukik. Demokratikus huncutságok ebben az esetben nem játszanak semmilyen szerepet. Sem a kiválasztáskor, sem a leváltáskor. Oroszország másképp működik…
Trumpnak állítólag nagyon is imponál a hatalom gyakorlásának ez a módja. A vele szoros kapcsolatban tapasztalatokat szerzett munkatársai közül többen nyilatkoztak arról, hogy nem véletlenül ért szót olyanokkal, mint Putyin, és az észak-koreai Kim Dzsongun. Erre a képességére most fokozottan szüksége lesz az amerikai elnöknek. Félresöpörve a Fehér Házi protokoll és a nemzetközi diplomácia szinte minden szabályát, Trumpnak sikerült zavarba hoznia szövetségeseit és ellenfeleit egyaránt.
Kijevnek meglepően gyorsan és hatékonyan sikerült ráhangolódni Trump stílusára. Így fordulhatott elő, hogy nem az elvi politizálás, a nemzetközi jog, vagy az erkölcs felől közeledve tudtak az amerikai elnök számára érthető, üzleti alapú alkut javasolni. Ukrajna ásványi anyag kincseinek a felajánlása olyan jól kalkulálható érték, ami az együttműködés többi előnyével együtt már megütötte Trump ingerküszöbét. Sőt, ezzel egy csapásra lenullázódott a háború költségeire hivatkozó ukránellenes MAGA szárny érvelése. Az amerikai elnök bemondta a további katonai támogatás árát. Elfogadva az eredetileg Zelenszkijtől származó gondolatot, Trump közölte, hogy Kijev 500 milliárd dollár értékű ritkaföldfém kitermeléséhez kötött jogosultsággal fizetheti ki Washington barátságát.
Minden jel arra utal, hogy Trump az utolsó centig komolyan gondolja az „Amerika az első” elv érvényesítését. Másképp fogalmazva a nemzetközi kapcsolatokban a korábbiaknál leplezetlenebbül fog érvényesülni az „Erősebb kutya...” elv. Ez a gondolkodás természetes módon a nagyobb államok, erősebb gazdaságok mindenen átgázoló, gátlástalan érdekérvényesítését jelenti. Vagyis egyre többen fognak élni ezzel a megfogalmazással, hivatkozni valós, vagy képzelt nemzeti érdekekre. Erre volt látványos példa, ahogyan a gázszállítások leállítása miatt Szlovákia és Magyarország összekülönbözött Ukrajnával. Mindenki a saját nemzeti érdekeire hivatkozott, érvek, üzleti számítások, egymásnak ellentmondó állítások csaptak össze, indulatok, és egyre hevesebb érzelmi megnyilvánulások fokozták a feszültséget. Végül az EU volt kénytelen eljátszani a döntőbíró szerepét. Sokak számára meglepő módon Brüsszel Ukrajnának adott igazat. A legmegalázóbb diplomáciai pofont Szlovákia, pontosabban Robert Fico kapta, de az uniós szövetségeseink felől jövő üzenet Magyarországnak is szólt.
Azok nehéz napok voltak a budapesti kormány számára. Pestiesen szólva kanyarban előzve kellett átgondolni az eddig konokul képviselt, szankcióellenes nézeteinket. Mivel kiderült, hogy Trump komoly szerepet szán a szankciók szigorításának Moszkva meggyőzésében, nyelvújításhoz kellett folyamodni. Az európaiak hatástalan háborús szankciói után most megismerhettük a békepárti amerikai szankciókat.
A Trump-féle új világban, úgy tűnik, most egy ideig új szabályok lesznek érvényesek. Míg a nagyok eldöntik, hogy milyen háború, vagy milyen béke vár mindannyiunkra, addig a kicsiknek mihamarabb érdemes elfogadniuk a nekik szánt szerepet és megtanulniuk az igazodás művészetét. Különösen azoknak, akik nagyon kilógnak a sorból.
