Önt választották az év könyvtárosának 2025-ben. Milyen kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki megkapja ezt a címet?
Ezt az elismerést minden évben a Library Journal nevű kiadvány ítéli oda valakinek. Ez egy nagyon fontos könyvtári kiadvány, amelyet – úgy vélem – nem csak Észak-Amerikában, de szerte a világban is olvasnak. A szerkesztőség minden évben kap jelöléseket és ez alapján választanak ki egy személyt, aki az év könyvtárosa lesz. A folyamat részletéről őket kell megkérdezni, de azt hiszem, a könyvtári vezetést, az innovációt és a kreativitást díjazzák, illetve azt, ha a könyvtárak olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek az embereket érintik. Ennek a címnek az odaítélése számomra hihetetlen megtisztelő.
Mik azok az innovációk és pluszszolgáltatások, melyeket a Los Angeles-i közkönyvtár nyújt az olvasóknak?
Egyik csodálatos tulajdonságunk, hogy valóban mindenkit ki tudunk szolgálni; az időseket, a tizenéveseket, az üzletemberek, a bevándorlókat, de még a csecsemőket és kisbabákat is. Mindez lehetővé teszi számunkra, hogy nagyon kreatívak legyünk.
Minden gyermekprogramunkban szerepel például természettudományos, mérnöki, művészeti és matematikai oktatás. Könyvtárainkban úgynevezett alkotótereket (Makerspaces) hoztunk létre, van podcaststúdiónk, foglalkozunk többek között digitális fényképezéssel és 3D-nyomtatással is.
Arról van szó tehát, hogy hozzáférhetővé tesszük mindazokat a technológiákat, melyekhez az emberek otthon vagy az iskolában jellemzően nem férnek hozzá. Központi könyvtárunkban ezen kívül nagyon gazdag történelmi gyűjteményekkel is rendelkezünk. Az Egyesült Államok nyugati részén nekünk van az egyik legnagyobb fényképgyűjteményünk körülbelül 3,5 millió fényképpel.
A kisbabákat miként tudja kiszolgálni a könyvtár?
Van egy „Olvass, babám, olvass” nevű programunk, amelynek köszönhetően tudunk adni nekik egy hátizsákot, benne a baba első könyvével és egy kis babapólóval, amelyen az áll, hogy „Olvass nekem”. Ezt a szegény közösségekben élő újszülötteknek adjuk. Az ötlet lényege, hogy már korán kialakítsunk kapcsolatot a szülővel és a kisbabával. Azt az üzenetet is szeretnénk közvetíteni, hogy milyen fontos, hogy már „egynapos” kortól kezdve olvassunk a gyermekeknek.
A bevándorlókat és a rászorulókat mivel tudják segíteni?
Például mobil Wi-Fi hotspotokat biztosítunk az embereknek, hogy otthon is legyen internet-hozzáférésük, laptopokat adunk kölcsön és természetesen minden könyvtárunkban vannak számítógépek, illetve Wi-Fi hotspotok. Ezt a munkát „digitális méltányosságnak” nevezzük, és úgy terveztük meg, hogy még a legszegényebbek is hozzáférhessenek. Segítünk az új amerikaiaknak is, hogy megtanuljanak angolul, erre különböző nyelvtanulási programjaink vannak.
Számos nyelven, így magyarul is van gyűjteményünk a Központi Könyvtárban (amit szerintem egy kicsit bővíteni kellene), és van egy nemzetközi nyelvi részlegünk is, ahol 75 nyelven érhetők el anyagok.
Aktívan gyűjtünk azon a 14 nyelven, melyeket Los Angelesben a legtöbben beszélnek.
Sikeresek ezek a programok és szolgáltatások?
Azt hiszem, hogy az emberek – nem csak Los Angelesben, hanem az Egyesült Államok és a világ más részein is – felismerték, hogy a könyvtárak róluk szólnak. Persze nagyon büszkék vagyunk a könyvgyűjteményeinkre, de végső soron azért vagyunk, hogy az embereket szolgáljuk, és hogy olyan hely legyünk, ahova ők szívesen járnak. A könyvtárak nem statikus intézmények, amelyek csak könyvgyűjteményeket tárolnak, hanem nagyon is aktívak. Természetesen a hagyományos tevékenységeket is elvégezzük, de rengeteg lehetőség van arra, hogy a könyvtári innovációt összekapcsoljuk a közösségünkben felmerülő problémákkal.
Milyen kihívásokra kell válaszolnia a könyvtárnak a 21. században?
Az egyik fontos kihívás, amelyre válaszolnunk kell, az a finanszírozás kérdése, vagyis az, hogy az innovációt és programokat finanszírozni tudjuk. A könyvtárak megítélése kapcsán sokan még mindig azt gondolják, hogy az egy poros, nem túl sokat használt intézmény, amely ellenáll a technológiának. Azt gondolják, hogy a technológia és a könyvtárak között van egyfajta szakadék, ami természetesen nem igaz, éppen a könyvtárak voltak azok, amik – szinte minden más intézménynél jobban – befogadták a technológiát.
Hogyan tud reagálni aktuális eseményekre egy könyvtár? Mit tud tenni például akkor, amikor tűzvész pusztít Los Angelesben?
Úgy gondolom, hogy amikor nagy dolgok történnek, a könyvtárak reagálnak. Los Angelesben most az egyik kihívás valóban az, hogy a könyvtárak miként tudnak segíteni és szolgáltatásokat nyújtani a tűzvész által érintett embereknek. Mi is megpróbáljuk megtalálni a módját annak, hogy kapcsolatot teremtsünk ezekkel az emberekkel, annak ellenére, hogy az egyik könyvtárunk teljesen megsemmisült. Laptopokat is biztosítunk számukra és más hasonló szolgáltatásokat nyújtunk. Fel kell lépnünk az ilyen helyzetekben, és gondoskodnunk kell arról, hogy mindig relevánsak legyünk, és hogy szolgáltatásainkat a közösség aktuális igényeihez igazítsuk. Fontos és aktuális kihívás még, hogy biztosítsuk az olvasás szabadságát, a szellemi szabadságot, azt szeretnénk, ha a könyvtár sokféle nézetet és perspektívát képviselne. Ez ugyanis a könyvtár szépsége.
Ebben az épületben, ahol most is ülök, vannak olyan könyvek a polcon, amelyek mélyen sértőek számomra, amelyeket nem szeretek, de nem fogom ezeket a könyveket elégetni vagy kidobni. Ott kell lenniük a polcon mások számára. Csak így tanulhatunk.
Úgy gondolom tehát, hogy a szellemi szabadsággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni kell és a mi feladatunk, hogy az embereket tájékoztassuk a szellemi szabadság fontosságáról. Nem azért, mert egyik vagy másik politikai nézetet képviseljük, hanem azért, mert szilárdan hiszünk abban, hogy a könyvtár az gondolatok és a történetek helye.
Van tehát jövője a könyvtáraknak?
Fényes jövője van, csodálatos jövője.
Végezetül: nem lehet szó nélkül elmenni a gyanúsan magyarul csengő neve mellett.
Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy a vezetéknevem Szabo és hogy magyar vagyok. Apám az Egyesült Államok hadseregében, a légierőnél szolgált, anyám Alabamából származott. Én is ott, az alabamai Montgomeryben nőttem fel, ahol nagyon kevés magyar volt. A nagymamám volt az, aki elsősorban magyarul beszélt, angolul csak keveset tudott. Amikor meglátogattam őt Clevelandben, mindig felütöttem a telefonkönyvet, ami ott oldalakon át sorolta Szabókat, és más magyar neveket: Lászlót, Istvánt, Pált. Ez nagyon nagy hatással volt rám. Mindig is kerestem a magyarokat, bárhol is jártam a világban. Voltam Budapesten is, nyilvánvaló okokból ez volt a kedvenc városom, amelyet az európai utazásom során meglátogattam.
Névjegy
John F. Szabo a Los Angeles-i közkönyvtár igazgatója. Idén a Library Journal nevű könyvtárszakmai kiadvány őt választotta az Év Könyvtárosának. A kiadvány kiemeli, hogy bár Szabo nem Los Angelesben született, az innováció és a közösség iránti szeretete révén ezer szállal kötődik a városhoz. A könyvtárigazgató az Egyesült Államokban nőtt fel, pár mondatot azonban a mai napig tud magyarul.
