Az Unió versenyképessége nem az energiaáraktól függ – értettek egyet a lapunk által megkérdezett szakértők, cáfolva a magyar kormánypropaganda utóbbi időszakban hangoztatott egyik legfőbb tételét. Orbán Viktor, Magyarország 2024. második félévi uniós elnökségének hullámán, az EU versenyképességének általa egyre csípősebb kifejezésekkel illetett hanyatlását lényegében kizárólag a magas energiaárakkal magyarázza.
Erre pedig a kormányfő holdudvara csak egy példát hoz fel, mégpedig az európai piaci szintek töredékére rúgó amerikai tőzsdei gázárakat. Ennek elsődleges gyógyírjaként pedig az Oroszországgal szembeni szankciók eltörlését követelik. Mondván, ha a kontinens újból versenyképes árú orosz gázt venne, az energiaköltségek leesnének, így az EU termékei ismét megállnák a helyüket a nemzetközi mezőnyben.
Ezekből az állításokból kettő igaz: az EU világszintű versenyképessége egyrészt tényleg romlik, másrészt az USA belső gázára valóban az európai töredéke, számításunk szerint a szorzó jelenleg négy-ötszörös. A többi nem vagy lényegében nem igaz, a valós tények között ilyen (Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter által olykor még bonyolultabban előadott) összefüggések nem léteznek, ráadásul a szándékolt üzenetbe bele nem illő számos lényeges tényt pedig az elmélet egyszerűen elhallgatja. Az Orbán-kormány propagandájának vágyvezérelt érvrendszere mögött meghúzódó, az EU-elnökség lendülete ellenére mindmáig kudarcos cél pedig a jelek szerint nem más,
mint hogy az Unió minden körülmények között, azonnal törölje el a Putyin-rendszer elleni összes kereskedelmi korlátozást.
Primitívnek, leegyszerűsítőnek és önkényesnek nevezte lapunk megkeresésére az Orbán-kabinet uniós versenyképességgel kapcsolatos elképzeléseit Miklós László energiaipari szakértő, a Mol 2002 és 2010 közötti vállalati kapcsolati igazgatója. Az Egyesült Államok gáza mindig is olcsóbb volt az európainál – fejtette ki. Ennek az volt az oka, hogy az észak-amerikai kontinens belsejében az olajjal együtt felszínre kerülő gázt igény híján sokáig már a kitermelés helyszínén elégették. Most, hogy a vezetékek elértek az óceánok partjáig, nőhet az ár, vagyis csökkenhet a világszintű árkülönbség. Európa pedig energiából mindig is behozatalra szorult. Ezért is egyre erőteljesebbek a hagyományos energiahordozók fokozott kivezetése melletti zöld önellátási törekvések. A magas gázár az európai iparon belül csak néhány ágazatot érint kirívóan - hangsúlyozta a szakértő. Ilyen például a kohászat, a cement- vagy a műtrágyagyártás. Igaz, ezek jellemzően nem az amerikai, hanem az orosz piaccal versenyeznek, amelynek energiaárai belátható ideig úgyis behozhatatlanok. A többi európai iparág, így például a jelentős amerikai kivitelt magáénak mondó járműgyártás energiaigénye pedig nem kirívó. Az energiaárak jelentőségét nem lebecsülve, a versenyképesség fontosabb sarokkövének tartja például az innovációt és a pénzügyi rendszer összehangoltságát. Az energiaárak leszorításának zálogául a magyar kormány által rendszeresen hivatkozott Draghi-jelentés is inkább az európai energiaszállítás így a verseny élénkítését jelöli meg és nem azt, hogy orosz gázt kell venni.
Az Orbán-kormány uniós versenyképesség-javító csomagja kevés kapcsolatot mutat a valós összefüggésekkel és folyamatokkal
– vélekedett lapunk megkeresésére Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője. Számos olyan térség ismert világszerte, de akár Európában is, amely cáfolja a magas energiaárak és a versenyképesség ilyen szoros kapcsolatát. A Távol-Kelet például már fél évszázada cseppfolyósított földgázt (LNG) vesz, és mégsem merülnek fel termékeik kapcsán jelentős versenyképességi problémák. (Megjegyzendő: a távol-keleti gázárak gyakran magasabbak az európaiaknál, de a két görbe legalábbis együtt halad.) A nagyon drágán vásárolt gáz a svájci gazdaságot sem döntötte romokba. Bár a magas energiaár nem lebecsülendő tényező, az Unió versenyképességének fő rákfenéjeként az Erste elemzője – szintén a Draghi-jelentésből idézve - a túlszabályozást és a népszerűtlen termékek előállítását jelölte meg. A hozzáadott érték növelése a magas gázárakat is elbírná – fogalmazott Pletser Tamás.
Más, az Orbán-kormány kedvenc tételéről még sarkosabban fogalmazó forrásaink arra is felhívták a figyelmet,
hogy Brüsszel máig egyáltalán nem tiltja az orosz gáz behozatalát: az EU-tagállamok annyi orosz gázt vesznek, amennyit akarnak.
Ezt a lehetőséget tengeren szállított, orosz LNG vásárlásával több tagállam ki is használja, amely vevőket ezért az orosz gáz mellett harcosan kiálló Orbán-kabinet furamód kétszínűséggel vádol. A kormánypropaganda ama tény felett is átsiklik, hogy a kontinens nagy részének orosz gázvezetékeit a 2022. év végi tél előtt éppenséggel Putyin zárta el, történelmi jelentőségű beszállító-váltásra kényszerítve az EU jó részét. (Igaz, ehhez hozzájárult az oroszokat a németekkel összekötő, Északi Áramlat nevű tenger alatti rendszer négy vezetékéből három rejtélyes felrobbantása is.) Az az érv is fals, hogy az orosz gáz olcsóbb lenne a többinél. Annak ára ugyanis ma már az LNG-hez hasonlóan a tőzsdéhez kötött, vagyis többnyire a többi lehetőség áraiba simul. Ettől még Putyin, bár nem teszi, adhatná olcsóbban a terméket, amiként a többi beszállító is élhetne a lehetőséggel.
Orbánék versenyképesség javító felvetéseit a legszembetűnőbben talán Kína példája cáfolja, amely ország szintén az amerikai belső gázár négy-ötszörösén vásárolja az LNG-t, termékeik versenyképességéhez mégsem fér sok kétség.
A világpiaci gázárak jövőbeni kiegyenlítődését vetíti előre az is, hogy az egyelőre élénkebb kőolajpiacon az amerikai kereskedések csak 5-10 százalékkal olcsóbbak az európaiaknál. Mindemellett az "olcsó" orosz gázbehozatal ellenére a hazai adók és bürokrácia miatt számos magyarországi iparág az unióhoz vagy épp a környező államokhoz viszonyított versenyképtelenségről panaszkodik. Mindezek mégsem kaptak helyet a kormánypropaganda érvrendszerében - jegyezték meg.
Hamis érvek tömkelegével igyekszik sikerként eladni az Orbán-kormány a brüsszeli vereséget753 millió köbméterrel Magyarország vásárolta novemberben a legtöbb orosz gázt az EU-ban