Marokkó;szőnyegszövés;Abra Budapest;Körösényi Bori;

Bizalomból szőtt női szövetség: Körösényi Bori hitet ad a szövőnőknek azzal, hogy megfizeti a munkájukat

A Rákóczi útról bekanyarodva a Nagy Diófa utcába nyomban megérkezünk a hetedik kerületi régi pesti zsidó negyed belső részébe. Az utca 1804-ben Nussbaumgasse névre lett keresztelve, és 1850 óta büszkén viseli a mai magyar nevét. A Klauzál tér felé haladva historizáló bérházak, eklektikus modern lakóházak váltják egymást. Neobarokk homlokzatok, faragott kapuszárnyak, jobb sorsra érdemes, összefestett díszes kapuk előtt haladva nem is gondolnánk, hogy az utcában van egy kis üzlet, ahol az Atlasz-hegység kicsi faluinak gyapjúcsodái, marokkói őslakos asszonyok és lányok kézzel szőtt szőnyegei várják új tulajdonosaikat.

Ez a történet az Atlasz- hegységről és egy picit Budapestről is szól, de mindenképpen nőkről mesél, akik egy számunkra szokatlan világban élnek, más értékrendek mentén, de a saját szabályaik szerint. Egyszer egy magyar lány, Körösényi Bori úgy döntött, hogy Budapest és Marokkó között gyapjúfonalat gombolyít. Létrehoz egy vállalkozást, és elhozza hazánkba azoknak a szőnyegszövő kollektíváknak az alkotásait, amiket egy távoli vidéken a nők ösztönből és ősi szimbólumokból álmodnak meg. Felelős kereskedelmet biztosít számukra, önbizalmat ad nekik, hogy saját keresettel rendelkezzenek.

Távoli utakon, új ösvényen

A Nagy Diófa utca 34. előtt egy furcsa illat megállásra késztetett, valami megmagyarázhatatlan vidéki érzés egy olyan helyről, ahol birkanyájakat őriznek. Abra nevű boltjában Bori várt rám a különleges, messzi tájról iderepített szőnyegek között. A vállalkozás öt évvel ezelőtt Berber Budapest néven indult, de ez a név már nem tükrözi azt az üzleti modellt, ahova azóta fejlődött. A berber szó barbárt jelent, s negatív kicsengése nem is állhatna távolabb Bori hozzáállásától, amely a helyi alkotók felhatalmazásán és tiszteletén alapszik. Az Abra szó egy női név, és a másik jelentése út, ösvény, ami már igen találó a vállalkozás céljait tekintve.

Amikor Bori első gyermeke megszületett, elkezdett érdeklődni a szövés iránt. Korábban elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetemet, majd a elindult a reklám irányába, később gasztro-eseményeket is rendezett, ugyanis imád főzni, szívesen kísérletezik más kultúrák ételeivel. Mégis úgy érezte, nem találta meg a számára megfelelő vállalkozást. Végül beiratkozott a Hagyományok Házába, és két év alatt megtanult szőni, a többi között megismerte a hagyományos, erdélyi festéses alapú szőnyegkészítést, aminek a síkszövéses technika az alapja. Ez hozta számára a felismerést: őt inkább a csomózott, ősi technika vonzza, valamint magával ragadta az a csodálatos mintavilág, amit hosszas keresgélés és kutatás után a marokkói szőnyegekben talált meg.

Először a férjével utazott el Marokkóba, majd az első útból szerelem lett, és egyre többször látogattak el a színes, aromás fűszereiről, erős teáiról és lankás homokdűnéiről ismert országba. A főváros varázsa után hamar a vidék felé vették az útirányt, hátizsákkal, szinte nomád vándorokként keresték fel az Atlasz-hegység eldugott kis falvacskáit.

Bori hamar rájött, hogy a városokban a szőnyegpiacon kapható termékeket úgynevezett middlemen-ek, vagyis áruforgalmi közvetítők tisztességtelen felvásárlások útján értékesítik. Valójában azok a szorgos kézművesek, akik készítik a szőnyegeket, korántsem részesülnek a profitból vagy csak jóval a piaci ár töredékét kapják kézhez. 

Mikor világossá vált előtte ez a kizsákmányoláson alapuló üzleti modell, úgy döntött, más utat választ. Lépésről-lépésre, bizalommal, egy szoros együttműködésen alapuló kapcsolatrendszert alakított ki a szövőnőkkel. Öt éven keresztül járta a falvakat, részt vett a közösségek mindennapi életében. Diót szedett, sáfrányt morzsolt, mint a többiek. Így ismerte meg az eldugott kis falvakban élő nőket, akik a mai napig generációkon keresztül adják át egymásnak az ősi tudást. Miközben patriarchális társadalom jellemzi a marokkói világot, ezeken a helyeken mégis a matriarcha, azaz egy erős nő vezeti az adott családot. Ez a nő minden titkok tudója, ami a szövést illeti, ő ismeri a színkeverés csínját-bínját, az adalékanyagok adagolásának módját.