Heti abszurd: Virágzik a muffinmaffia, megírom

„Hibáztunk” – vallották be a rendőrök a minap, miután nem vették komolyan egy életveszélyben lévő nő feljelentését, és a halála után is mismásoltak. Meggyilkoltak egy segítséget kérő, mégis magára hagyott embert, és ez jóvátehetetlen. A hiba belátása azonban mintha fényt jelentene az alagút végén, mondanánk, de egyelőre csak az alagút kezdett el derengeni. A hosszú és sötét alagút, amiben a rendőrök egymagukban továbbra is nehezen fognak eligazodni.

A biztonság ugyanis nem csak rendvédelmi vagy életvédelmi kérdés. A biztonság nem az erőszaknál, nem a gyilkos indulatnál kezdődik. A biztonság a társadalmi erkölcsnél és a társadalmi szolidaritásnál kezdődik.

Megengedheti-e magának bárki, hogy egy nővel (vagy bárkivel) szemben magasabb rendűnek érezze magát, és a tulajdonának tekintse, uralva a kiszolgáltatottságát? Megengedheti-e magának bárki, hogy a vagyonával és a rangjával (nem is feltétlenül korrupció eszközével) megkörnyékezze az igazságszolgáltatás jelzőrendszerének a jóindulatát, eltompítva az éleslátását?

Nem varrnánk a birodalmi antikormányzás nyakába egy japán származású nő halálát, meg egyáltalán bárkiét, hiszen az Orbán-rezsim kártékonyságának is vannak korlátai (és vannak olyan iparágak, amelyek nem kellően jövedelmezők: a maffiakormányzás még nem lépett a Thompsonok és a levágott lófejek korszakába). A nemzeti halasztástudomány jegyében azért persze jó volna megtudni egyszer, hogy miért haltak meg lakosságarányosan aggasztóan sokan, majdnem 49 ezren a fideszes Covid-kezelés időszakában (és persze jó volna hallani az emberhalál idején zakatoló lélegeztetőgép-panamáról, amelyet idegenbe küldött fürkésző-portyázó strómanok talán kajmán-szigeteki lélerakatait gazdagították). És ha már emberélet: a tizenöt éve (vagy inkább a „haza nem lehet ellenzékben” 2002-es csatakiáltása) óta sistergő gyűlölet és háborúskodás aligha növeli az egészségben leélt évek számát Magyarországon. Ennek belátásához még csak indiai ájurvédaexpert sem kell újévkor, Keralában.