Hugh Thompson (1943–2006), az Egyesült Államok hadseregének pilótája azt a parancsot kapta, hogy helikopteres légi felderítéssel támogassa bajtársait, akik vietnámi gerillák után kutatnak. 1968 tavaszán fordult a kocka a háborúban: az amerikaiak hiába próbálták visszaszerezni a kezdeményezést a Tet-offenzíva, az északi (kommunista) hadsereg és a vele szövetséges déli Nemzeti Felszabadítási Front, a Vietkong támadása után.
Azt a katonák nem tudhatták, hogy győzelmükben már a távozó hadügyminiszter sem hisz. Robert McNamara belátta, hogy a dzsungelháború megnyerhetetlen, de véleményével kisebbségben maradt Washingtonban. Lemondatták. Utolsó kormányülésén az egykori héja könnyek között vágta Johnson elnök képébe:
„Ez az istenverte bombázás nem ér semmit… kib******ul nem értünk el semmit!”
A 23. gyalogsági hadosztály különleges alakulata, a Charlie Company 1968. március 16-án kapta a feladatot, hogy hatoljon be a Dél-kínai-tenger partján May Lai faluba, és semmisítse meg az ott rejtőzködő harcosokat. A lakott területet rózsaszínnel jelezte a térkép, így lett a szlengben Pinkville. Új fiúk voltak. Nemrég érkeztek Indokínába, ellenséget nem láttak, de már 28 társukkal végeztek taposóaknák, robbanó csapdák. Forrt bennük a bosszúvágy.
Az akció előtti eligazításon azt mondták nekik, gyanús „bárki, aki elfut előlünk, elbújik előlünk, vagy ellenségnek látszik”. A gyengébbek kedvéért Ernest Medina százados tovább egyszerűsített: lőjenek mindenre, „ami jár, kúszik vagy hangot ad”. A katonák végre is hajtották a parancsot. Pedig a falura rátörve látniuk kellett, hogy a hírszerzés téved; fegyveresek helyett csak civileket találtak, szegény parasztokat.
Thompson, a huszonnégy éves georgiai önkéntes felülnézetből lett szemtanúja az iszonyatnak. A Charlie Company válogatás nélkül ölt nőket, öregeket, gyerekeket, összesen 504 embert. Ennél is több áldozat lett volna, ha a pilóta közbe nem lép. Leszállt, és utasította helikopterének géppuskását: ha a felszólítás nem segít, akkor nyisson tüzet a katonákra, a sajátjaikra, hogy „az őrület, vagy bárhogyan nevezzük is, véget érjen”.
Sikerült megfékeznie a vérengzést, majd tüstént gépeket kért a sebesültek kimenekítésére. Jelentését azonban eltussolták. A világ csak másfél év múlva, Seymour Hersh oknyomozó újságírótól értesült a tömeggyilkosságról. A felháborodás hatására kelletlenül vádat emeltek 26 katona ellen. Egyetlenegyet ítéltek el: a bizonyítottan 22-szeres gyilkos William Calley hadnagy (1943–2024) életfogytiglant kapott, de Nixon elnök neki is megkegyelmezett.
My Lai után még újabb hét évbe telt, mire a vesztes szuperhatalom feladta a háborút. Hugh Thompson őrnagyként szerelt le, feltáró tanúvallomása miatt halállal fenyegették. Élete vége felé visszatért Vietnámba, hogy találkozzon a túlélőkkel. Végül társaival, Glenn Andreottával és Lawrence Colburnnel együtt megkapta a Soldier’s Medalt (1998). Ez az amerikai hadsereg legmagasabb kitüntetése olyan bátor katonáknak, akik nem az ellenséggel vívott harcban lettek hősök.