Magyarországot soha nem fogja letarolni a mesterséges intelligencia. Nem lesz hozzá türelme. Most ne menjünk bele az eleinte orosz mérőkóddal futó Ügyfélkapu+ problematikájába, se a sok milliárdért fejlesztett államkincstári informatikai rendszerek bizonytalanságába, csak süppedjünk bele kicsit az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) felhőjébe, amit ugyebár azzal vezettek be, hogy „Magyarország egész területén összekapcsolja egymással a kórházi-, a járóbeteg- és a háziorvosi ellátást, a gyógyszertárakat és a lakosságot. Nem kell gyűjtögetni a leleteket.”
A láblógatós felhőélmény azonban gyorsan szertefoszlik, ha rendszeres kórházjáróvá avanzsál az ember. Az ambuláns lapot például nagyon meg kell őrizni – szigorúan papír alapon –, mert a következő kontroll előtti bejelentkezéskor a recepciós cerberuson nincs átjutás enélkül. Gyógytornára se, hetente többször. Ugyanazon kórházon belül.
A papírvilág provinciális füstje akkor csapja meg igazán az embert, ha egy másik intézménybe kanyarodik a betegútja. Hol a beutaló? Hol vannak a korábbi leletek? Zárójelentés? A röntgenfelvételeket nem hozta? Mire idejutunk, már egészen apró az ember és habog, hogy nem adták oda. Kérni kell -szól a dorgálás-, mert így itt is csinálni kell új felvételeket. Nincs benne az EESZT-ben? Hogy lenne, azokat nem teszik fel! Minek is…
Az egészségügyi felhő még inkább megereszkedik, ha egy másik kórház ultrahangos leletéről van szó. Ahhoz már papíros kikérő is kell és CD, amire kiírják, meg időpont, amikor érte mehet az ember, szigorúan kézbe adva, semmi online hablatyolás. Azután meg egy másik időpont a másik helyen, amikor leadhatja és egy harmadik, hogy megmondják a diagnózist. Személyesen.
Megérte az a cirka 5 milliárd, akárki megmondhatja.