Mindenki megnyugodhat, Magyarországnak jó eséllyel egy darabig még nem lesz vége, a sajtónak nem lesz vége, a civil társadalomnak még annyira sem. A füredi frakcióülésről kiszivárgó fenyegetőzések egyszerűen csak annak a jelei, hogy Bindzsisztán vezére pánikol, egyre súlyosabb marhaságokkal próbálja fenntartani mindenhatóságának hitét sleppjében, radikalizálódik, ami minden rendszerválság kísérőjelensége.
A fizikai valóság meg az: Bindzsisztán urának ma már Spanyolországig kell utaznia, hogy a piacon együtt virslizhessen néhány hétköznapi magyarral, mivel egy fővárosi piacon leanyáznák, vagy semmibe vennék. A mostani Fidesz-frakcióülést a Kárpát-medence lőporos hordójának számító Balatonfüreden is olyan biztonsági készültség közepette tartották, mintha a pápa és az izraeli államelnök lett volna hivatalos.
Nem árt tudatosítani: egy ilyen kirakat-keménykedésre van a NER-nek fegyveres apparátusa. Egy nyílt diktatúra üzemeltetésére nincs. A rendszer szétrothadt, haszonélvezői számára egy EU-támogatásból épült 40 centis kilátóból is jól látható az összkép. A NER évekkel ezelőtt elveszítette a rendszer fenntartásának alapjait.
Mindenekelőtt lefulladt a német gazdasági motor, a német nagytőkének egyelőre nincs különösebb szüksége Magyarországra. A német támogatás csökkenése hozta az EU-ban történő, egyre gyorsuló pozícióvesztést: előbb az aduász Néppártból keveredtek ki a nernyikek, mára pedig eljutottunk oda, hogy az európai biztonsági rendszer új kereteit puhatoló megbeszélésekre automatikusan nem hívják el Magyarországot.
Egyelőre úgy fest: nem az EU-nak, hanem a NER-gazdaságnak kampó. Évek óta nincs az a növekedés, ami kitermeli az Orbán-klán parazitokráciájának fenntartásához szükséges évi 4-5 százalékos bővülést. Az EU-s pozícióvesztés hozta magával az uniós források elzáródását, Bindzsisztán meg magától nem szaladt messzire: a keleti nyitás – legújabb művésznevén: interkonnektivitás - délibáb, az akkumulátorgyártás lefulladt, a magyar gazdaságnak már nincs „sztorija”, ami a külföldi befektetőket érdekelné - azon kívül, hogy minden eladó. Bár láthatóan még a dubaji karvalytőke is az első kanyarban feladta.
A magyar miniszterelnök jobb híján Donald Trump választási győzelmét próbálja sajátjaként eladni, ami az amerikai elnök eddigi tevékenységét elnézve nagyjából úgy hangzik: „hurrá, mind meghalunk!”. Az pedig, hogy Németországban a kormányra esélytelen AfD-t tudja felmutatni szövetségesnek, és a Karmelitában ott bazsalyog egy leszbikus szivárványcsaládban élő pártvezérrel – a hanyatló Nyugaton már a nácik is LMBTQ-lobbisták –, az leginkább arról szól, hogy NER zsenije már a lábát nem teheti be a várhatóan a kancellári posztot megkapó német kereszténydemokratákhoz.
Félreértés ne essék: a NER szemétkedni még tud, nyilván lesz, akivel fog is és rengeteg kárt, bosszúságot tud okozni a magyarságnak. A jövőt azonban már felettük, nélkülük írják.
