hazugságok;Gianni Rodari;Jácint úrfi;

Jácint úrfi a füllentők birodalmában

Hallgatom Dömét az egymilliós átlagfizetésről és a gazdasági repülőrajtról, miközben a mélyrepülés épp’ zuhanórepülésbe vált át, és hogy mi győztünk Amerikában, amikor a történelem egyik legnagyobb és leghazugabb kreténje került az eleddig legdemokratikusabb birodalom trónjára, hogy füllentők birodalmát csináljon belőle.

„Amit mondok, színigaz, őfelsége tök kopasz”

A Jézuska tojta nekem egy régi karácsonyon ezt a kedves meseregényt, a meghitt fenyőillatban olvasgattam mézédes ősbiztonságban, a könyv otthonos volt és idealista, de igazi gyerekes és színes ötletekkel teli világot rajzolt benne egy gyermeklelkű humanista, Gianni Rodari. Tökéletes rajzok gazdagították (Raul Verdini), a szép illusztrációk egy gyerekkönyvben életre szóló inspirációt jelentenek.

Csak jóval később értettem meg, miről is van benne szó.

Hogy az, ahogyan Jácint úrfi a hangjával lerombolja a füllentők birodalmát („Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták”), hogy ez forradalom. Jácint úrfi fellázítja a népet a hazugság birodalma és a főhazug, az országot vezető Döme király ellen, akinek még a narancsszínű parókái is hazugságok, ugyanis tök kopasz, de hát nem tud mást, csak hazudni és ezt törvényerőre emeli. A füllentők birodalmában mindig, mindent hazugságokkal fejeztek ki, aki véletlenül elszólta magát, és igazat szólt, erőszakkal diliházba csukták. Jácint segítői Sántácska, a vörös krétamacska, akit egy kislány rajzolt a falra, akit félbeszakítottak, ezért Sántácskának csak három lába van, és, mivel iskolai krétamacska, művelt, beszélő cica. Ilyen lázító graffitiket firkál a falra, hogy „Amit mondok, színigaz: Döme király tök kopasz”. Ilyenkor kicsit kopik a krétalába, de majd Banánka rajzol újat neki, mert Banánka meg annyira jó festő, hogy amit lefest, az rögtön életre kel, s amikor nem hajlandó fegyvereket rajzolni Döme királyi hadseregének, lesittelik. Ennek a csodacsapatnak az élén csinál forradalmat Jácint úrfi a hazugság birodalmában.

Gianni Rodari meseregényében Jácint úrfi fellázítja a népet a hazugság birodalma és a főhazug, az országot vezető Döme király ellen

Ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának kell nevezni, míg az élelmiszerboltban papírt és tintát lehet kapni, a kutyát pedig macskának hívják és nyávogni kénytelen, míg a cicáknak ugatniuk kell. Aztán azt is hazudta a választópolgároknak például, hogy nem üldözték el a CEU-t, holott törvényt is módosítottak, hogy megtehessék; aztán azt üzente két magánrepülőzés között Hatvanpusztáról (ahol a szokott jó ízlés jegyében felhúzatott egy parvenue parasztverszájt, Chateau de Mucsa), hogy alig van megtakarítása; vagy hogy a Fideszemeszempé függesztette fel a tagságát Néppártban, noha az EPP választmánya döntött a felfüggesztésről; meg hogy Európában be van tiltva, hogy egy ország nyíltan kereszténynek vallja magát; vagy hogy a földek a nagyoktól a kicsikhez kerültek, pont az ellenkezője történt – szóval ilyeneket füllent Döme szakmányba, mindig hazudik. Sohasem hazudtam a választópolgároknak, hazudja Döme végül. (A 444 többször összegyűjtötte Döme legégbekiáltóbb hazugságait, legutóbb 2021-ben kétszázat, de Herczeg Márk kolléga megfogalmazása szerint a magyar kormányfő nem százszámra, hanem ezerszámra bizonyíthatóan tudatosan hazudik a választóknak; azt hiszi, ez a politika). Jácint úrfi története is ezért jutott az eszembe: hallgatván Dömét az egymilliós átlagfizetésről és a gazdasági repülőrajtról, miközben a mélyrepülés épp’ zuhanórepülésbe vált át, és hogy mi győztünk Amerikában, amikor a történelem egyik legnagyobb és leghazugabb kreténje került az eleddig legdemokratikusabb birodalom trónjára, hogy füllentők birodalmát csináljon belőle.

Csakhogy jön Jácint úrfi és a hangjával lerombolja a palotát és az egész szahart, Döme a folyóba dobálja egy bőröndből a mindenféle színű parókáit; isten veletek, kis hazugok, szipogja. Aztán megértettem, hogy Döme miért kopasz: a Duce is az volt és a mi kis bőrfejű gnómunk, Rákosi elvtárs is. Robin Hood ’62-ben költözött be a magyar lakásokba, a harisnyanadrágos makk felső Tell Vilmos (copyright Retro évek, Széky János leleménye) is 1963-ban lődözte a kisfia fejéről fekete-fehérben az almát, és Jácint úrfi is ekkor jelent meg, konszolidációt hullámzott a drága Balaton. Jácint, Tell és Robin jó elvtársak voltak, baloldali üzenetet közvetítettek, mint a hagyományos elitek ellen fellépő, szegény sorsú zendülő, forradalmi hősök (Széky elmondása szerint a Robin Hood készítésében olyan forgatókönyvírók is részt vettek, akiket kommunistagyanú miatt feketelistára tettek Hollywoodban).

Nem akármilyen eredmény született a tavaly nyári önkormányzati választáson a román határ mellett található viharsarki kisvárosban, Eleken. A polgármesterrel együtt hétfős képviselő-testületben mindenki a kormánypárt képviselője. A függetlenből fideszessé vált polgármester háromnegyedes arányú győzelme önmagáért beszél. Mi állhat a történetsor mögött, hogyan jutottak el idáig a választók?