Az áldóját!

Van egy félperiferikus kis hátsó udvara Európának, amely szintén önerőből ment házhoz a lószerszámért és űzte ki a legszorgalmasabb és legtehetségesebb kisebbségeit. Na kire gondolt a költő? 

Cipolla

Ahhoz, hogy Cipolla pont a valóság ellenkezőjét hitesse el a publikummal, kell a megfelelő publikum; durvára kettőn áll a vásár, Cipolla a kellően kretén közönség nélkül annyit érne, mint az eperszem.

Miért igyunk bort?

Figyelem, a tokaji aszú íze a világ legjobb íze és máshol nem leled fel, csak a Tokajban.

Valami Ausztria

Rémálmomban úgy láttam, hogy a zsarnokságok állandó újraképződésének paradigmái kicsit hasonlóak a kies Oroszország és a Kárpát-Duna-Nagyhaza sztyeppéin és pusztáin.

Másik Magyarország 1. (utó pia)

Azt álmodtam, hogy van egy másik Magyarország, ahol az emberek mosolyogva ülnek a metrón, derűsen és kíváncsian néznek a többiekre, a boltban szinte kínosan kedves hölgyek és urak igyekeznek segíteni így a karácsonyi vásár idején.

Tompa Imre: Szavazz rám!

Tompa Imre: Pétishow

Az egyik első áldozat, akinél fehéren-feketén lehetett látni, hogy a főminiszter démoni módon nem elégszik meg az ellenfél eltávolításával, hanem addig megy, amíg fel nem égeti az ellenségnek tartott személy addig elért/felépített eredményeit, tekintet nélkül arra, hogy ez a bosszúhadjárat mennyi kárt okoz, Ángyán József volt. 

Tompa Imre: Ne láss, csak nézz

Sajtszabadság

Tompa Imre: CÖF, CÖF, CÖF

Én mondjuk maximum konfekcióban nyomulok a Békemeneten a hátsó sorokban, mert a frontvonalban, az első sorban joggal törnek előre hazánk krémjének legragyogóbb elméi, akiknek lángoló tekintete úgy ragyog, mint a gyémántok Rogán Cili Birkin-táskáján. 

Tompa Imre: Jó kis borcikk

A jó borcikk nem csak a borról szól, sőt. 

Tompa Imre: Luxizás

Ha volna ilyen, hogy az Év Legundorítóbb Kifejezéseinek Versenye, tuti, hogy a luxizás vita nélkül vinné el a pálmát a repülőrajt és Menczer Tamás előtt.

Tompa Imre: A bűzös város

Ugye Budapest szép. Volt.

Tompa Imre: Dzsentriburger

„Ami magyar, az csak jó lehet” – ez a vitatható szlogen magába sűrít egy olyanféle önáltató önképet, amit sokan vallanak ebben a kis Kánaánban, mely most süllyed a kulába, a legmélyebb hullámvölgyeket idéző veszedelmes káoszba.

I Love America

Most úgy néz ki, hogy mindennek vége, megrendült a rendíthetetlennek hitt Amerika-kép, és nem tudni, lesz-e elég ereje a társadalomnak kivédeni a fasizálódást.

Pusztaóvszer

Agyfasz.

Tompa Imre: A háromszögletű kalap

Most, hogy komposztországot mindig száját nyalogató kiskirálya (ennek okait inkább hagyjuk) végleg le akarja horgonyozni a kegyetlen keleti pampákon, felemlítem egy fejfedő esetét, amely jelképezte mintegy azt az occidentális Európát, ahová mindig vágyakozott e bokrétaország népének jó része, nem a zöme, a zömének láthatóan bejön a muzsik-muzsika, a szabadság helyett a szolgaság birodalma.

Pukk és fuck

Vannak ilyen masszív, kiirthatatlan, súlyos tévedések, mint Puck esete.

Tompa Imre: Go East

Érdekes izébe botlottam mézkutató légi útjaim során.

Mr. Szotyi mit fog csinálni, ha megbukik?

A teljesen esélytelennek tűnő pártokra leadott listás szavazatok biztosan nem járulnak hozzá az ellenzéki mandátumok számának növeléséhez.

Tompa Imre: Lehetett volna

Mintha elszaporodtak volna az ufóhívők ebben a kellemes atmoszférában

Spöttle is arról híres, hogy ufóhívő.

Tompa Imre: Bunkokrácia

Hankiss Elemér már vagy 40 éve szóvá tette, hogy míg a magas kultúrában nagyhatalom vagyunk, a hétköznapi kultúránk csődtömeg, és már akkor azt mondta, hogy a leszakadás a mindennapi kultúrában akkora, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés egészének kerékkötőjévé válik. 

A fölösleges dolgok szépsége

Szép ez a német nyelv, kár, hogy nem Obersturmbannführerkrapfennek hívják a Schlutzkrapfent

Nem azt mondták, Viki!

Megszoktuk, hogy hazudtok reggel, hazudtok éjjel, hazudtok minden hullámhosszon, de nem ezt hányjuk a szemedre.

Mindig más a hibás, sohasem mink

Mindig adódik vagy csinálunk egy aktuális zsidót, migránsot, most éppen az ukránt, ami azért különösen rokokó, mert egy megtámadott és megerőszakolt népről van szó, ugye. 

Tompa Imre: Különös folyadék a vér

Bámulatos napokat élünk, mint egy összeomló elmegyógyintézet végnapjai, kiguvadt hülyék évadja – az alábbiakban néhány kis színes ebből a kissé nyomasztó karneválból. 

Tompa Imre: Kátyúban

Az alábbi textust jórészt loptam. Midőn először olvastam 12 éve, megálltam a növésben. Így fog járni a nyájas olvasó is valszeg, kevesebb új ruhát kell venni.

Gyere, Teri, gyere, Feri, vár reád a periferi

Örülök, hogy nem most vagyok fiatal, mondja Goethe valahol. Megint minden egész eltörött, e fejlemények szükség- és végzetszerű okairól szól az alábbi szerény izé.

Tompa Imre: Adolf Hitler Hauptbahnhof