Nem lehet magyar diót kapni a magyarországi boltokban és a piacokon, és ami rosszabb, hogy ez egyáltalán nem meglepő, a Fruitveb, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet tájékoztatása szerint az utóbbi években rendre előfordul. A magyar áru pótlására jellemzően Ukrajnából, kisebb részben Romániából érkezik dióbél. A minőségük viszont nagyon problémás, van, hogy fél kilogrammon belül mennyei ízű, de drámaian rossz élményt nyújtó is akad. Az áruk ezért jóval alacsonyabb is a hazainál. Miközben az I. osztályú magyar termés kilogrammja 3200-3600 forint között mozgott a nagybani piacon, a kiskereskedőknél pedig 4000-4500 forintot kellett fizetni érte, addig az ukrán dió ára 2000-2500 forint között mozog a boltokban, ugyanekkora kiszerelésben. A megelőző évek termelői árzuhanása után, az elmúlt évben egyébként 20-40 százalékkal emelkedett az ár. Természetesen közben a termesztés költségei is nőttek, vagyis a jövedelmezőség szintje nem, vagy alig javult.
A magyar dióbél október-novemberben jelenik meg a piacon és ma már jellemzően január közepéig, február elejéig tart ki. A Fruitveb tájékoztatása szerint a termés jellemzően arra elég, hogy az ünnepi igényeket fedezze. Egyébként héjas dióból a leszedett mennyiség éves szinten 7,5-12 ezer tonna között ingadozik.
Hogy problémák vannak az ellátással, azért is érdekes, mert - ahogy a szakmai szervezet részéről rámutattak - a dió hazai termőterülete, ami most mintegy 9 ezer hektárra tehető, 5-10 év alatt csaknem a duplájára ugrott. Szerintük a növekedés fő oka hogy a jelenlegi ültetvényfelület körülbelül felének (4-5 ezer hektár) létrehozását elsődlegesen a támogatások motiválták. Ennek következménye viszont az, hogy a profin művelt és öntözött ültetvények nagysága elmarad az előbb említettől. A profi vagy jó színvonalú dióbirtokok nagysága jó ha a 3-4 ezer hektár. Így aztán az sem mondható meglepőnek, hogy a hazai átlaghozam jellemzően a hektáronkénti egy tonnától is elmarad, holott megfelelő termelés mellett ennek 3 tonna környékén kellene lennie. Ilyen diósokat azonban itthon szinte két kezén meg tudna számolni az ember – hangoztatták szervezet szakemberei. Végeredményben a hirtelen megugró hazai termőterület ellenére az évente betakarított termés mennyisége nem növekedett, hanem a jelzett szinten beragadt. Ráadásul az utóbbi években klímaváltozás, illetve a káros időjárási hatások felszaporodása is egyre inkább tizedeli a termést.
A termelés felfuttatásában pedig lenne lehetőség. A magyar héjas gyümölcs ugyanis éppen akkor tudna megjelenni az európai piacon, amikor egyébként ott hiány mutatkozik. A chilei dió elfogy, a kaliforniai áru még nem érkezik meg, s a francia dió sem kapható még, vagyis éppen piaci rés van. Ilyenkor egészen jó el lehetne adni Németországba, Ausztriába és Olaszországba a magyar diót. Ezt is azonban csak a megfelelően gazdálkodók és megfelelő logisztikai és kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező érdemi gazdaságok tudják megtenni. Exportra a magas minőségi elvárások miatt csak nekik van esélyük – mondták a Fruitvebnél.
A származási országot fel kell tüntetni
A diók, diófélék és szárított gyümölcsök esetében január 1-től fel kell tüntetni a származási országot – hívták fel a figyelmet a FruitVebnél. A friss gyümölcsöknél és zöldségeknél ez már régóta elvárás, a diót ez a változás csak most érte el. Az előírás az Eurostat adatai alapján legnagyobb értékben forgalmazott termékeket érinti: például dió, mogyoró, mandula, gesztenye, pisztácia, szárított citrusfélék, aszalt szilva, egyes keverékek. A származási ország teljes nevét a csomagolás egyik oldalán jól látható helyen, olvashatóan és kitörölhetetlenül szükséges feltüntetni – jelezték. Fontos, hogy ez a távértékesítésre, vagyis a webshopokban vett árura is vonatkozik.
