Marcel Proust művére szakértők és rajongók egyaránt hajlamosak mindenféle nagy szót használni, nem véletlenül: A maga háromezer oldalával, hét kötetével a francia író regényfolyama valóban grandiózus, sokak szerint a XX. század egyik legjelentősebb alkotása. Proust kétségkívül a világirodalom kivételes szókincsű szerzője, akit részben éles szemű megfigyelő képessége, az a fajta különös érzékenység, ahogyan a körülötte lévő világot, embereket, tárgyakat és hétköznapi történéseket képes leírni teszi nem mindennapivá.
Jancsó Júlia, a művek fordítója és a magyar Proust hang egyik megteremtője (a korábbi kiadásokat fordító Gyergyai Albert mellett) így fogalmazott a könyvbemutatón: – Kevés olyan dolog van, amiről Proustnak ne lett volna gondolata. Olyan mély érzelmi világot oszt meg az olvasóval, mely csupán néhány írónak adatott meg. Nem csodálkozhatunk, hogy mennyi különböző műfajban alkotó, nagy író is így emlékezett meg róla: attól kezdve, hogy találkoztak vele az ő saját írói világuk is megváltozott. Proust ugyanis többek között olyan nagy írókra volt hatással, mint Virginia Woolf, Jack Kerouac, Samuel Beckett vagy épp Murakami Haruki. Bár a cím, Az eltűnt idő nyomában kissé csalóka: a mű egyben egy művészi hivatás története is: – Egyes kritikusok úgy fogalmaznak erről szól a könyv: Marcel író lesz. Bár lássuk be, ez a három szó elég szűkszavú megfogalmazása egy háromezer oldalas regényfolyamnak, de valóban erről van szó - emelte ki a könyvbemutatón a kötet jegyzetanyagát és az utószót író Karafiáth Judit irodalomtörténész.
Ahogyan azt az eseményen a kiadó vezetőjétől és Szabó Marcell mellett a könyv egyik szerkesztőjétől, Miklós Tamástól megtudtuk, három évtizedes munka zárul le azzal, hogy egységes kiadásban, végre magyarul is megjelenhet Proust irodalmi kolosszusa: még nem is létezett a kiadó, amikor a fordítóval, Jancsó Júliával régi barátokként már az egyetemen tervezték a kötetek teljes fordítását: – Csak röpke 30 évre volt ehhez szükség - jegyezte meg Miklós Tamás. Ennek az évtizedes munkának a lezárásáról és Proust művészetéről így fogalmazott: – Hogyan lehetne összefoglalni, mi is ez a mű? Ez körülbelül annyira értelmes kérdés, minthogy hogyan lehetne összefoglalni az európai festészetet: Van háromféle kép, az egyiken egy ember széttárja a kezét, a másik típuson egy nő tart egy kisgyereket és a harmadikon meg van pár körte és néhány alma. Az a helyzet, hogy mi lubickolunk ezekben a szövegekben és ebből a lubickolásból kimenni a szárazra most nagyon hűvös érzés.
Infó: Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában I-VII. Atlantisz Kiadó, 2024.
