Úgy tetszik, a Donald Trump keltette illiberális hullám elérte a liberális értelmiség felsőbb köreit is, miután Európa kezd elgondolkodni, ki fogja átvenni Amerika helyét a földrészen.
„Noha bárki, akinek van szeme, láthatta, hogy efelé haladunk, Donald Trump legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati liberális demokrácia és az autoriter hatalmak közötti globális harc kellős közepén vagyunk, és ebben a harcban az Egyesült Államok éppen oldalt váltott, és csatlakozott az autoriter táborhoz” – írta múlt heti elemzésében Francis Fukuyama a Trump-féle világrendváltásról. A liberális demokráciák egyik legismertebb politikai filozófusa – akinek hidegháború utáni prognózisát a Nyugat győzelméről és a történelem végéről úgy idézik illiberális ellenfelei, mint ami megbukott – elképesztőnek minősítette Trump szavait: az amerikai elnök jelenleg ott tart, hogy Ukrajna kezdte a háborút, mert nem hódolt be preventíve az orosz területi igényeknek; Ukrajna diktatúra, és bűnös, amiért ellenáll az orosz agressziónak.
Ukrajna ugyan egy fiatal, törékeny és messze nem tökéletes demokrácia, de szabadon lehetett kritizálni az elnököt, és le lehetett váltani a hatalmat – szemben Oroszországgal, ami ismét totalitárius diktatúrává vált. Egy amerikai-orosz egyezségen alapuló tűzszünet Fukuyama szerint nem hozhat tartós békét: „Az oroszok újra felfegyverkeznek és újraindítják a háborút, amint ismét felszerelték magukat. Nincs okuk a tűzszüneti vonalak tiszteletben tartására, a megfelelő időben vissza akarják majd szerezni Ukrajnát.” A filozófus szerint a Kreml eközben újabb fenyegetésekkel fogja támadni Grúziát, Moldovát, a balti államokat és Lengyelországot is. Fukuyama abban sem hisz, hogy az amerikai pálfordulást magyarázná, hogy Washington a Távol-Keletre akar koncentrálni. Ha Kína blokád alá vonná vagy invázióval fenyegetné Tajvant, Trump ugyanúgy tárgyalni kezdene Hszi Csin-pinggel, mint most Putyinnal, gyakorlatilag átadná Kínának az irányítást a sziget felett, majd azzal dicsekedne, hogy elkerülte a háborút. A lényeg, hogy az Egyesült Államok Trump alatt nem az izolacionizmust választja, hanem „aktívan csatlakozik a tekintélyelvű táborhoz, támogatja a világ jobboldali autoriterjeit Putyintól Orbán Viktoron és (a salvadori) Nayib Bukelén át Narendra Modiig”. Ezek a külpolitikai lépések teljesen konzisztensek a Trump-kormányzat jogállamiság elleni támadásaival odahaza, a végrehajtó hatalom megerősítésével, valamint a fékek és ellensúlyok gyengítésével minden lehetséges ponton. „Ne mondják nekem, hogy az amerikaiak tavaly novemberben egy ilyen világra vagy egy ilyen országra szavaztak. Nem figyeltek oda, és most fel kell készülniük rá, hogy saját országuk és világuk a felismerhetetlenségig megváltozik” – zárta értékelését Fukuyama.
Az Európai Unió remélt megerősödésén túl, ezek a közvetlen politikai következményei Trump fellépésének. De tudja valaki, milyen hosszabb távú kulturális hatása lesz ennek egész agyrémnek?