A Rákosi-korszakot a képregénykultúra is megszenvedte: a forradalom előtti években tiltott volt minden nyugatról jövő „imperialista vívmány”. De nemcsak az amerikai szuperhősképregények voltak tiltólistán, a magyar olvasóknak ismertebb, az ötvenes évek elején megjelenő Charles M. Schulz Snoopyja is. Georges Remi „Hergé” TinTin kalandjai című képregényfolyama sem ment át a pártkatonák szűrőjén, igaz, a történet antikommunista jellege miatt ez nem meglepetés.
Az 1957-es év jelentette a fordulatot: ekkor kapott nagyobb szabadságot a szórakoztató irodalom. (A Füles, a Pajtás mellett több lap közölt folytatásos képregényeket, köztük a Népszava is.)
Ennek egyik vezéralakja Cs. Horváth Tibor volt, aki az irodalmi adaptációkra erősített rá: hitt benne, hogy a képregény remek népszerűsítő eszköze lehet a magaskultúrának.
– Van Magyarországon egy öröksége az adaptációs képregényeknek: az irodalom az első, a képregény a második (vagy inkább sokadik) a temérdek adaptáció miatt, és csak értelmezi az irodalmat. De ma a kereslet szempontjából legerősebb célközönség (a tizenévesektől a negyvenes korosztályig) már nem érzi ezt a „terhet”. Az a probléma inkább, hogy arányaiban eleve kevesen vesznek könyvet Magyarországon, és aki olvas, az irodalmat olvas, a többség nem nyitott a képregényekre. Hiába hangsúlyozzuk, hogy a képregény sokféle műfajt felvonultat, ha az elitkultúra és a popkultúra között még mindig húzódik egy szakadék. Sok kísérlet történik arra, hogy ez az elzárkózás a vizualitástól változzon, de nem segít az sem, hogy szegényes itthon a vizuális oktatás – emelte ki Szép Eszter képregénykutató. Ennek egyik kulcsmozzanata volt, hogy 2024-től a film- és médiaismeret mellett a művészettörténetet is kivezették a Nemzeti Alaptantervből.
A rendszerváltást követően a magyarországi képregényfogyasztásnak első körben igazán jót az internet széles körű elérése tett, ami felgyorsította a terjesztést és a beszerzést is a 2000-es évektől. Ekkor, épp húsz éve, 2005 februárjában meg is alakult a Magyar Képregény Szövetség (akkor még Magyar Képregénykiadók Szövetsége néven), majd pár hónapra rá sor került az első magyar képregényfesztiválra is. A rendszerváltást követő második dömping a 2010-es években következett, amikor Hollywood ontotta magából a Marvel és a DC szuperhősfilmeket. (A Marvel képregények kiadása 2018 óta minden évben rekordot dönt a Magyar Képregény Szövetség tagja, Bayer Antal adatai szerint: akkor 66, 2024-ben már 146 kiadvány jelent meg.) De a fogyasztók közel sem kizárólag ezt keresik már: – Magyarországon a szuperhősképregények uralják a piacot, de mellettük akad minden más. Lassan, de bővül a kereslet. Népszerűek a gyerekképregények, van nagyon sok jó krimi képregény, ott van az emberiség történetét elmesélő Sapiens, vagy a Netflix-sorozatnak köszönhetően népszerűvé vált Heartstopper is.– Utóbbi a magyar kormány „gyermekvédelmi könyvfóliájával” kapott némi reklámot.
Infó
20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, május 7-11. A fesztivál fő eseményének helyszíne: ELTE, Gömb Aula
A különböző műfajok gyors terjedésének a magyar fogyasztói szokások is gátat szabnak azonban Szép Eszter szerint: – Jellemző a hazai olvasókra, hogy beállnak egy-egy stílusra, míg más egy kiadóhoz hű, van, aki a szuperhősöknél marad, és van, aki kizárólag az úgynevezett rizográf nyomtatásos képregényeket veszi. (A rizográf nyomtatás a szitanyomás és a digitális fénymásolás keresztezéséből született.) Az olvasókat nehéz kimozdítani ebből, de a kiadók próbálkoznak – teszi hozzá a képregényszakértő.
Szép Eszter megjegyzi: ugyanakkor biztató a tavalyi rekordközeli megjelenés, amihez a „kisebb” alkotók is hozzájárultak, akik még nem jutottak el a könyvesboltok polcaira. – A képregények közül csak egy töredék az, ami könyvként könyvesboltba, vagy újságként újságoshoz kerül. Ha bemegyünk egy nagyobb könyváruházba, van ott sokféle, Batman kalandjai mellett például Arvo Pärt zeneszerző élete is olvasható képregényformátumban, de a „kicsik” ettől még itt nem látszódnak. A képregénykiadásban ugyanis gyakoriak a szerzői kiadások, amikor csekély számban, például száz példányos mennyiségben adják ki a műveiket. Ennek nagyon nehéz láthatóságot adni, kevés erre a terep különböző képregényes vagy akár művészeti vásárokon.
