Akadémikusok perlik az MTA-t az ingatlanvagyon eladása miatt

Számos formai hiba előzte meg a Magyar Tudományos Akadémia tavaly decemberi rendkívüli közgyűlésén született sorsdöntő határozatokat Radnóti Sándor esztéta, filozófus és Vörös Imre jogtudós akadémikusok szerint. A közgyűlésen szűk többséggel, 53-41 százalék arányban született meg az a döntés, amelynek értelmében az MTA 80 milliárd forintos vételárért cserébe eladja az államnak a tőle 2019-ben elszakított kutatóhálózat (mai nevén HUN-REN) által használt ingatlanokat.

Mint azt a perelő akadémikusok és a kutatóhálózati dolgozókat tömörítő egyesület, az ADF jogi szakértője Bán-Forgács Nóra pénteki sajtótájékoztatójukon ismertették: a határozat meghozatalára az MTA ügyrendjét megsértve úgy került sor, hogy  az egyik legfontosabb írásos előterjesztést, a 2022-ben készült értékbecslést – amely az érintett ingatlanok értékét 130 milliárd forintban határozta meg – a közgyűlés tagjainak nem küldték meg. Mint azt Radnóti Sándor elmondta, a közgyűlésen arról is döntés született: felhívják az Országgyűlést, hogy a HUN-REN kutatóhálózatról tervezett törvény hatálybalépését egy évvel halasszák el, a törvényjavaslatot pedig bocsássák társadalmi vitára. Úgy gondolják, hogy a másik határozat, amelyben a közgyűlés felhatalmazta az MTA elnökét az adásvételhez szükséges dokumentumok aláírására, csak ezzel a másik, halasztást kérővel együtt értelmezhető és hajtható végre. Ez a halasztás azonban nem történt meg, az új HUN-REN törvényt nem sokkal az akadémia ingatlanokra vonatkozó döntése után elfogadták, és április 1-jén életbe is fog lépni. „A társadalmi vita lehetővé tette volna azt, hogy a tökéletesen bizonytalan értékbecslésekkel szemben egy komoly, megbízható is elkészüljön. Megengedte volna azt is, hogy az állam részéről komoly garanciák legyenek arra nézve, hogy ezt a pénzt meg is kapja az Akadémia” – tette hozzá Radnóti Sándor. A felperesek kifogásolják, hogy mivel a 2022-ben készült értékbecslést a közgyűlési tagok nem kapták meg, így nem is hozhattak megfontolt döntést. Ráadásul az infláció miatt ez az értékbecslés ma már csak hozzávetőleges tájékoztatásnak tekinthető. Emellett az MTA vagyongazdálkodási szabályzata szerint 1 milliárd forint feletti értékű ingatlan értékesítése esetén három értékbecslést kell beszerezni, de ez sem történt meg. Az állam számára az ingatlanok mellett „ajándékként” átadott ingóságokról pedig nemhogy értékbecslés, még leltár sem készült.

Ezekre az indokokra hivatkozva kérték a bíróságot, hogy semmisítsék meg az MTA közgyűlésének határozatát annak érdekében, hogy az ingatlanokat a per jogerős befejezéséig ne lehessen elidegeníteni. Az ingatlanok eladását ugyanis az MTA többek között azzal indokolta, az új HUN-REN törvény garanciát vállal arra, hogy azok a kutatóhálózathoz kerülnek, és továbbra is az intézetek használhatják tudományos célra. De az ADF jogi szakértője szerint valójában nincs arra garancia, hogy ezeket az ingatlanokat nem fogják értékesíteni, mivel ez egy magánjogi adásvételi szerződés az MTA és az állam között. „Olyat még nem látott a világ, hogy a vevő ne rendelkezhetne szabadon azzal, amit megvett. Mindegy, hogy mit írnak bele a határozatba, abban a pillanatban, hogyha a magyar állam a vevő pozíciójába kerül és tulajdonjogot szerez, azt csinál ezzel a tulajdonával, amit akar” – mondta Bán-Forgács Nóra, aki szerint ez a látszólagos garancia ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy megtévessze a nem jogvégzett akadémikusokat és közgyűlési szavazókat. Arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte az intézetekben dolgozó kutatókat eszközként használták az MTA megzsarolására. Hiszen valójában semmi összefüggés nincsen a kutatóhálózat finanszírozása és az ingatlanok átadása között. Abból, hogy az állam kifizet 80 milliárdot az MTA-nak, nem következik, hogy bőkezűbben fogja dotálni az intézeteket és az azokban dolgozókat. „Ha elidegeníti az MTA vagyont, ha nem, a finanszírozási helyzetét ezeknek a hálózatoknak stabilizálni kell egy magára adó kormánynak, ha komolyan veszi azt, hogy nemzeti kutatást szeretne” – tette hozzá Bán-Forgács Nóra.

Vörös Imre arról beszélt, a 49 eladott ingatlan nemzeti vagyon, Széchenyi és Vigyázó Ferenc hagyománya, hagyatéka, a magyar tudomány függetlenségének a garanciája. Nem érti, ha valóban a HUN-REN intézeteinek akarja adni az ingatlanokat az állam, akkor miért veszi meg őket előtte, vagyis az adásvétel miért nem a kutatóhálózat és az MTA között zajlik le. Arra utalt, hogy az állam bizonyára értékesíteni akarja a vagyon egy részét, később pedig akár maga a HUN-REN is megteheti ezt, vagyis félő, hogy a kutatóintézetek végül csak az így kétszeresen „kimazsolázott” ingatlanokban működhetnek majd.

Radnóti Sándor a Népszava kérdésére azt mondta, az lenne a kívánatos, ha visszaállna az eredeti állapot, vagyis a kutatóintézetek visszakerülnének az MTA-hoz, ez azonban ennek a jogi eljárásnak nem tárgya. A perrel időt tudnak nyerni, és elképzelhetőnek tartja, hogy 1-2 év alatt úgy változik a politikai klíma, hogy reális cél lehet, ami ma még valószínűtlennek tűnik.