közösségi fotólabor;analóg fényképezés;

R6 közösségi fotólabor: találkozási pont az analóg világban

Az újlipótvárosi Katona József utca 39.-ben egy új, az időtlenséget megragadó műhely bontogatja szárnyait. Az R6 Lab megálmodója Erhart Kornél, akinek régóta dédelgetett álma volt, hogy létrehoz egy professzionális közösségi analóg fotólabort. Az informatikus végzettségű fiatalember csillogó szemmel mesélte el a Visszhangnak ennek a több mint 25 éves történetnek az apróbb mozzanatait, miközben a közösségi fotólabor első bejárásán részt vettünk.

Egy kék vasajtó, pár lépcső lefelé, és jobbra tartva máris a fotólaborba jutunk, ahol még érezni lehet a frissen csiszolt fa illatát. Különleges, két helyszínes laborba jutunk, ami nem jöhetett volna létre, ha Kornélnak nincsenek barátai, kedves ismerősei, akik idejüket, energiájukat, ötletei­ket adták a kezdeményezéshez.

A kivitelezést Kornél néhány barátja, a FractalHome ezermesterei végezték. A fotólabor működésének kulcsa és egyben legkülönlegesebb belsőépítészeti eleme a fénycsapda, amely az előhívó szoba és a nagyítóterem között áll. Kornél a szakirodalmi olvasmányai alapján skiccelte fel, hegesztett vázas szerkezete a FractalHome csapat nagy büszkesége.

– Láttál már fénycsapdát? – szegezi nekem hirtelen a kérdést Kornél.

– Még nem. De szívesen megnézem, megmutatod? – álltam bátran a kihívás elé.

Kornél tett két lépést, elhúzott egy fekete bársonnyal bevont, harmonikaszerűen kialakított ajtót, lekapcsolta a belső térben a fényeket.

– Gyere ide, lépj be bátran! – mutatta az irányt.Kíváncsian követtem, és pár lépés múlva vaksötétben találtam magam. Ekkor Kornél felkapcsolta a nagyítóterem piros világítását, és máris meglepődve tapasztaltam, hogy egy lépésre voltam csupán, mégsem mertem továbblépni a sötétségben. Engem teljesen meggyőzött ez a mutatvány arról, hogy olykor bőven elég egy fekete harmonikaajtó a csodához.

A nagyító beköltözése

Kornél huszonöt éves volt, amikor ajándékba kapott egy hagyományos fényképezőgépet. Vett egy tekercs filmet, portrékat, hangulatképeket készített, beszkennelte őket, majd feltöltötte az iWiW-re, az akkoriban menő közösségi oldalra, és boldog volt, ha tizenöt ember lájkolta a munkáit. Ebből következett, hogy elkezdett érdeklődni az analóg fotók előhívása és az ehhez szükséges eszközök, gépek iránt. Az első komoly berendezése egy hatalmas nagyítógép volt, amelyet egy barátja nagyapjától örökölt meg. A nagyító a lakása nagy részét elfoglalta, egy idő után kénytelen volt a hálószobájában tárolni.

Kornél alig tudott kimászni az ágyából, mert a nagyító ott pöffeszkedett, pipereasztal funkciót betöltve a térben. 

Egy-két otthoni nagyítás után eldőlt, hogy szüksége lesz egy saját kis laborra. Szerencsés véletlenek sora és egy kitartó analóg fotós barát kellett ahhoz, hogy a nagyítógép és az időközben gondosan összeválogatott eszközpark átköltözzön a Noha közösségi alkotóműhely egyik kis szobájába, és kezdetüket vegyék az éjszakákon átnyúló közös előhívások és beszélgetések. Ebből a kezdeményezésből alakult meg a mostani, kibővített, két helyszínes közösségi fotótér.

Az utolsó nagy rohamra határozta el magát az Orbán-rezsim a liberális (a másik létezéshez való jogát minimum nem tagadó) demokrácia maradék bástyái ellen. Az évértékelőn elmondottak világossá tették: Orbán valódi veszélynek érzi a hatalma elvesztését. Az úgynevezett Soros-hálózatot, vagyis a politikai ellenfeleit már 2018-ban erkölcsi, politikai és jogi elégtétellel fenyegető kormányfő eddig nem élesítette a már létező jogi fegyvereit, mert a kezére játszó háború kitörése után (és a vérfagyasztó logikával megtámasztott háborúpártizás miatt) enélkül is nyert 2022-ben. De most nem kockáztathat. Trump elszabadult csörtetése (a világrend felborítása) az ellenzéki és civil ellenállás felmorzsolása után alkalmat ad neki a felszámolásukra is. Aki nincs velük, az nincs. Ne legyen.