Volodimir Zelenszkij három éve él olyan pszichés nyomás alatt, amelybe bárki beleroppant volna. Naponta százával ír leveleket a gyászoló családoknak. Naponta százával kap értesítést katonái haláláról, a civileket bestiálisan gyilkoló orosz dróntámadásokról. Ő maga három éve elsődleges célpont. Három éve vélhetően órákat alszik csak. Az Ovális Irodába pszichésen erősen terhelt elnökként és szemmel láthatóan alvás nélkül, hullafáradtan érkezett. Megengedhetjük, hogy egy ilyen államfőt tapintattal és szeretettel kellene fogadni, ahogy Európa vezetői is teszik. Tudjuk, Donald Trump milyen szokatlanul szerény emberséggel bíró lény (narcisztikus pszichopatához képest egészen jól működik), de akkor is elvárható lett volna, hogy erre tekintettel ne tegye ki hosszas sajtótájékoztatónak a vendégét, ami felőrölte Zelenszkij alaplángon pislákoló türelmét. Láthatóan nem viselte jól (húsz perc után legalábbis), hogy a tiszteletlen öltözékét firtató kérdést kapott a rendezői jobbról (fogadásakor Trump is ezzel húzta, és utólag kikacsintott a remekbe sikerült kérdezőre), miközben egy virtigli tömeggyilkos térdig gázol halott honfitársai leszakadt testrészeiben.
És akkor most az a kérdés, hogy diplomáciai hibát vétett-e Volodimir Zelenszkij. Induljunk ki egy normál (normális) esetben kevésbé releváns kérdésből: ön szerint akarja-e Donald Trump, hogy egy szerinte eddig méltán ismeretlen kelet-európai nemzet szegény fiai miatt ne kapjon Nobel-békedíjat? Tekintsék meg, milyen önfeledten fürdik a felvetésben, miszerint majdan béketeremtőként emlékezzenek rá, de úgy, hogy egy szóval ne kelljen elítélnie el az orosz agressziót. Putyinnal úgy lehet békét teremteni, ahogy Trumppal meg lehet egyezni az ukrán ritkaföldfémek kibányászásáról: hízelgéssel (gyere vissza a G7-be, Vologya!). Putyinnal szemben, Ukrajna mellett az USA akkor vállalhat biztonsági garanciákat (hogy az orosz elnök ne szegje meg többször a megnemtámadási és a tűzszüneti egyezményeket), ha a katonai erő (NATO) szerepét maximálisan fenntartja. Ilyet az amerikai elnök nem ígér. Trump terve annyi, hogy az amerikai bányászok jelenléte miatt egyes területekről visszahúzódnak az oroszok (ez a deal: azért mennek előre a mai napig erőltetetten, hogy jobb tárgyalási pozícióban legyenek). Cserébe az amerikaiak visszafogják a szankciókat, és ezért az ENSZ-ben képesek Észak-Koreával és Nicaraguával is együtt szavazni, majd üzletelnek az oroszokkal is, csak hogy Kína is hülyén érezze magát. Win-win, amiben a tömeggyilkos Trump kezébe csaphat. És a „hurrá-magyarok” önfeledten szaladgálnak a leeső cafatokért a gátlástalan és bumfordi gazdi körül. Én nem tudom, hol áll a Vatikán, de leginkább lélegeztetik. Felépülést!
Zelenszkijt megint a vállára emelte a szabad világ, amelynek új vezetőre van szüksége Kaja Kallas szerint. Reméljük, ez a vezető már megszületett, ellenkező esetben a demokratáknak kell felébredniük. Addig is az amerikai polgár aligha érzi jól magát a büdös bunkó szokatlan szerepében. Az idő dolgozik. Talán nem a semmierkölcs új világrendjének.
