Seress Rezső naiv, érzelmes dalocskája idejét múlta. Mi ez a marhaság például, hogy „Ennél szebb szó, hogy szeretet, / a nagyvilágon nincs”? Amikor van. Vegyük csak a konnektivitást és a szuverenitásvédelmet! Vagy az illiberálist! Bár ebbe szegény Gulyás Gergely kicsit belezavart. Nem csoda, annyira igyekszik kompenzálni Magyar Péter barátságát, hogy folyton eltéved az erdőben.
Szerdán sikerült lerombolnia hosszú évek kormánykommunikációjának eredményeit. Istenem, pedig mennyi munka volt benne, hogy a „liberálist” Kossuth, Petőfi és Deák országában szitokszóvá tegyék! Most tessék elképzelni, Gulyás a Károli Gáspár Szabadegyetemen azt találta mondani, hogy „Magyarország a szó klasszikus értelmében liberális, valójában Brüsszel az illiberális”. Ezt kapd ki, Menczer Tamás! Eszerint az egész Békemenet fordítva ült a lovon, és senki nem volt, aki szóljon nekik. Különben is, mi az, hogy „a szó klasszikus értelmében”!? Hát nem Orbán Viktor a legnagyobb klasszikus? Pláne, hogy élő.
Persze értem én. Szerencsétlen azt akarta mondani, hogy mi szabadok vagyunk. De ezt így azért mégsem merte állítani, mert zárt helyen volt, feje fölött plafonnal. Meg a Jóistennel, ahogy Orbán az évértékelőjén megnyugtatott: „A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt.” A Jóisten viszont nem véd meg a szintén fölöttük lévő plafon leszakadásától. Nem aprózza el magát.
Ahogy Orbán sem. Az évértékelő óta minden nap megismétli az üldözendő utálatosok teljes lajstromát, senkit ki nem hagyna. Már nagyon elkényelmesedtünk, hiányzott a gyűlöletnek az a jó, friss íze. Márpedig a Seress Rezső által prédikált „szeretet” a kutyát nem mozgósít. Abból ugyan egyetlen voks sem lesz. Félelemből, utálatból annál több.
Így aztán nem volt elég a méz a madzagra, a szokásos pénzígéretek. Mert szép volna, ha az ÁFA visszaigényléséért hála, nyugdíjasok boldog tömegei a szavazófülkében visszaigényelnék még négy évre Orbán Viktort is. De hátha nem? Ezért a mézet most nem a madzagra kenték, hanem a korbácsra. Onnan kell lenyalnunk.
Nem is ajánlom, hogy a blöffök szakmai leleplezésén (ÁFA-kártya) túl az ellenzék segítsen nekik ébren tartani a pénzosztásról való diskurzust. A komolyabb ígéretek valóra váltása épp csak elkezdődik a választás előtt, a nagyja később jönne. Addig, ha maradnak is, elinflálhatják, módosíthatják, elhalaszthatják – felelős lehet érte akárki, talán az ukránok, mert még mindig nem adták meg magukat, vagy Európa, mert rossz viselkedésével kiérdemelte Trump körmöseit és védővámjait. Az érdekük nem az, hogy sok pénzt adjanak, hanem hogy beszélhessenek róla. Hát beszéljenek magukban.
A „nagytakarítás”, „kiseprűzés”, „betiltás” mind előbb jönne, mint a pénz. Többen mondják, hogy részben üres fenyegetésekről van szó, ahogy a lex Sorosból, a „külföldről finanszírozott” szervezetek listázásából se sok valósult meg, csak szegény Vöröskereszt jelentgette föl magát.
Lehet, hogy a cél az elriasztás: legyen óvatosabb a kritikus sajtó, kevesebben merjenek csatlakozni civil egyesületekhez, akár a jótékonysági, gyermek-, környezet- vagy jogvédő akciókhoz. Amelyek eddig a kormány helyett próbáltak védőhálót feszíteni a társadalomból kihullók alá.
Nem tudom, a fenyegetések valóban üresek-e. Néhány precedenst azért muszáj lesz produkálniuk, különben nem veszik őket komolyan. Úgy tűnik, a legkínálkozóbb a Pride betiltása lesz. Erre már készül a szemérmetlenül a gyermekek védelmére hivatkozó Alaptörvény-módosítás, a Mi Hazánk (leendő koalíciós partner vagy szükség esetén külső támogató?) már be is adott egy javaslatot a gyülekezési törvény megváltoztatására. Úgy látszik, nálunk a gyerekeket csak két dologtól kell megóvni. A mobiltelefontól és a Pride-tól. A többi – a gyerekszegénység, a roskatag intézetekben abuzált gyerekek, a kórházban hagyott csecsemők dolga – rendben van.
Értem az okát, hogy a Tisza nem akar beszállni a Pride-vitába, bár nem hiszem, hogy ezt hosszú távon is megússza. Deutsch Tamás „Csipke Józsikázó” fotója, amely Magyart „buzisimogatóként” akarja leszólni, Puzsér teljesen indokolatlan megtámadása, a minden kisebbség jogaiért kiálló Bódis Kriszta (amúgy kétgyerekes édesanya) Soros- és LMBTQ-ügynökként való gyalázása már a provokáció része.
De legalább a parlamenti ellenzéknek (mégis, mit veszthetnek vele?) tele szájjal kellene harsognia azt, amit Hargitai Miklós megírt: „Nem az erkölcsről szól ez, hanem a hatalomról, és nem a melegek jogairól, hanem mindenkiéről.” Lehet, hogy mindez valóban közénk dobott „gumicsont”, de a gumicsontban ezúttal gránát van. Pusztít.
De az igazi, a legfontosabb cél mottója az „Utáljuk egymást, gyerekek!” A különböző csoportok egymás ellen hangolása. Hogy a törésvonal ne a kormányoligarchák és a sok millió között legyen, hanem máshol. Hogy utáljuk a kereskedőket, mert ők és csakis ők drágítják az árakat, a külföldi pénzből biztosan zsírosra hízott civileket és újságírókat („mi bezzeg küszködünk”!), a melegeket, mert csak. Hogy a „falvak önrendelkezése” címén buzdítsuk őket: ne fogadjanak be cigányt, hajléktalant, szegény embert.
Bedőlünk?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.