Csendesen ért véget Matolcsy György egytucatnyi éven átívelő jegybankelnöki regnálása. Csendesebben, mint ahogy 2013-ban kezdődött, amikor beiktatásának hírére először haladta meg az euró árfolyama a 300 forintot – 2025 tavaszának hajnalán már annak is örülünk, ha néhanap lefelé tekinget a magyar deviza a 400-as tartományból. Alapelv, a mindenkori jegybankelnök eredményességének mércéje: miként teljesítette a pénzügyi stabilitás megőrzésének, és az infláció kordában tartásának kettős követelményét.
A lelépő jegybankelnök mérlege felemásra sikerült. Az tény, hogy a 2008-2009-es gazdasági világválságot követően a hazai pénzügyi rendszer stabilabbá vált, s megfelelően vészelte át az olyan sokkokat, mint amit a világjárvány jelentett. Nem voltak olyan egyensúlyzavarok, amelyek korábban takarékszövetkezetek és brókercégek bedőléséhez vezettek. Ám az évtizedes rekordokat döntő infláció megfékezésében már korántsem volt ilyen eredményes. A jegybank jókora késéssel ismerte fel, hogy a forint vásárlóereje lejtmenetre váltott, s mire rászánta magát, hogy az alapkamatot felemelje, addigra az már eszköztelenné vált. Matolcsyék kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a 13 százalékos alapkamatot hiába emelnék meg, az már nem szabna gátat az egeket ostromló drágulásnak, ezért meghirdették a 18 százalékos kamatozású egynapos betéti tendert, amely amíg létezett, egyfajta mentőkötélként funkcionált, átvéve az elárvult alapkamat szerepét.
Az infláció Matolcsy György működésének teljes utolsó szakaszában egy pillanatra sem adta fel a korántsem dicsőséges sereghajtói vagy ahhoz közeli pozícióját az uniós államok rangsorában. Az azonban kétségtelen, hogy a monetáris politika elbizonytalanodásában közrejátszott az is, hogy a nemzeti bank és a kormányzat gazdaságstratégiai elképzelései között egyre mélyülő szakadék alakult ki, különösen azt követően, hogy Matolcsy kiebrudalta a jegybank alelnöki posztjáról Nagy Mártont, aki különböző elnevezésű tárcák élén állva például olyan kijelentésre sarkallta Orbán Viktor kormányfőt 2023 őszén, minthogy „a Magyar Nemzeti Bank nem képes megbirkózni az inflációval, ezt a feladatot átvállalja tőle a kormány”. A jelenlegi gazdasági csúcsminiszter által a napokban ismét belengetett árstop és a kötelező akciózás azonban éppen az eredeti szándékokkal ellentétes hatást váltott ki.
Már korábban hamvába holt a miniszterelnök 2013-as, a nemzeti bank elnöki jelölésének indoklásakor tett kijelentése: „A teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutatnak, ez pedig Matolcsy György”. A 2019-ben újra kinevezett jegybankelnök „teljesítménye” ugyanis ciklusának második felében már korántsem Orbán szájízének, hanem a makrogazdasági reális helyzetmegítélésének felelt meg. Az egykor általa képviselt unortodox gazdaságpolitika ma már többnyire csak egy rossz álom maradt. Teljes szakításról azonban aligha beszélhetünk. Matolcsy Orbánéra hajazó véleménye ma is az, hogy az EU hanyatlásának egyik oka az euró bevezetése. A közös múlt nem enged!